Harmadikán nem halt meg senki…

  • Öt nap alatt nyolc halott az utakon – gyászosan kezdődött az év.
  • Már lassan a figyelmetlenség lesz nálunk a legfőbb közlekedési baleseti ok.
  • Tudja Ön, hogy mitől függ és mekkora a biztonságos követési távolság?

Nem indult valami jól ez az év. Jelenlegi ismereteink szerint az év első öt napjából csak január 3-án nem halt meg senki közlekedési balesetben az ország útjain, egyébként minden napra jutott legalább egy halálos kimenetelű közúti tragédia. Nem is akármilyenek.

A négy halálos áldozatot követelő tapolcai balesettel kezdődött az év, akkor még tíz óra sem telt el a pezsgőbontás után. Másnap kora délután Tiszaalpár és Kiskunfélegyháza között egy férfi autójával egy út menti fának csapódott és azonnal meghalt.

De aznap történt egy másik súlyos baleset is: Balatonfőkajáron egy pizzafutár ételszállítás közben egy kanyarban lesodródott az útról. A jármű vezetője, egy 21 éves lány, a nyomok alapján valószínűleg megpróbálta ellenkormányzással visszaszerezni uralmát a járműve felett, de a manőver nem sikerült, az autó pillanatokon belül irányíthatatlanná vált, majd megpördült a tengelye körül,  végül a tetejére borulva állt meg az út közepén. A tűzoltók csak feszítővágóval tudták  kiszabadítani az életveszélyes állapotban lévő lányt a roncsból.

Január 4-én egy gépkocsi haladt Siklós irányából Pécs felé az 58-as úton. Épp a pécsudvardi elágazásnál járt, amikor eddig tisztázatlan körülmények között összeütközött egy ott éppen balra kanyarodó másik autóval. Mindkét kocsi ronccsá tört, az egyik két utasa, két Villány környékén ismert borász, a helyszínen életét vesztette.

Másnap a 62-es úton Szabadegyháza térségében egy Škoda frontálisan összeütközött egy teherautóval. A Škoda vezetője a helyszínen meghalt.

Négy nap, nyolc halálos áldozat. Ma még csak reméljük, hogy csak nyolc, és, hogy a súlyos, életveszélyes sérülésekkel kórházba szállított sérült életét végül sikerül majd megmenteni az orvosoknak.

Valamennyi baleset körülményeit vizsgálja még a rendőrség. Úgy tudjuk, eddig egyik esetben sem merült fel lehetséges baleseti okként a műszaki hiba gyanúja.

Az első híradásokból kiindulva a tragédiák hátterében három ok állhat: A sebesség nem megfelelő megválasztása, a kanyarodási szabályok be nem tartása és a figyelmetlenség.

A figyelmetlenség mind gyakrabban szerepel baleseti okként a statisztikákban. Olyannyira jellemzővé vált, hogy már önálló kategóriaként is szerepel a gyorshajtás, az előzési és kanyarodási szabályok be nem tartása és az ezekhez hasonló baleseti okok között a rendőrségi statisztikákban.

A figyelmetlenség akkor lesz önálló baleseti ok, ha más nem jöhet szóba, vagy ha a vétkes sofőr – kisebb bírságban, enyhébb bírósági ítéletben reménykedve – maga ismeri el, hogy figyelmetlen volt. „Csak egy pillanatra nem néztem oda”.

Gyakran előfordul azonban, hogy a figyelmetlenség más baleseti okokkal együtt jelenik meg. Tipikusan ilyen a kanyarodás vagy az elsőbbségadás szabályainak megsértése. „Nem figyeltem eléggé, amikor elindultam, még úgy tűnt, át tudok hajtani a kereszteződésen / be tudok kanyarodni a másik autó előtt”, mentegetik magukat a vétkesnek ítélt sofőrök. Időnként olyankor is, amikor nyilvánvaló, hogy a vétkes fél alapvető szabályokat sértett vagy súlyos vezetéstechnikai hibát vétett.

Azonban a figyelmetlenség beismerése sajnos gyakran inkább csak mások együttérzésére apelláló mentegetődzés (ugye megértik, végül is kivel nem fordult már elő, hogy néhány pillanatra elgondolkodott/elbambult vezetés közben, és csak a vakszerencsén múlt, hogy abban a néhány pillanatban nem történt semmi rendkívüli). Sokat tapasztalt vezetéstechnikai oktatok szerint sok esetben nem is azon kellene meglepődni, hogy valaki egy jól átlátható közlekedési szituációban rossz döntést, rossz döntések sorozatát hozta és emiatt balesetet okozott, hanem azon, hogy csak egyet okozott és csak akkor.

Sikeres vizsga után az autósok egy része úgy érzi, ő már tud vezetni, mindenféle út- és látási viszonyok közepette gond nélkül el tud jutni A pontból B-be. Bár a legtöbb régi vágású vizsgabiztos azzal bocsátja útjára a frissen levizsgázott tanulóvezetőket, hogy az „az első tíz-húszezer kilométert tekintse gyakorlati időnek”, szavaik igen gyakran süket fülekre találnak. Pedig pár ezer levezetett kilométer kell ahhoz, hogy tényleg biztonságosan vezessen valaki.

Csakhogy a legtöbben még ezer kilométert sem vezetnek így. Ciki a kocsin a T-betű, pláne, ha a családból többen is használják az autót, és különben is…

Aligha van olyan autós, aki ne vezetett volna már úgy, hogy például kilométereken keresztül az autója farában volt a mögötte haladó. Ez is figyelmetlenség volna? Nem figyel a követő autó vezetője a követési távolságra, tehát figyelmetlen?

A dolog ennyire azért nem egyszerű. Még akkor sem az, ha a magyar KRESZ meglehetősen nagyvonalúan kezeli a követési távolság fogalmát.

„Járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – ennek hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni.” [27.§ (1)]. Illetve „Olyan járművel, illetőleg járműszerelvénnyel, amelynek megengedett együttes tömege a 3500 kg-ot vagy hosszúsága a 7 métert meghaladja, lakott területen kívül másik jármű mögött olyan követési távolságot kell tartani, hogy a két jármű közé legalább egy – előzést végrehajtó – személygépkocsi biztonságosan besorolhasson”.

Biztos vannak, akik ez alapján is tudnak szabályosan közlekedni…

Ennél egyszerűbben betartható iránymutatást alkalmaznak számos országban: a kétmásodper­ces szabályt. „Egy tojás, két tojás”, és pont ott kell lennünk, ahol az előttünk haladó volt, amikor elkezdtünk számolni. (Mindenki mérje le magának, hogy milyen töltelékszavakkal tudja elérni, hogy valóban két másodperc legyen a két másodperc. Ha csak egyszerűen számol, egy, kettő, akkor vagy nagyobb lesz a követési távolság, mert túl lassan számol – ami nem gond, csak betolakodásra csábíthat másokat –, vagy túl kicsi távolságot tart majd, ami viszont veszélyes lehet.

Ennek a módszernek van egy roppant nagy előnye a KRESZ-ben leírthoz képest. Itt figyelni kell. Nézni a viszonyítási pontként használható út menti tereptárgyakat vagy az oszlopokat (már ahol vannak), amelyek elvileg pontosan 50 méterenként állnak, és hasonlókat, s egyidejűleg az előttünk haladót. A figyelem fókusza így folyamatosan az úton marad.

Ellenkező esetben, ha vezetés közben a sofőr mobilozik, beszélgetés közben a mellette vagy épp a mögötte ülő felé fordul, iszik, eszik, dohányzik, azzal jelentősen csökken a koncentrációja. Miközben másodpercenként több tíz métert is megtesz az autójával, ha nem figyel, akkor gyakorlatilag vakon. Csak emlékeztetőül: 50 km/h sebesség mellett másodpercenként 28, 60-as tempónál, 33, 90-nel haladva 50, 100-as tempónál 56, 130-cal haladva pedig 70 métert tesz meg az autó másodpercenként.

Sokkal nehezebb  sebességet és távolságot becsülni akkor, ha a másik jármű szemből közeledik és még nehezebb, ha oldalról – például, ha egy kereszteződésbe érve azt próbáljuk megsaccolni, hogy áthajthatunk-e még előtte vagy sem. Idővel és sok-sok tapasztalattal a háta mögött minden sofőr meg tudja becsülni, hogy van-e még elég idő és hely bekanyarodni, áthajtani az érkező előtt. Aki bizonytalan, az egy másik szabályt tekintsen magára nézve követendőnek! Azt, hogy „ha nem vagy biztos a dolgodban, ne indulj el, abból nem lesz baj”.

Az év eleji halálos balesetekből kiindulva fontos lenne, ha mindenki egy kicsit jobban figyelne a vezetésre, a forgalom többi szereplőjére, ha visszafogottabban vezetne és türelmesebb lenne másokkal. És persze, ha mindenki betartaná legalább az olyan alapvető közlekedési szabályokat, mint, hogy a piroson nem hajtunk át, másokat nem szorítunk le az útról, és – ha már valaki úgy érzi, rá nem vonatkozik semmiféle sebességkorlátozás, mert ő annyira siet, hogy akár a gyorshajtás miatti bírságot is bevállalja –, legalább azzal legyen tisztában, hogy ő és az autója mire képes. Hacsak nem akar hír lenni, a helyi harsonában, valahogy így: Eddig tisztázatlan okból áttért az út bal oldalára és frontálisa összeütközött…, fának csapódott…. és meghalt.

Az év első öt napján nyolc embert hiába vártak haza. Tegyünk róla, hogy ne ez a tendencia folytatódjon.

F.Gy.A.