Hogyan hatnak a szuperradarok az osztrák turizmusra?

• Egyes városokban harmadára csökkent a gyorshajtások száma.
• A városok több jogot kaptak és úgy tűnik, hatékonyan éltek velük.
• Elriaszthatja a turistákat (Felső-)Ausztriából az országúti szigor?
• Érdemes figyelni az IG-L kiegészítő feliratokat!

Forrás: heute.at

Felső-Ausztriában már érződik a közúti szigor hatása. Több településvezetőt és rendőrségi tisztviselőt is megszólaltattak az utóbbi időben az osztrák sajtóban, akik elmondták: a fő céljukat máris elérték. Általánosságban elmondható, hogy lassabban hajtanak a gépjárművezetők a városok és falvak belső útjain, mint korábban, ide értve az átvezető utakat is.

A sikert azoknak a nálunk is használatban lévő „szuper traffipaxoknak”, lézeres sebességmérőknek köszönhetik, amelyekből a közelmúltban számos település bevásárolt, a nagyobb városok között van, amelyik többet is. És a „traffipax-vásárlási láz” várhatóan még kitart egy darabig.

Egy osztrák törvénymódosításnak köszönhetően július elsejétől ugyanis a korábbiakhoz képest könnyebben hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek a járműforgalom sebességének csökkentését célozzák. Erre még márciusban figyelmeztette az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács (ETSC) az Ausztriába utazókat.  Akkor született meg erről a döntés, amikor hatályba lépett az a rendelkezés is, amely a lehetővé teszi az osztrák hatóságok számára az extrém gyorshajtók autójának elkobzását.

A heute.at-nak nyilatkozó településvezetők, szakemberek és rendőrök lakossági visszajelzésekre hivatkozva elmondták, amióta településükön is használják a szuperradarokat, az emberek visszakapták a nyugalmukat, újra csendesek, biztonságosak az utcák. Pedig a szuperradarok Welsben például a szigorúbb ellenőrzések kezdetén még havonta háromezer gyorshajtót mértek be és fotóztak le. Mostanság már harmadannyit.

Volt olyan felső-ausztriai település, ahol 98 km/h-val kapcsoltak le egy autóst a 30 km/h-s zónában és 119-cel ott, hol csak 50-nel lett volna szabad közlekedni. A szigor, és az autó elvesztésének (elkobzásának) lehetősége azonban önmérsékletre késztette a száguldás szerelmeseit.

Nem egy ismerősömtől hallottam a nyáron, hogy volt bennük némi félsz az osztrák utakon. Többen előre figyelmeztették őket, „legyenek óvatosak és legfőképpen tartsák be a sebességkorlátozásokat, mert mostanság azt ott nagyon komolyan veszik”. Különösen figyelmesen kell vezetni olyan helyeken, ahol a megengedett sebességet jelölő táblák vagy változtatható megjelenésű platform alatt az IG-L felirat olvasható. A három betű a német ImmissionsSchutzgesetz-Luft szóösszetételből származik, amelynek célja a károsanyag-kibocsátás csökkentése a sebesség korlátozásával. Az így jelölt útszakaszokon a büntetés mértéke nagyjából a kétszerese-háromszorosa az egyébként szokásosnak.
Felső-Ausztriában már megtörtént, ami nálunk többször is előfordult már (csak ott erre korábban nemigen volt példa), hogy ismeretlenek festékszóróval megrongálták a szuperradart az egyik településen. Nem tudni, hogy egy megbírságolt autós volt-e az illető vagy valaki, aki az idegenforgalomban érdekelt és aggódik a megélhetése miatt.

Tény ugyanakkor, hogy Felső-Ausztriában az utóbbi időben mind többen adtak hangot aggodalmuknak amiatt, hogy a szerintük túlzott közlekedési szigor elriasztja majd a turisták. Sőt, már el is riasztotta egy részüket.

Ez esetben elsősorban nem a magyar turistákra kell gondolni, sokkal inkább azokra a német utazókra, akik rendszeresen Felső-Ausztriában töltik a szabadságukat.  A német sajtóban ugyanis futótűzként terjedt az ausztriai „horror bírságok” híre.

A helyhatóságok és a rendőrség azonban kitartanak a bevezetett intézkedések mellett, amelyek a jelek szerint a lakosság többségének is megfelelnek.

Számos jel utal ugyanakkor arra, hogy a felső-ausztriai szállásadóknak és éttermeseknek nem kell a jól fizető német turisták tömeges elmaradásától tartani. Már csak azért sem, mert egyfelől Ausztria más régióiban is hasonló szigorra találkozhatnak a turisták, másfelől az osztrák példán felbuzdulva máris közel ezer település, köztük sok nagyváros is, csatlakozott ahhoz a petícióhoz, amelyben az osztrák településekéhez hasonló jogokat követelnek maguknak a közlekedésbiztonság javítása érdekében.

A német települések még nem kaptak több jogot ahhoz, hogy saját hatáskörben (is) tegyenek rendet az útjaikon, de bíznak abban, hogy előbb-utóbb megkapják, és akkor majd már a német autósok is otthon érezhetik majd magukat Ausztriába.

F.Gy.A.