Tíz nagy jelentőségű fejlesztés, ami az idők során biztonságosabbá tette a közutat

• Csak egy folytonos vonal az autóút közepén, mégis rendet tett a forgalomban és a fejekben.
• Szinte hihetetlen, de valakinek fel kellett találni a felező vonalat, a fényvisszaverő festést vagy a védőkorlátot.
• A következő évek mindent átalakító biztonsági innovációja a sofőr nélküli technológia elterjedése lesz.

Amikor beülünk az autónkba, magától értetődőnek vesszük azt a tényt, hogy burkolati jelek, táblák és közlekedési lámpák segítenek eligazodni az úton. A 20. század elején azonban ezek a dolgok még nem léteztek. Akkoriban alig volt út, és ami volt, az általában burkolat nélküli földút volt. Az infrastruktúra hatalmasat fejlődött azóta. Az első lépés az összes főút aszfaltozása volt, majd lassan, de biztosan növelni kellett a benzinkutak elérhetőségét. És ahogy haladt az idő, az autók egyre hatékonyabbak, erősebbek és megbízhatóbbak lettek.

Mindez azonban kedvezőtlenül hatott a közlekedésbiztonságra, évről évre több halálos közúti baleset fordult elő. Az emberek és a rendőrség eleinte az autókat hibáztatták, de hamar rájöttek, hogy nem csak velük volt probléma, az utak is elavultak és veszélyesek voltak. Az alábbiakban kilenc olyan fejlesztést mutatunk be, amelyek ma már természetesek, de a maguk idejében gyökeresen átalakították, és sokkal biztonságosabbá tették a közúti közlekedést. A tizedik innováció pedig a közeli jövőben alakítja majd át gyökeresen a közutak biztonságát.

1. középső elválasztó vonal

Bár van néhány furcsa mítosz az autópályák középső elválasztásával kapcsolatban, valójában ez a találmány 1911-ből Edward Hines nevéhez fűződik. Azelőtt a forgalom egyáltalán nem volt szétválasztva, útburkolati jeleket a 30-as évekig nem használtak. Akkor változott ez meg, amikor az autók már sokkal nagyobbak és erősebbek lettek. Gyakoriak lettek a frontális karambolok, és majdnem mindig végzetesek voltak. Az elválasztó vonal nemcsak az úton tett rendet, de a vezetők fejében is.

2. útjelző táblák

Amióta a rómaiak birodalmukat összekötő utakat építettek, szükség volt az útjelző táblákra. Ezek nélkül sokkal nehezebb eligazodni egy olyan területen, ahol még soha nem jártunk, és bár a mai vezető számára a GPS-technológia kényelmesebbé teszi az utazást, semmi sem hasznosabb egy egyszerű táblánál, amely megmondja, hogy éppen hol vagyunk.

3. közlekedési lámpák

Egyes országokban kezdetben a körforgalmakat részesítették előnyben, amelyek hatékonyak ott, ahol nagyobb súlyt fektetnek a járművezető-képzésre. Az idióta-biztos megoldást azonban már a 20-as években kitalálták, és a 40-es, 50-es években kezdték el használni az egész világon. A közlekedési lámpák megszüntetik a vitákat a kereszteződésekben, és többnyire javítják a forgalom áramlását.

4. intelligens közlekedési lámpák

A közlekedési lámpák fejlesztésében nagy előrelépés volt, amikor a vezérlésüket összekötötték egy elektromágneses hurokkal, amely érzékeli az útburkolaton a jármű jelenlétét, és megadja számára a zöld jelzést. Sajnos ezek némileg tökéletlen rendszerek mind a mai napig, mert nem érzékelik azokat a kis méretű járműveket, amelyekben nincs elég fém az elektromágneses hurok érzékelője számára. Ennek aztán az a következménye, hogy valaki mindig sokáig vár a piros lámpánál, mielőtt rájönne, hogy a zöld jelzés számára ott sosem jön el.

5. fényvisszaverő prizmák

Az egyik legnagyobb biztonsági újítás, amely közvetlenül kapcsolódik az éjszakai vezetés biztonságához, a fényvisszaverő prizmák kihelyezése az út felületére. Ezek akkor is megmutatják, hol vannak az útburkolati jelek, ha túl sötét van ahhoz, hogy lássuk magát a felfestést. Az Egyesült Államokban Botts Dots, az angol nyelvterület többi részén Cat’s Eyes néven ismert fényvisszaverő jelzők hangjelzést is adnak, ha az autó kitér a sávjából, és áthajt rajtuk.

6. fényvisszaverő útjelzések

Egy másik nagy ugrás az éjszakai vezetés biztonsága terén a közlekedési táblák és tájékoztató táblák fényvisszaverő festékkel való bevonása. Ez a találmány Harry Heltzer nevéhez fűződik, aki a 30-as években a 3M nevű festékgyártónál dolgozott.

7. utcai világítás

Bár az utcai világítás azóta létezik, hogy a gázlámpák elterjedtek, az utcai lámpák mára lényegesen megfizethetőbbé váltak. Az utcai világítás immár nemcsak a városokra korlátozódik, hanem az autópályák bevezető szakaszaira is kiterjed, így minden eddiginél biztonságosabb az éjszakai közlekedés.

8. napelemes kijelzők

A napenergia megjelenése a közlekedési infrastruktúra működtetésében nem annyira innováció, mint inkább az új technológia gyakorlati alkalmazása. Sokkal megfizethetőbbé és egyszerűbbé teszi a kijelzők, az utcalámpák működtetését a lakott településektől távoli területeken.

9. védőkorlátok

A múltban a hegyi szerpentinek valóban félelmetesek voltak, mert nem voltak korlátok az út szélén, és minden vezetői hibát szigorúan megbüntettek. Ma már a gyorsforgalmi utak szélén, vagy a hegyi hágókon mindenütt megtalálható ez a védőeszköz, így a kisebb balesetek nem válnak végzetessé.

 

Bármennyire is szeretünk vezetni, és bármennyire is jó sofőrnek gondoljuk magunkat, a szomorú valóság az, hogy ma a legnagyobb biztonsági kockázatot az utakon maga az ember jelenti. Ma még a bizonyos autonóm funkciókkal ellátott járművek sem tévedhetetlenek, de a technológia fejlődni fog, és néhány év múlva megjelennek az utakon a sofőr nélküli járművek.

Elsőként valószínűleg a közösségi közlekedés és a teherforgalom válik autonómmá, valamint a nagyvárosok taxi-flottái. De minden bizonnyal eljön a pillanat, amikor ezek határozzák majd meg a forgalom ritmusát, és akkor a közút a mainál sokkal biztonságosabb hely lesz.

N.V.