Hogyan kerülhető el a koronavírus-fertőzés gyaloglás, futás és kerékpározás közben?

• A koronavírus-járvány ellenére sokan sportolnak, még ha egy friss tanulmány szerint az sokkal veszélyesebb is, mint eddig tudtuk.
• Futás, de még csak sietős séta közben korán sem elég kétméteres távolságot tartani másoktól.
• Egyetlen módja van annak, hogy futás, kerékpározás közben igen-igen nagy biztonsággal elkerüljük a megfertőződést!
• Van még egy érvünk arra, hogy #maradjotthon a koronavírus-járvány idejére!

Többen is idézték már a Leuveni és Eindhoveni Egyetemek tanulmányát, ami azt ecseteli, hogy a koronavírus terjedésének lassítása érdekében nem elég, pontosabban nem minden körülmények között lehet elegendő csupán kétméteres távolságot tartani lakáson kívül másoktól.

Sportolás közben – és ebben az összefüggésben sportolásnak minősül a sietős gyaloglás és a kerékpározás is -, főleg, ha a kerékpáros kezdő, s a szíve meg a tüdeje még nem szokták meg az ezzel járó terhelést – ugyanis a megfertőzött, de tünetmentes, azaz magát egészségesnek érző emberek jóval nagyobb távolságra képesek szétszórni vírust, mint nyugalmi állapotban. (A tanulmány angol nyelven itt érhető el.]

A tudósok szerint a viszonylag biztonságosnak mondható távolság kerékpározás esetén 20, futók esetében 10 méter, de még egy átlagos tempójú séta közben is kívánatos lenne legalább 4-5 méterre lemaradni az előttünk haladóktól. Mindez persze a gyakorlatban a nagyvárosokban szinte kivitelezhetetlen. Különösen a nagyobb lélekszámú településeken aligha számíthat arra egy gyalogló, hogy az őt utolérő kerékpáros húszméteres kerülővel vág elébe. Vagy, hogy egy futó 10 méteres oldaltávolsággal robogjon el mellette. Arra pedig sem a gyalogosok, sem a futók nem bazírozhatnak, hogy az őket előző kerékpáros majd időben megkezdi az előzésüket és legalább 20 méteres oldaltávolságot tartva vág elébük.

Ezért is fontos, hogy ha már kényszert érzünk arra, hogy a szabadban sétáljunk, kocogjunk, fussunk, vagy bringázzunk, legyen rajtunk valamiféle maszk. Érdemes azonban indulás előtt tenni egy próbát! A maszk (de akár csak egy, a szájat eltakaró sál vagy kendő is) ugyanis megnehezíteni a levegő beszívását. Kilégzéskor pedig gondot okozhat a szemüvegeseknek – a többiek számára legfeljebb csak zavaró lehet – a kifújt nedves, párás levegő.

A kerékpárosok esetében különösen zavaró, olykor kifejezetten veszélyes lehet az is, ha a maszk túlságosan takarja a kilátást. A futók esetében sem mindegy hogyan viseli a futó a maszkot, a bringán azonban egy plusz problémát jelenthet a magasság. Hogy tudniillik, ha valaki túlságosan közel húzza a szeméhez a maszkja felső peremét, azzal azt kockáztatja, hogy nem vagy nehezebben észleli a közvetlen előtte előtűnő úthibákat és hasonló buktatókat. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek…

Bármilyen maszkot (vagy maszkpótló holmit) visel is valaki sportolás közben, ügyeljen arra, hogy túlságosan ne nehezítse meg a légzését, és ne korlátozza a látását se!

Amennyiben persze a már hivatkozott tanulmányban írtaknak megfelelően akar bárki is gyalogolni, futni vagy kerékpározni, a legtöbb településen és a legtöbb időszakban erre csak egyetlen lehetősége marad: ha otthon marad, és futópadra vagy szobabiciklire pattan. Egy ventilátorral még a menetszél is imitálható!

De, ha már mindenáron a szabadban akar sportolni valaki, nem árt pár szempontot figyelembe vennie! Például, hogy minden intenzív és szokatlan mozgásra fel kell készülni. És itt nemcsak a bemelegítésről van szó.

Aki eddig csak szobakerékpáron tekert az edzőteremben vagy otthon, jó, ha meggondolja: a valódi bringáról nem lehet akárhol és bármikor leszállni, ha megunta, vagy ha szúrni kezd az oldala, a szíve. Bár mondjuk leszállni éppen le lehet, de aztán valakinek csak haza kell majd vinnie azt a járgányt. Akkor is, ha nem a szív és a tüdő rendetlenkedik, hanem a lábizmok parancsoltak megálljt.

Aki nem gyakorlott ebben a műfajban – legyen szó akár a futásról, akár a kerékpározásról – lakóhelye közelében és kis körökkel kezdjen. Nem biztos, hogy jó vége lesz annak, ha a koronavírus-járványra tekintettel egyik napról a másikra határozza el, hogy mától kerékpárral vagy gyalog jár munkába! Nemcsak jó cipőre, műszakilag felkészített kerékpárra van ugyanis szükség ehhez, hanem felkészült, felkészített szervezetre is.

Ha már meglett vagy javult a kondíció, lehet fokozatosan növelni előbb a körök számát, majd azok hosszát. A sorrend nem felcserélhető! Akkor sem, ha sokan – főleg a kezdők – cikinek tartják a városi futást, főleg akkor, ha egymás után többször kénytelenek lihegve, szuszogva elkocogniuk a gúnyosan bazsalygó szomszéd előtt.

Egy dolog a szégyenérzet, azon felülemelkedhetünk. Egy másik, amit viszont nem hagyhatunk figyelmen kívül az az, hogy ha csak pár száz méteres köröket futunk, de sokat, akkor egy ficam, egy görcs esetén vagy ha ránk tör a „na ebből nekem mára már elegem van” érzés, könnyebb és gyorsabb hazajutni, mint ha egyből egy több kilométeres távot választunk, aminek a felét sem tudjuk elsőre teljesíteni. Ha az utcán vagy a parkban abbahagyjuk, amit addig csináltunk, nem mehetünk azonnal a tus alá. Sok helyen pad sincs, amin kifújhatjuk magunkat – a föld meg még elég hideg.

Érdemes némi kondíciót szerezni otthon, a négy fal között. A kutya se érti, miért okoz ez gondot sokaknak. Az interneten mostanában garmadával találni edzéstippeket, amelyekkel nemcsak a kondíciót lehet megőrizni a bezártság ideje alatt, de – állítólag – még akár fogyni is lehet.

Érdemes kipróbálni. Már csak azért is, mert ha valamelyik módszer beválik, akkor még a sport miatt sem kell kimozdulni otthonról. Tudom, én is nehezen bírom a négy fal között a telefoninterjúkat, de ez van. Mindenki jobban jár, ha minél többen otthon maradunk.

F.Gy.A.