Amikor „rossz helyen van a leállósáv”

Elnézve az elmúlt hónapok eseményeit, az embernek könnyen olyan érzése támad, mintha divattá vált volna szembe hajtani az autópályákon. Legutóbb egy motorost láthattunk a videó megosztókon, amint gond nélkül halad szembe a forgalommal. Divatot mondtam, mert ebben az őrült világban már azon sem lepődnék meg, ha valaki kitalálta volna, milyen végtelenül férfias dolog harcba hívni a végzetet. Nem egy olyan felvételt találni az interneten, amelyen jó néhányan azt akarják bizonyítani egy-egy kihívással: az a cool fickó, aki ezt vagy azt meg meri csinálni. Követő pedig mindig akad, nem úgy, mint ép elme.
Persze, mindez csak feltételezés, józan ésszel nem gondolnám, hogy bárki szándékosan teszi kockára saját és mások testi épségét. Ugyanakkor mégis csak különös, hogy hosszú éveken keresztül alig voltak néhányan, akik figyelmetlenségük okán rossz útpályára tévedtek egy-egy autópályára való felhajtáskor. Mégis mi történik akkor mostanában? Mi változott meg?
Egy autópályára természetesen fel-és lehajtani is lehet rossz irányba, ha az ember figyelmét elvonja valami, mondjuk belefeledkezik egy útitársával való beszélgetésbe, esetleg valamilyen rádióadásba, netán egyszerűen a gondolataiba mélyed. Ilyenkor a legcélszerűbb lenyelni a békát, nevetni egy jót a saját buta figyelmetlenségünkön, aztán a legközelebbi lehetőségnél korrigálhatjuk a hibánkat. Nem kell ahhoz lemenni a térképről, hogy megtaláljuk a következő, szabályos le-vagy felhajtási lehetőséget. Nyilván nem vagyok egyedül, sokan jártak már így autózásuk sok éve alatt legalább egyszer.
A rossz útpálya választás azonban már egy másik történet. Ez már nem arról szól, hogy Tatabányáról indulva Budapest helyett – tévedésből – Győr felé haladunk. Arról van szó ugyanis, hogy valaki az autópálya szembe jövő sávjának forgalmába kapcsolódik be, ami egyébként több szempontból is érthetetlen. Egyrészt, amikor egy előrelátó autós valamely autópálya csomópontjához érkezik, remélhetőleg van némi elképzelése arról, hogy honnan hova akar eljutni. Magyarul, fejben előre modellezi, de legalább is megpróbálja elképzelni a várható útvonalat. Mindemellett nyugodtan hagyatkozhat az irányjelző táblákra, útburkolati jelekre, amelyek tisztán, világosan és egyértelműen jelzik a követendő utat. Szinte lehetetlen azt megérteni, hogy – amint a videófelvételeken is látszik – valaki a szembe mutató útburkolati jeleket miért nem veszi észre? Azt már nem is említem, miért nem tűnik fel az útpályát elrontónak, hogy egyszer csak minden fordítva van, ráadásul mindenki szembe jön. Vagy ezek az emberek Angliában szereztek jogosítványt?
A neheze azonban nyilván akkor jön az utat elhibázó számára, amikor egyszer csak feltűnik neki, hogy „valahogy rossz helyen van a leállósáv”. A pánik ilyenkor sem jó tanácsadó, mindenképpen érdemes inkább használni a vészvillogót, és következetesen használni azt a sávot, amelyet korábban is használtak, igaz rosszul. De semmiképpen se kezdjenek cikázni a sávok között, így kerülgetve a szembejövő járműveket. Aztán a legrövidebb időn belül, amikor csökken vagy megszűnik a szembejövő forgalom, hajtsanak le a leállósávba, és haladéktalanul kérjenek rendőri segítséget. Ilyen esetben sem szabad azonban elfelejteni, hogy a leállósávban történő kényszerű parkolás – az álmoskönyvek szerint – nem a hosszú élet titka, igyekezzenek minél előbb a korlát túloldalára kerülni, és ott várni a segítséget.
Az utóbbi napokban olyan videót is láthattak az internetezők és a tévénézők, amelyen az utat tévesztő sofőr hátramenetbe kapcsolva igyekezett menteni a menthetetlent. Vajon hány kilométert próbált meg leküzdeni és milyen sebességgel egy olyan pilóta, akinek még a megfelelő útpálya kiválasztása is nehézséget okozott?
Az autópálya és az autóút elvileg a legbiztonságosabb terepe a közúti közlekedésnek. Hogy gyakorlatilag is az legyen, illő (kevésbé finoman szólva: kötelező) lenne figyelmesen megközelíteni a fel-és lehajtókat, és rajtuk közlekedve betartani a szabályokat. És véletlenül se csináljunk sportot az ostobaságból! Hogy mire gondolok ezzel a megjegyzéssel? Nos, erre vonatkozóan senkinek sem szeretnék tippeket adni.

S.G.