„Tessék magát kivilágítani!”

• Nem kellő óvatossággal közelítette meg a zebrát – halálos gázolásért fogházba küldené az ügyészség.
• Úgy tűnik, sem az autósok, sem a gyalogosok nem tartják be az átkelőhelyeken a rájuk vonatkozó szabályokat.
• A gyalogosoknak is célszerű lenne gondoskodni saját maguk kivilágításáról a biztonsá­guk érdekében.

Végrehajtandó fogházbüntetést kér a Kecskeméti Járási Ügyészség arra a férfira, aki még ta­valy január 13-én Baján a Szegedi úton halálra gázolt egy gyalogost a zebrán. A vádhatóság a na­pokban nyújtotta be ellene a vádiratot a Bajai Járásbíróságra, melyben azt is indítványozta, hogy a gázolót határozott időre tiltsa el a bíróság a gépjárművezetéstől.

A baleset egy közlekedési szempontból ideálisnak mondható szerda reggel történt. Az időjárás derült volt, az aszfalt száraz, a látási viszonyok kifogástalanok. Már nagy volt a forgalom, aminek önmagában is óvatosságra kellett volna késztetnie a férfit, ő azonban a vádirat szerint még csak nem is igen lassított a zebra előtt, hanem hozzávetőlegesen 46-50 km/h sebességgel közelítette meg azt. Ahogy az ügyészség fogalmazott, nem kellő óvatossággal, s emiatt a gépkocsi orrával elütött egy, a zebrán átkelő gyalogost.

Az elgázolt férfi az úttestre zuhant. Kórházba szállították, azonban ott a folyamatos orvosi ke­zelés ellenére alig két hónappal a gázolás után belehalt sérüléseibe. Az ügyészség ezért halálos köz­úti baleset gondatlan okozásáért emelt vádat a gázoló ellen.

A nyomozás adatai szerint a baleset azért következett be, mert a vádlott a KRESZ vonatkozó előírásait megszegve nem adta meg az őt megillető elsőbbséget a gyalogosnak a zebrán, továbbá azt az előírást is megsértette, miszerint a gyalogos-átkelőhelyet fokozott óvatossággal szabad megköze­líteni és akkora sebességgel, hogy szükség esetén a járművel a gyalogos-átkelőhely előtt az autós meg tudjon állni.

Az elmúlt években folyamatosan és jelentősen nőtt a gyalogosgázolások száma, ráadásul az esetek jelentős része gyalogos-átkelőhelyen történt. A balesetek közel feléért az áldozattá vált gya­logosok voltak a felelősek.

Az autósok nem állnak meg az átkelőhely előtt várakozó gyalogosok láttán. Sokszor azért, mert túl gyorsan közelítenek a zebrához és már nem tudnának biztonságosan megállni, inkább re­ménykednek, hogy gyors közeledésük láttán a gyalogos el sem indul a túloldal felé. Gyakori elsőbb­ség meg nem adási ok az is, hogy a mögöttük érkező sem igazán óvatosan közelít a zebra felé, és az elől haladó jármű vezetője nem akarja megkockáztatni, hogy hátulról belerohanjanak.

Gyakori autóspanasz és egyben „a gyalogos-átkelőhely előtti meg nem állás indoka” is, hogy az út széléhez közel álló beszélgető gyalogosokról nem igazán lehet eldönteni, hogy mit is akarnak tulajdonképpen. Márpedig egyes KRESZ-értelmezések szerint a zebrán már a gyalogos átkelési szándékának is elsőbbsége van.

Kérdés: Honnan tudja az autós, hogy a gyalogosnak mi a szándéka, ha a zebra felé haladva a mobiljába beszél, üzenetet írt vagy éppen filmet néz? Elvileg, ha komolyan vesszük a KRESZ és a rendőrség vonatkozó előírásait – márpedig e lap oldalain illik komolyan venni mindkettőt – a zebrát a gyalogosoknak is kellő körültekintéssel kellene megközelíteniük. Meg kell(ene) győződniük arról, hogy megadják-e nekik az elsőbbséget.

Tavaly a BRFK közzétette néhány közterületi kamera halálos gyalogosgázolásról készített fel­vételeit. Telefonáló, a járdáról körültekintés nélkül, lendületből lelépő, az érkező villamos után siet­ve piroson átszaladó emberek életének utolsó pillanatait láthatták, akik megnézték azokat.

Nem néztek körül és nem győződtek meg arról, hogy megadják-e nekik az elsőbbséget. Né­mely esetében (amikor piros volt a lámpa) nem is volt elsőbbségük, csak siettek.

Erre persze joggal mondják a gyalogosok, „Ha kivárnánk, amíg jön egy autós, aki hajlandó megállni a zebra előtt soha nem érnénk be a munkahelyünkre és a gyerek se az iskolába!” És ebben is sok igazság van. Nem egyszer kipróbáltam magam is az utcánk közepesnek mondható forgalmú kereszteződésében, hogy mennyit kell várni, amíg megadják nekem az autósok az elsőbbséget.

Nem egy, de még csak nem is három-négy jármű ment el az orrom előtt, noha egy idő után már a kerékpársáv belső szélén álltam és csak rájuk figyeltem, semmi telefon, semmi beszélgetés. Amikor végre két közeledő autó között elég nagynak tűnt a követési távolság, elindultam. Az érkező sofőr padlóig nyomta… nem a féket, a dudát, majd egy kitérő manőverrel két kerékkel áttért a szem­ből érkezők sávjába és elhaladt előttem, és még mutatott is valamit, amit most itt nem részleteznék.

Ha a közelben állt volna egy Pofátlan(TAN)ító autó, vagy egy testkamerás gyalogrendőr, egy óra alatt megkereshette volna (az államnak) az egész havi fizetését.

A pandémia kezdete után egy darabig mindenki szabálykövetőbb lett az utakon a rendőrség szerint. Legalábbis ők ezzel magyarázták, hogy 2020-ban 1956-ig visszamenően a legkevesebb bal­eset történt az ország útjain.

Tavaly azonban már romlani kezdett a fegyelem, amit a balesetek – főleg a több halálos áldo­zatot is követelő tragédiák – számának növekedési is jelez. Amit mi sem bizonyít jobba annál, mint, hogy ma már önálló baleseti ok-kategóriaként jelenik meg a baleseti statisztikákban a figyelmetlen­ség.

A figyelmetlenség, avagy az alaptalan bizakodás, hogy tudniillik majd a másik megteszi a szükséges lépéseket a baleset elkerülése érdekében, majd ő elsőbbséget ad, mert neki sokkal inkább érdekében áll, mint nekem, sokkal nagyobb valószínűséggel követelhet emberéletet, mint bármely más közlekedési szituációban! Az „állj meg, mert nekem van elsőbbségem, ha nekem jössz, neked annyi, lecsuknak” gyalogos, és a „menekülj, puhatestű, nem nekem fog fájni, ugorjál már előlem, de gyorsan” autós mentalitás könnyen ugyanazzal végződhet. Halállal. Jellemzően és leginkább a gya­logos halálával.

A szakemberek szerint fontos lenne – különösen mostanság, amikor az egyik nap még tél elő van, másnap már inkább kora tavasz, sőt, már-már nyárelő –, hogy mindenki jobban figyeljen egy kicsit, mint máskor.

Az autósok használják a világításukat nappal is, akár lakott területen belül is, még ha ott nem is kötelező, hogy a gyalogosok már messziről észrevegyék őket. Ha betartanák a KRESZ ide vonat­kozó szabályait és lassabban, körültekintőbben közelítenének a gyalogos-átkelőhely felé.

A gyalogosok pedig megállnának a zebra előtt, körülnéznének, nehogy féktávolságon belül próbálják érvényesíteni az elsőbbségüket, mert olyankor már nincs, és nagyon fáj, amikor kiderül, hogy nem kapták meg, mert már nem kaphatták meg.

Nemrég írtunk arról, hogy a színek hiánya (a sok szürke autó a sötétszürke úton a változóan szürke égbolt és a koszos szürke környezetben milyen közlekedésbiztonsági kockázatot jelent. Nincs ez másképp a sötét ruhába öltözött gyalogosokkal sem. A rendőrök már évek óta kampányol­nak azért, hogy a gyalogosok – lehetőség szerint ne csak lakott területen kívül – viseljenek fényvis­szaverő felületekkel ellátott ruhákat, cipőket. De léteznek már világító cipők, sálak, kiegészítők – tessék nyugodtan kivilágítani magukat a gyalogosoknak is.

Mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.