Hogyan válasszunk buszt iskolai kirándulásra? – 2. rész

• Előbb legyen meg a végleges úticél és a program, az után jöhet a buszbérlés.
• Ha van az autóbusznak érvényes forgalmi engedélye, úgy műszakilag megfelelő.
• Indulás előtt utasbiztonsági tájékoztatót kell tartani és szükséges egy utaslista is.

Az előző részben feltettük a kérdést: tisztában vannak-e a szülők, a nevelők, hogy mire kell figyelniük, amikor a tervezett kiránduláshoz szolgáltatót és autóbuszt választanak? Milyen szempontok szerint válasszanak autóbuszt vagy személyszállítási szolgáltatót az iskolák, ha biztonságban akarják tudni a gyerekeket? És vajon hajlandók-e megfizetni, meg tudják-e fizetni a szülők a valóban biztonságos buszos kirándulások árát?

Mit akar a megrendelő? Honnan tudhatja, hogy milyen buszra van szüksége valójában? Miket kell előre tisztázni?

A kirándulás sikere szempontjából talán ez a legfontosabb kérdés, hogy pontosan milyen szempontok alapján rendeljenek buszt a kirándulásra. Ehhez pontosan tudni kell, hogy hová kívánnak utazni, hányan és kik! Nem mindegy, hogy kisiskolásoknak vagy kamaszoknak szervezik az utat.

Mindig a tervezett programhoz kell autóbuszt választani, és nem fordítva. Több szempontból is kockázatos az a megoldás, amikor az út szervezője leköt egy buszt (nehogy elvigyék mások), és csak utána kezdi szervezni magát az utat. Kiderülhet, hogy az előre lefoglalt busz túl nagy/túl kicsi vagy kora, mérete, környezetvédelmi besorolása miatt nem hajthat be oda, ahová (a buszrendelés után) a megszervezték.

Még egy fontos kérdés, amivel tisztában kell lenni!

A kizárólag gyermekek, tanulók és felnőtt kísérőjük szállítására igénybe vett – nem menetrend szerint közlekedő – autóbusz, attól még nem válik iskolabusszá vagy gyermekeket szállító busszá, hogy csak gyerekeket és felnőtt kísérőiket szállítja.

Minden iskolabusz gyermekeket szállít, de nem minden gyermekeket szállító busz iskolabusz. Íme a különbség:

• A KRESZ szerint „iskolabusz” a kizárólag gyermekek, tanulók, felnőtt kísérő melletti szállítására rendszeresített autóbusz, amely a közoktatási intézmény munkarendjéhez igazodóan közlekedik, és amelyik megfelel bizonyos előírásoknak, így például kizárólag ülőhellyel rendelkezik, „Gyermekszállítás” táblával felszerelték, üléseit biztonsági övvel ellátták és a 135 centiméternél alacsonyabb gyermeket gyermekbiztonsági rendszerben rögzítetté
• A „Gyermekeket szállító autóbusz” ugyanakkor a kizárólag gyermekek, tanulók és felnőtt kísérőjük szállítására igénybe vett – nem menetrend szerint közlekedő – jármű, amely nem iskolabusz, de amelyet „Gyermekszállítás” táblával, továbbá „Gyermekszállítás” felirattal megjelö

Mindezeknek a különbségnek közlekedésbiztonsági szempontból van jelentőségük. Az iskolabuszokkal szemben szigorúbb követelményt támaszt a jogszabály, mint egy „csak” gyermekszállítást végző járművel szemben. A „gyermekszállítás” tábla és felirat ugyanakkor körültekintőbb közlekedésre kötelezi az ilyen buszokat előzni, kikerülni készülő járművek vezetőit.

Nem mindegy az sem, hogy valamilyen rendezvényre vagy egy egynapos kirándulásra, avagy hosszabb időre és útra indulnak. Sőt az sem mellékes szempont, hogy a hosszabb ideig tartó utazás városnézést vagy sítúrát takar; utóbbihoz nagyobb csomagtartó-kapacitás szükséges.

Fontos előre rögzíteni az utazás kezdő és záró időpontját, valamint a részletes útitervet, mert a szolgáltató ezek alapján tudja eldönteni, egy vagy két sofőrt igényel-e az adott járat, és ennek alapján tudja a sofőrök vezénylését elvégezni. Azt ugyanis, hogy egyhuzamban mennyi ideig vezethet egy buszsofőr, mikor mennyi ideig kell pihennie és milyen körülmények között, jogszabály szabályozza, és a hatóságok szúrópróbaszerűen, de szigorúan ellenőriznek. A pihenőidő és így a sofőrök és a buszos cég száma sem lehet alku tárgya a szerződéskötéskor, mert az azokra vonatkozó előírások megsértése veszélyeztetheti az utasok biztonságát és a társaság személyszállítási jogosultságát is.

Mindezekre tekintettel már az ajánlatkérés (és a busz lefoglalása) előtt pontosan meg kell fogalmazni a busszal szembeni elvárásokat. A már említettek és a férőhelyszám mellett fontos szempont lehet a komfortfokozat. (Legyen-e büfé, légkondicionáló, WC, wifi, DVD lejátszó, és hasonlók?) Ezek a szolgáltatások általában megdrágítják a buszt, viszont egy filmmel le lehet kötni az utasok figyelmét, a mosdó pedig csökkenheti a kényszermegállások számát.

Jó, ha előre tisztázzák, vannak-e az utasok között speciális bánásmódot igénylők, az ő szempontjaikat nyomatékosan érvényesíteni kell a szerződésben.

Aki nem rutinos utazásszervező, ne szégyelljen kérdezni! A rutinos se! Minden szerződés egyedi, a lényeg, hogy a végén a felek azt adják és azt kapják, amiben megállapodtak, ne utólag legyen vita abból, hogy „ki mire gondolt, amikor azt írta/mondta, hogy…” Így előzhetők meg a szélsőséges esetben az egész kirándulást rémálommá változtató malőrök.

De akkor pontosan milyen az a busz, amivel bátran útnak indíthatók a gyermekek?

Röviden: jó!

Fontos tudni: az autóbuszos személyszállítás engedélyhez kötött tevékenység. Minden buszos vállalkozónak rendelkeznie kell az úgynevezett Közúti Autóbuszos Személyszállítási Engedéllyel, ami azonban kizárólag belföldi szolgáltatásra jogosítja fel a céget. Ezt a hatósági engedélyt (illetve a másolatát) a járművön kell tartani, és jelen esetben, ha a szülők vagy az utazás szervezője kéri, be kell mutatni neki. Ha egy busz a nemzetközi forgalomban is részt akar venni, ahhoz Közösségi Engedéllyel, és rendszámra szóló engedély-kivonattal is rendelkeznie kell, aminek szintén a járművön kell lennie az utazás teljes ideje alatt.

A belföldi engedély számát az autóbusz karosszériáján, a jobb oldalon is fel kell tüntetni, ez minden busznál kötelező.

Azt, hogy – egy közkeletű kifejezéssel éve – a busz műszakilag rendben van elsősorban az bizonyítja, hogy van érvényes forgalmi engedélye. A megrendelő ennek meglétét is ellenőrizheti. Ha kérésére a busz vezetője vagy az őt foglalkoztató társaság erre nem hajlandó, különböző kifogásokkal kitér a jármű műszaki megfelelőségének igazolása elől, érdemes elgondolkodni, jó döntés-e az adott busszal útra kelni!

Bár a fő szabály szerint, ha egy autóbusznak érvényes a forgalmi engedélye, akkor műszakilag megfelelő állapotban van, de ami a műszaki vizsgán még megfelelő volt, utána akár el is romolhatott.

A busz üzembentartójának a felelőssége, hogy az adott út teljesítésére alkalmas járművet állítson ki a megrendelőnek. Mindemellett azért a hatóságok szúrópróbaszerűen menet közben is ellenőrizhetik és ellenőrzik is a buszokat.

Mindezekre tekintettel a NiT Hungary azt javasolja a leendő megrendelőknek, hogy ne a jármű típusa, gyártási éve legyen a fő szempont a szerződéskötéskor, hanem az olyan lényeges kérdésekre figyeljenek, mint például a komfortfokozat, a megfelelő ülésszám és tárolóhely kapacitás.

Mennyi a mennyi?

A szolgáltató általában kilométerdíjban, vagy óradíjban számolja ki a szolgáltatás árát, az útvonal ismeretében, amit ezért kell előre megadni. Így már egy egyszerű osztással meghatározható az utazás egy főre jutó ára. Az ajánlat olykor tételenként tartalmazza a sofőr vagy sofőrök napi- és szállásdíját, az út- és parkolási díjat, a behajtási engedélyek árát és más előre tervezhető kiadásokat. Minél részletesebb az előkalkuláció, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy az út során vagy a végén kellemetlen (pénzügyi) meglepetés érje a csoportot.

Fontos előre tisztázni azt is, hogy az út közben esetleg felmerülő problémák (elterelés, műszaki hiba okozta kényszerpihenő, elkallódott gyerek keresése és hasonlók) miatt kit, milyen kötelezettség terhel, mikor kell az utasoknak „ráfizetniük” az úti díjra.

Nem a sofőr dönti el mikor és mennyi pihenőidőt tart!

A hatályos rendelkezések szerint a napi vezetési idő 9 óra, amely heti két alkalommal 10 órára bővíthető. A heti vezetési idő azonban nem haladhatja meg az 56 órát, és bármely egymást követő két hétben a 90 órát. Négy és fél óra vezetés után legalább 45 perces szünetet kell tartani, de ez felosztható egy 15 perces és egy azt követő, 30 perces szünetre.

A rendszeres napi pihenőidőnek legalább 11 órának kell lennie, amely heti három alkalommal 9 órára csökkenthető. A rendszeres napi pihenőidő felosztható egy 3 órás és egy azt követő, 9 órás pihenőidőre. A rendszeres heti pihenőidő 45 óra, amely kéthetente egyszer 24 órára csökkenthető (a csökkentést három héten belül kompenzálni kell). A nemzetközi különjárati személyszállítást végző autóbusz vezetője a heti pihenőidőt 12 x 24 órás időszakkal elhalaszthatja, de ezt követően két rendes vagy egy rendes és egy csökkentett heti pihenőidőt kell tartani, és a csökkentést három héten belül kompenzálni kell.

Fontos tudni, hogy a mozgó járműben eltöltött idő – amikor az egyik sofőr vezet a másik pedig „nem csinál semmit” – nem minősül pihenőidőnek!

Hogy mi közük van mindezekhez a megrendelőknek? Mindenekelőtt az, hogy ezeket a szabályokat a jogszabályok és az utasok, a jármű és a többi közlekedő biztonsága érdekében a sofőrnek és az őt foglalkoztató társaságnak be kell tartania. Tekintettel kell lenniük ezekre a szabályokra a megbízóknak, más megközelítésben: ezek tudatában célszerű megtervezniük a kirándulás útvonalát, időtartamát, a pihenőhelyeket.

Amire még ügyelni kell!

Bár az autóbuszok a legbiztonságosabb közúti közlekedési eszközök közé tartoznak, a rendőrség és a KSH adatai szerint évente általában a közúti balesetek egy százalékáért okolhatók a buszvezetők, baleset mások hibája vagy a véletlenek szerencsétlen összejátszása miatt is érheti a buszt és annak utasait. Ezért is fontos, hogy legyen a busznak utaslistája, ahogy a repülőképeknek is van. Főleg akkor, ha egy buszon nem csak egy, egymást jól ismerő társaság utazik.

Elvileg minden kirándulás kezdetén utasbiztonsági ellenőrzést kell tartani, amikor is a sofőr vagy az arra kijelölt felkészült felnőtt ellenőrzi a csomagok biztonságos elhelyezését. Megmutatja a vészkijáratot, hogy hol találhatók a tűzoltókészülékek, az ablaktörő kalapácsok, kinek merre kell menekülnie, ha úgy adódik, és mi a teendő, ha már kijutottak a buszból!

Minden utasnak tisztában kell lennie azzal, hogy a járművezető munkája fokozott figyelmet, óvatosságot igényel és a buszon a „pilóta” nincs úgy elszeparálva az utasaitól, mint a repülőgépeken. A NiT Hungary ajánlása szerint még a legkisebb kisiskolások figyelmét is fel lehet és fel is kell hívni arra, hogy utazás közben a buszon nem szabad rohangálni, lökdösődni és a többi.

„Mozgó járműben – ha nincs kapaszkodóval ellátott állóhely – nem szabad felállni, nem szabad sétálni, szaladgálni az ülések között. Nem tanácsos hangoskodni, kiabálni, dobálózni, mert minden külső körülmény megzavarhatja, elvonhatja a sofőr figyelmét, vagy próbára teheti a türelmét”, írják. Más kérdés, hogy ezek az elvárások mennyire tarthatók be.

A buszos cégek általában olyan nagy tapasztalatú sofőröket küldenek az iskolai kirándulásokra, akik viszonylag tág határok között képesek tolerálni a gyerekek hangoskodását, az utazás közbeni buli hangulatot. Azonban ők is csak addig, amíg az nem veszélyezteti a munkájukat, a busz és az utasok, valamint a többi közlekedő biztonságát.

Azzal a gyerekeknek, de még inkább az őket kísérő szülőknek és tanároknak is tisztában kell lenniük, hogy a gépkocsivezetőnek a KRESZ szerint ahhoz is joga van – még ha nem is szívesen élnek vele a sofőrök – hogy megszakítsa az utazást, ha ezt az utasok viselkedése miatt indokoltnak tartja. A szabályok szerint ugyanis az utas a vezetőt a vezetésben nem zavarhatja.

F.Gy.A.