Nem egészen két hét alatt hat motoros halt meg Magyarországon

• Tisztázatlan okból villanyoszlopnak, szalagkorlátnak csapódott
• A legjobb bukósisakban és védőruhában is könnyen meg lehet halni
• „Ha ő tudja, én is tudom””, de mi történik akkor, ha mégsem?

13 nap alatt 6 motoros vesztette életét Magyarország útjain a rendőrség napi tájékoztatói szerint. Hárman – eddig tisztázatlan körülmények között – villanyoszlopnak vagy az út széli szalagkorlátnak ütköztek, hárman autóval, illetve busszal ütköztek. A rendőrség valamennyi esetben szakértők bevonásával vizsgálja a balesete körülményeit.

Pausz Ferenc, aki egykor az ORFK közlekedésrendészeti osztályát vezette, ma  pedig az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke, a közlekedési tagozata vezetője és akinek nem mellesleg szenvedélye a motorozás azt mondja: Motoron ülve a legkisebb hibának is sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint autóban.

– Ha egy motoros rosszul választja meg a kanyar ívét amikor behajt, utána már nincs lehetősége korrigálni. Olyankor már jobbára csak a szerencséjében bízhat a motoros, hogy nem egy vastag fának, vagy egy betonoszlopnak csapódik, amikor felborul a motorjával. Az nem működik, ami az autósoknál, hogy egy kicsit erősebben rálép a fékre, és legfeljebb kisodródik egy kicsit, abból még nincs nagy baj.

A motorosok esetében azonban van. És gyakran nem is kicsi.

A július első két hetében történt halálos motorbelesetek áldozatai közül ketten – eddig tisztázatlan okból – letértek az úttestről és villanyoszlopnak csapódtak. A harmadik úgynevezett egyszereplős balesetben pedig Kunszentmárton külterületén, a 441-es úton haladó motoros lesodródott az útról a kavicsos padkára, felborult és a szalagkorlátnak csapódott. Mindhárom motoros a helyszínen meghalt.

Az egyszereplős baleseteknél az esetek döntő többségében nem kérdés, ki hibázhatott. Túl gyorsan hajtott vagy a választott sebesség mellett rossz ívben hajtott a kanyarba a motoros, és már nem volt mit tenni a fizika törvényeivel szemben.

– Sajnos sokan túlértékelik saját tudásukat és a motorjuk képességeit is – mondta Pausz Ferenc. – Ez persze sok autósra is igaz, a különbség csak az, hogy négy keréken jóval nagyobbat kell hibázni ahhoz, hogy halálos baleset legyen a vége. Megfordítva: két keréken egy kisebb hiba is eredményezhet halálos balesetet.

Sok motoros figyelmen kívül hagyja, főleg a kezdők, hogy a mai „vasak” teljesítménye mekkora valójában. Egy 600 köbcentis motoré már egy felső kategóriás autóéval vetekszik. Az ezer köbcentis vagy annál és nagyobb motorokat pedig csak igen kevés autó képes utolérni. Gyorsulásban pedig minden négykerekű esélytelen velük szemben.

Ezzel együtt mindig voltak és lesznek is olyan autósok, akik megpróbálják bebizonyítani, hogy egy „puhatestű” nem fog csak úgy elhúzni mellettük. Ilyenkor jobb az okos enged elvét követni, mert ha eldurvul a helyzet, biztos, hogy a két keréken közlekedő húzza a rövidebben. A temető pedig már most is tele van olyan motorosokkal és autósokkal, akiknek egyébként igazuk volt és elsőbbségül is.

A motorosok közül sokan a védőfelszerelésüket is túlértékelik. Azt hiszik, vagy legalábbis bíznak abban, hogy a minőségi (és nem valami ócska másolat) bukósisak és ruha egy nagyobb bukás esetén is képes lesz megmenteni az életüket. Sajnos ez sok esetben hiú remény.

Nemes György traumatológus elmondta, hogy sok esetben a látszat valóban az, hogy a sisak megvédte a motoros fejét, hiszen „egy karcolás sem látszott rajta az ütközés után”.  A bukósisak tehát jól végezte a dolgát. Azonban a motoros mégis meghalt.

Nem tört be a koponyája, nem szegte a nyakát. Az okozta a halálát, hogy az agya az ütközéskor nagy sebeséggel nekicsapódott a koponya belső falának. Az efféle agyi trauma ellen pedig semmi nem védi meg a motorosokat. Ahogy az autósokat sem. A koponyán belül nincs légzsák, se sisak.

Ilyen haláleset autóban is történhet. Már csak azért sem érdemes esztelen száguldásba kezdeni sehol. Egy kisebb úthiba, egy pillanatnyi figyelemkihagyás beláthatatlan következményekkel járhat. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy 130 kilométer/órás sebesség mellett másodpercenként 36, 150-nel haladva 41 métert tesz meg az autó és a motor másodpercenként!

A jó idő és a jó út azonban megrészegíti a motorosokat. Csábít a sebesség, az adrenalin. Ilyenkor sokan „csak ebben az egyenesben” és „még ebben a kanyarban” egy kicsit jobban meghúzzák a gázt. És ilyenkor elég egy kavicsfelszóródás, por- vagy épp olajfolt az úton, egy „váratlanul” szembe jövő autó, vagy egy másik motoros, aki szintén odalépett egy kicsit a lóerőknek, és aki maga is egy kicsit egyenesített a hajtűkanyaron és már csak a véletlenen múlik a végeredmény.

– Nagyszerű dolog csapatban motorozni, járni az országot – mondta Pausz Ferenc –, feltéve, ha jól csinálják. Ha jól állítják össze a párokat. Sok baleset történt már amiatt, hogy a rutintalanabb, vagy gyengébb teljesítményű motorral közlekedők hátra sorolódtak. Egy idő után ők persze lemaradtak, s amikor már túl nagy volt a távolság köztük és az elől haladók között, felpörgették a motorjaikat, és megpróbálták behozni a lemaradásukat. Ennek sosincs jó vége.

A „ha neki megy, nekem is meg fog” hozzáállás sok tragédiát okozott már, bár azt senki nem tudja, hányat. Külön baleseti okként ezt nem vizsgálja a rendőrség. Ezt csak úgy tudják és beszélik egymás közt a motorosok. Talán nem is lehet kideríteni, hogy miért pörgette fel valaki a motorját egy amúgy a nála gyakorlottabbak számára is komoly kihívást jelentő útszakaszon.

– Összeszokott csapatokban általában megbeszéljük, hogy „senki ne idegeskedjen, mert egy előre meghatározott ponton mindenkit megvárunk” – mondja Pausz. – Alkalmilag összeverődött csapatoknál gyakrabban előfordulhatnak olyan spontán rivalizálások, amelyek végén valaki hibázik, aminek aztán súlyos következményei lesznek.

Arról sincsenek statisztikai adatok, hogy a többszereplős baleseteknél (amikor motor valamilyen négykerekű járművel ütközik, vagy egy másik motorral) hogyan oszlik meg a felelősség a két és a négy keréken közlekedők között. Pausz Ferenc azt mondja, ezt az adatot akkor sem gyűjtötte ki külön a rendőrség, amikor ő volt az ORFK közlekedésrendészeti főosztályának a vezetője és úgy tudja az ma sincs másképp.

Inkább csak a sok ezer kilométert megtett motorosok tapasztalata mondatja azt vele, hogy lakott területen kívül jóval nagyobb lehet azoknak a baleseteknek az aránya, amelyekért a motorosok tehetők felelőssé, mint lakott területen belül.

A belterületi utakon viszont a balesetek jelentős hányada azért történik, mert a nem kellően óvatos motoros találkozik egy kellőképpen figyelmetlen, vagy éppen kifejezetten agresszív autóssal.

– Egy motorosnak mindig tudatában kell lennie annak, hogy ő az autósok számára hosszú ideig láthatatlan – magyarázza Pausz Ferenc. – Az autósok tekintette a tükörben elsősorban nem őket keresi. Sokan csak akkor veszik észre őket, amikor már szinte utolérték őket. Ezért kell minden motorosnak láthatóvá tennie magát. Olyan ruhát és sisakot kell viselni, amire nem lehet nem felfigyelni. Persze lesznek, akik még ekkor sem figyelnek majd fel rájuk, de azért kisebb a kockázata annak, hogy az előttük haladó autós, mert nem látta őket, hirtelen a motorosok elé vágjon.

A „csak azért sem engedem el” szemléletű autósoktól persze semmiféle ruha nem nyújt védelmet. Ahogy az ellen sem, ha valaki a motorozásból csak azt tanulta meg, hogyan kell tövig húzni a gázt.

F.GY.A.