Nem ivott, nem drogozott, nem száguldott, mégis halálos balesetet okozott

  • A fiatal sofőr autója leszaladt az útról, és mialatt megpróbálta visszakormányozni, végérvényesen elvesztette uralmát a járműve felett.
  • A szemből érkező sofőr együttműködő volt: fékezett próbált lemenekülni az útról, de mégsem tudta elkerülni a férje halálával végződő tragédiát.
  • Minden jel szerint néhány vezetéstechnikai hiba, valamint a rutintalan sofőr ijedsége miatt történhetett a baleset.

Felfüggesztett fogházbüntetést kér a Kecskeméti Járási Ügyészség arra a fiatalemberrel, aki még tavaly májusban Solt térségében halálos közlekedési balesetet okozott az 52-es főúton. Az ügyészség halálos közúti baleset gondatlan okozásáért a napokban emelt vádat ellene. A vádiratban azt is indítványozták, hogy a bíróság határozott időre tiltsa el a vádlottat a gépjárművezetéstől, és, hogy a felfüggesztés időtartamára helyezzék pártfogói felügyelet alá.

Az esetet akár szokványosnak is nevezhetnénk, ha balesetben nem vesztette volna az életét a vétlen kocsi utasa. A későbbi vádlott, egy 17 éves fiatalember május 26-án délután apja kocsijával autózott Solt irányából Dunaföldvár felé, lakott területen kívül, ideális út- és látási viszonyok mellett. Egy balkanyarban rosszul számította ki a kanyar ívét és a kocsi leszaladt az útról az aprókavicsos-murvás padkára és ezzel a sorsa, és két másik ember sorsa is megpecsételődött.

Az életkora alapján feltételezhetően még nem kellőképpen rutinos sofőr megijedhetett és egy hirtelen, erősen eltúlzott kormánymozdulattal balra kormányozta az autót, vissza az útra. Amikor érezte, hogy túlságosan is jól sikerült a manőver egy újabb hirtelen kormánymozdulattal jobbra kormányzott. Vissza akart térni a saját sávjába, de ez a mozdulat is intenzívebb és nagyobb volt a kelleténél, újra balra rántotta a kormányt.

Pillanatok alatt elvesztette az uralmát a jármű felett. A kocsi irányíthatatlanul átcsúszott a szembejövők sávjába miközben a tengelye körül balra fordult, és egy szemből szabályosan közlekedő autónak ütközött.

A szabályosan haladó autót vezető hölgy pillanatokkal az ütközés előtt észlelte a bajt, fékezett és megpróbált jobbra lehúzódni az útról az irányíthatatlanul felé sodródó autó elől, de már nem tudta elkerülni az ütközést. Ő maga nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban a mellette becsatolt biztonsági övvel utazó férje olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy augusztus 15-én a gondos ápolás ellenére a kórházban elhunyt.

Fontosnak tartotta az ügyészség hangsúlyozni a vádemelésről kiadott közleményében, hogy az elhunyt férfi „komoly betegségben szenvedett”, a közlemény alapján feltételezhető, hogy a balesetben szerzett sérülései és a meglévő súlyos betegsége együtt okozhatták végül a férfi halálát.

A nyomozás alatt kirendelt igazságügyi szakértő szerint a fiatal sofőr irányíthatatlanná vált autója hozzávetőlegesen 44-49 km/h közti sebességgel ütközött a szembejövő személygépkocsinak. Azaz, sok hasonló esettel ellentétben a fiatalember nem száguldozott és a vádirat alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltságot sem említett. Minden arra utal, hogy a még nem kellően gyakorlott sofőr rövid időn belül több vezetéstechnikai hibát is elkövetett és ezek együttesen idézték elő azt a szituációt, amikor a szemből szabályosan közlekedő autós közreműködésével sem lehetett elkerülni a tragédiát.

Az első hiba az volt, hogy nem a megfelelő íven haladva próbálta bevenni a balkanyart és emiatt lecsúszott az útról. Ez még rutinos sofőrökkel is előfordulhat, az ő esetében azonban amikor a kocsi ráfutott az apróköves-murvás padkára, az események olyan láncolatát indította el, amelyek végül tragédiát okoztak.

Az autó menettulajdonsága jelentősen megváltozott, amikor a sofőr lehajtott az aszfaltról a laza, az úttestnél jóval gyengébb tapadású apróköves-murvás padkára. Mivel a jobb első kerék tapadása hirtelen csökkent, a még az aszfalton futó balé viszont nem változott, a nem kellően tapasztalt sofőr úgy érezhette, nem elég, hogy leszaladt az útról, „valamiféle erő” még inkább az árok irányába tolja az autóját.

Erre az érzésre adott válaszreakció volt az intenzív balra kormányzás, ami azonban túlságosan is intenzívre és élesre sikerült. Az autó visszatért ugyan az úttestre, ám ugyanabban a pillanatban a sofőrnek azzal kellett szembesülnie, hogy a kocsija mindjárt a baloldali árokban köt ki. Emiatt rántotta újra jobbra a kormányt, megint túl nagy ívben és túl nagy erővel, ennek hatására viszont ismét vészesen közeledni kezdett a jobb oldali útpadka és az árok, ezért a sofőr megint balra rántotta kormányzott.

A kocsit abban a helyzetben ő már nem volt képes irányítani, az menthetetlenül belerohant a szemből érkező vétlen autós járművébe.

Nem ivott, nem drogozott és még csak túl nagy sebességgel sem hajtott a sofőr (bár azt utólag el lehet mondani, hogy nem az út-, látási és a vezetői képességének megfelelő sebességgel haladt, ezért tért le a balkanyarban az ideális ívről), mégis tragédiát okozott. Ott és akkor nem volt ugyanis a birtokában azoknak a vezetéstechnikai fogásoknak, amelyekkel gyorsan visszaszerezhette volna az irányítást az autója felett.

Elméletben mindenkinek tudnia kell, akinek érvényes vezetői engedélye van, hogy amennyiben az autó bármilyen okból is megcsúszik alatta ne vészfékezzen és ne tegyen hirtelen nagy kormánymozdulatokat.

Ha az autó orra csúszik meg, azaz a jármű alulkormányzottá válik, olyankor a sofőrnek gyakran támad az az érzése, hogy az autó egyáltalán nem reagál a kormánymozdulataira, ezért húzza rá még erősebben a volán, amivel azonban csak még veszélyesebb helyzetbe manőverezi magát. Sok esetben ilyenkor elég levenni a gázról a lábat és az első kerekek tapadása megnő, ami általában elég ahhoz, hogy a sofőr uralni tudja az autóját. Közben persze használni kell a féket is, de nem szabad satuféket nyomni. Abból csak még nem baj lesz.

Amennyiben az autó fara kezd el önálló életet élni, azaz az autó túlkormányzottá válik azonnal le kell venni a gázról a lábat és a kocsit abba az irányba kell kormányozni, amerre a fara kitört. Ez az úgynevezett ellenkormányzás, amit elméletben mindenki tud, ám az első havas-csúszós téli napon sokaknak még sem sikerül, amiatt szerencsés esetben csak az árokban, rosszabb esetben egy fa törzsének ütköznek vagy még rosszabb esetben a szembejövőnek ütköznek.

Az efféle manővereket nem minden gépjárművezető-oktató tanítja meg a diákjainak a gyakorlatban. Igazából biztonságosan csak a külön e célra kiépített speciális tréningpályákon lehet begyakorolni, hogy ha önálló életet él alattunk az autó ne hallgassunk a reflexeinkre, mert azok pont olyan manőverekre késztetik a sofőrt, amelyekkel csak tovább ront a helyzetén. Mert lássuk be, elsőre abszurdnak tűnik, hogy ha az autó fara az áruk felé indul, kormányozzam az orrát is abba az irányba. Márpedig ezt kell tenni.

Azonban sok más mellett az ellenkormányzás is azok közé a manőverek közé tartozik, amiket nem lehet könyvekből megtanulni. Meg kell tapasztalni, hogy tényleg nem történik tragédia, ha a kormányt nem arra tekerjük, amerre elsőre logikusnak tűnt! Többször át kell élni ahogy az autó önálló életet kezd el élni alattunk, mire már reflexből is jól döntünk. Azért kell (avagy kellene) ezt sokat gyakorolni, mert éles helyzetben másodperc törtrésze alatt kell dönteni és cselekedni, azaz gyorsan tenni amit kell, de nem kapkodva, továbbá kis kormánymozdulatokkal manőverezni és enyhe fékezéssel lassítani.

F.Gy.A.