Ma már mellettünk áll a közvélemény – 1. rész

  • 35 évet szolgált a rendőrségen, ebből 21-et különböző vezetői beosztásokban.
  • Egy időben napi 12 ezer közigazgatási bírságot postáztak az aláírásával.
  • Már szinte senki nem hívja a 107-et és társait, mégis élnek és élni fognak?

Forrás: MTI

Tíz évvel egy hónappal és 15 nappal hivatalba lépése után távozott posztjáról dr. Halmosi Zsolt vezérőrnagy, rendészeti országos rendőrfőkapitány-helyettes. Szeptember elsejétől a belügyminiszter az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) főigazgatójává nevezte ki.

A közlekedési üzemmérnöki és jogász végzettségű Halmosi Zsolt (58) 35 évet szolgált a rendőrségnél. 1986-ban baleseti vizsgálóként kezdte pályáját a Szombathelyi Rendőrkapitányságon, később közlekedés- és igazgatásrendészeti területeken dolgozott. 2000-ben nevezték ki a Szombathelyi Rendőrkapitányság vezetőjévé.

Három évvel később Hajdú-Bihar megye rendőrfőkapitánya lett. Rendet tenni küldték a Hajdúság fővárosába. „Elég sok gond volt ott akkoriban”, bólintott rá, hogy azokban az években neki jutott a nem könnyű és nem is túl kellemes feladat: rendbe tenni a sokféle problémával terhelt főkapitányságon.

Sikeres volt. Talán ezért is okozott meglepetést, amikor az ország harmadik legnagyobb rendőr-főkapitánysága éléről 2007-ben visszatért a legkisebb megyébe, Vasba, megyei főkapitánynak.

2011 nyarán Hatala József akkori országos rendőrfőkapitány felkérésére vállalta el az ORFK rendészeti főigazgatói beosztását. Halmosi Zsoltnál  hosszabb ideig senki nem töltötte be ezt a posztot. Hivatali ideje alatt három országos rendőrfőkapitányt szolgált, kettőnek ő volt az első számú helyettese.

Forrás: police.hu
Fotó: Francz Ilona

Interjú dr. Halmosi Zsolt vezérőrnagy, rendőrségi főtanácsossal, az országos rendőrfőkapitány távozó rendészeti helyettesével.

– Elege lett? Kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot? „Megkérték”, hogy vállalja el az OIF vezetését?

– Elődöm, Kiss Attila Miskolcról származik, ott él a családja, szeretetett volna hazatelepülni. Adódott is ott feladat számára, belügyminiszter úr pedig támogatta a kérését. Az ő helyét veszem át szeptember elsejével. Ami annyit tesz, hogy augusztus 31-én leszerelek az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervtől, majd felszerelek az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságra, ahol szintén rendőrök dolgoznak, így ott is rendőr vezérőrnagyként látom el majd a feladataimat.

– Ott elsőszámú vezető lesz, ám egy jóval kisebb szervezet elsőszámú vezetője. Mi motiválta, hogy váltson?

– Harmincöt évet szolgáltam a rendőrségnél, ebből 21-et különböző vezetői beosztásokban töltöttem. Az utolsó tizet az éppen hivatalban lévő országos rendőrfőkapitány helyetteseként. Ez azt is jelenti, hogy az embernek nincs hétvégéje, gyakran felébresztik éjjelente és olyankor dönteni, intézkedni kell. Három kivételével valamennyi nemzeti ünnepen én voltam az országos parancsnok.

Nem panaszkodom, szeretem a hivatásomat, megtaláltam itt a számításomat, számos országos jelentőségű projektnek lehettem a részese már Vas megyei rendőrfőkapitányként is. Némelyik nemzetközi szinten is elismerést hozott a magyar rendőrségnek. 35 év azonban mégis csak 35 év. Van két gyermekem, egy éves az unokám és már várjuk a második érkezését. Szeretnék több időt tölteni a családommal, az unokáimmal, a barátaimmal, a hobbimnak élni.

Ezzel együtt azért még nem érzem magam motiválatlannak. Mindig is menedzser típusú vezető voltam, minden beosztásban azt kerestem, hogy egy-egy feladatot hogyan lehetne hatékonyabban, gyorsabban, egyszerűbben elvégezni. Úgy érzem, az én pályám a bizonyíték arra, hogy nem feltétlenül kell valakinek egy országos szervezet élén állnia ahhoz, hogy országos jelentőségű változásokat indítson el, menedzseljen le és vezessen sikerre.

Tény, hogy sok radiális átalakítás kapcsolódott össze az ön nevével a rendőrségen, ezekre majd mindjárt visszatérek. De azt tudja már, hogy mit alakít vagy szervez át az új munkahelyén?

– Két hetet töltöttem ott, amolyan betanuló időként az elődöm mellett. Túlzás lenne részemről kijelenteni, hogy máris tudom mit kell átalakítani vagy másképpen csinálni ott. Nyilvánvaló, aki egy olyan nagy szervezetből érkezik mint én, egy, a rendőrséghez képest jóval kisebb csapat élére, sok mindent másképp lát. De ezekről még korai lenne nyilatkoznom. Nem szeretnék senkinek sem üzengetni. Legfeljebb azt, hogy induláskor mindenki élvezi a bizalmamat.

– 2008-ban vezették be Magyarországon az objektív felelősség elvét, ami jelentős javulást hozott a közlekedésbiztonságban. Nem lehetett többé következmények nélkül megúszni a gyorshajtás és sok más szabálysértést sem. Akkor ismerte meg az Ön nevét az ország…

– Nos, napi átlag 12 ezer objektív felelősségi körbe tartozó jogsértésről szóló határozaton jelent meg a nevem akkoriban, ez igaz. Nem tudom, hogy ezáltal megismertek-e az autósok, de biztos sokan emlegettek a felmenőimmel együtt. Szitok kifejezéssé vált az is, hogy „Kapjál levelet Vas megyéből”.

– Hogy került egy ekkora projekt az ország legkisebb megyéjébe?

– Elvállaltuk. Felkerestem dr. Bencze József akkori országos rendőrfőkapitány urat, hogy nálunk, Szombathelyen van egy jó kis csapat, és a Microsoft fejlesztőivel összefogva megvolt a kellő tudás, elszántság és akarat is, hogy megcsináljuk. Akkor még kevesen hittek abban, hogy az ország összes objektív felelősségi körbe tartozó ügyében egy helyről megoldható a határozatok megszövegezése, a bírság kiszabása és a csekkekkel együtt ezek postázása. Megcsináltuk. Az egész közigazgatási hatósági munkát sikerült gyökeresen átalakítani, modernizálni. Kidolgoztunk egy, az akkori technikai színvonalon igencsak korszerűnek számító eljárási és ügykezelési rendszert.

Képzeljen el egy olyan munkahelyet, ahol 330-an dolgoznak, de nincs papír az íróasztalokon. Ma már szinte magától értetődő, a közigazgatásban sem példa nélküli, sok ilyen van, a multinacionális cégeknél pláne. De 2009-ben a rendőrségen ez még forradalmi újításnak számított. De nem csak hazai viszonylatban volt előremutató vállalkozás a TrafficPoint rendszer. Tudtommal máig ez az egyetlen projekt, amit Seattle-ben a Microsoft központjában is bemutathattak.

2011-ben Pintér Sándor belügyminisztertől kaptam a megbízást az országos segélyhívó rendszer átalakítására. Ha jobban belegondolok, lassan felnő egy generáció, amely már nem is használta a régi segélyhívó számokat és nem is emlékszik arra, hogy egykor saját ügyeleteik voltak a mentőknek, a tűzoltóknak és a rendőröknek, s ezeket külön-külön kellett hívni, ha valaki bajba került.

– Élnek még a 104, a 105 és a 107-es segélyhívó számok vagy már visszavonultatták azokat?

– Élnek, nem vonultattuk vissza egyiket sem, és nincs is ilyen terv. Ma már ugyan szinte senki nem hívja azokat, mindenki a 112-es általános segélyhívót tárcsázza. Nem zárhatjuk azonban ki,  lehetnek olyan idős emberek, akiknek az emlékeiben még ezek a számok élnek, és ha hirtelen bajba kerülnek ezek valamelyikét hívják. Tegyék. Bárki, bármelyiket tárcsázhatja, a hívás így is, úgy is a  112-es hívásfogadó központok valamelyikébe fut be.

Emlékszem, annak idején sokan kritizálták, hogy két hívásfogadó központból akarjuk lefedni az egész országot. „Honnan fogják tudni Szombathelyen vagy Miskolcon, hogy vajon egy tőlük száz kilométerre levő kis falucskában tényleg létezik-e egyáltalán az az utca, ahová valaki mentőt hívott, nem keresztelték-e át időközben, vagy nem túrták-e fel, és csak nagy kerülővel lehet odajutni”. Sokan még ma sem tudják elképzelni, a számítógépek mi mindent tudnak és milyen információval látják el a beavatkozó egységeket.

Már túl vagyunk a 35 milliomodik híváson: kijelenthetem, a rendszer kiválóan működik. Emlékezetem szerint az elmúlt években három-négy olyan eset történt, amikor homokszem került a gépezetbe; például amikor az egyik ügyeletes Bajának értette Vaját.

Korábban a bejelentőnek kellett eldöntenie, ha bajba került, hogy kit hívjon: mentőt, rendőrt, tűzoltót. Ha több szerv beavatkozására is szükség volt, külön-külön fel kellett hívnia mindet, újra és újra el kellett mondania, mi történt és hol. Akkoriban még arra sem volt lehetőség, hogy beazonosítsuk a hívást és annak helyét. Ma már egy diszpécserrel kell csak beszélni, ő egyetlen gombnyomással meg tudja oldani, hogy a bejelentőt minden potenciálisan érintett szervezet hallja, kérdezhesse.

– Még mindig sokan telefonbetyárkodnak a segélyhívóval?

– Kevesebben, mint korábban, de egy segélyhívó esetén egy is sok. Szerencsére kellően nagy a kapacitás ahhoz, hogy ne okozzanak túl nagy gondot a telefonbetyárok. Régebben volt, hogy akár percekig is várakoznia kellett a bejelentőnek, mire beszélhetett valakivel, és akkor még messze nem volt biztos, hogy jó helyen jár, és akivel beszél, nem kapcsolja tovább, ahol újra el kell mondania, mi a gondja. Annak, aki bajban van, ez elfogadhatatlanul hosszú idő. És volt, hogy a BRFK ügyeletének a kijelzőjén 32 várakozó hívót jelzett az akkor rendszer. Ma öt másodpercen belül fogadja valaki a hívást és a bejelentőnek biztosan nem kell többször elmondania, hogy miben szorul segítségre.

Hogyan sikerült csökkenteni a kalózhívások számát?

– Elindítottunk egy programot, amelynek keretében már az óvodások és a kisiskolások is megtanulják, hogy a segélyhívó mire való, hogyan kell használni és mit nem szabad tenni vele. Ha szórakozásból hívnak mentőt valakihez, aki nincs is ott vagy nincs semmi baja, előfordulhat, hogy emiatt mások élete kerül veszélybe. Hiszem, hogy oktatással, neveléssel csökkenthető a rosszindulatú hívások száma. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne fogná fel, hogy ha egy mentőt hamis címre küldenek, azzal másnak az életét veszélyezteti, és ez a „más” akár ő maga vagy valamelyik hozzátartozója is lehet.

Sok olyan hívást is kapunk persze, amelyek nem sorolhatók a klasszikus telefonbetyárkodás kategóriájába, de nem is a segélyhívó kompetenciájába tartozó probléma miatt kérnek segítséget. Kapott valaki egy idézést, és nem tudja, hol és hogyan jelentse be, hogy akkor éppen külföldön lesz,  ezért felhívja a 112-őt, és hasonlók. Alkalmasint válaszolunk nekik, ha éppen van elegendő kapacitásunk, de az ilyen a kérdésekkel az általános telefonszámokat vagy a 1818-at kellene inkább hívni.

Az ügyeleti és a segélyhívó rendszer átalakítása mellett még amire igazán büszke lehetek, hogy részese lehettem, az a magyar–szerb határon kiépített intelligens jelzőrendszer létrehozásának. Nélküle aligha tudtuk volna 2014-2015-ben és azóta is folyamatosan kezelni a migrációs válságot. És ami már nem az én irányításommal fejeződik be: az Európai Unió közös határellenőrzési rendszere nemzeti alrendszerének kialakítása, amelynek 2022 első félévétől kell működnie.

Új beosztásában alighanem nem kell majd ilyen volumenű problémákkal foglalkoznia…

Valószínűleg nem, bár nem szabad lebecsülni azért az ottani ügyforgalmat sem. Több százezer Magyarországon élő külföldi ügyeivel kell folyamatosan foglalkoznia a főigazgatóságnak. Többségük legálisan tartózkodik Magyarországon, de szép számmal vannak illegális migránsok is. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságon egy igen korszerű, saját fejlesztésű ügyfélszolgálat működik, így valószínűleg nem lesz szükség olyan nagymérvű változtatásokra, mint amiket a rendőrség berkein belül kellett elvégezni az elmúlt években.

F.Gy.A.

(Folytatjuk)