Honnan tudhatjuk mekkora „az útviszonyoknak megfelelő” sebesség?

• A belátható útszakaszon belül a gépjárművel meg kell tudni állni!
• Figyelje a kanyar ívét, az útburkolat állapotát is, a vízátfolyás jeleit!
• „Várd a váratlant”! – a defenzív vezetés nem a csigatempót jelenti!
• Murphy törvénye érvényes az utakon is: Ha jöhet valami, jönni is fog.

Nem múlik el nap gyakran súlyos, olykor halálos kimenetelű balesetek nélkül. Ezek többsége azért következik be, mert egy gépjárművezető úgymond nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően autózott, motorozott.

Bár ez sok esetben egyet jelent az abszolút gyorshajtással, a száguldozással, azaz, hogy az autós, motoros a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel hajtott, emiatt nem tudott időben megállni, kanyart bevenni, vagy nem maradt helye és ideje elsőbbséget adni az arra jogosultnak.

Gyakori azonban a relatív gyorshajtás is, amikor a sofőr, bár az adott helyen megengedettnél lassabb tempót diktált, mégis gyorsabban ment, mint ahogy ott és akkor neki szabad lett volna. Bizonyíték erre, hogy nem volt képes az úton vagy a sávjában tartani az autóját, motorját és az árokba vagy fának rohant, rosszabb esetben egy szemből közeledő másik járműbe.

De honnan lehet azt előre tudni, főleg egy olyan úton, ahol korábban soha nem jártunk, hogy mekkora ott az út- és látási viszonyoknak megfelelő sebesség? Amikor sodródni kezd vagy megcsúszik az autó, már a sofőr is tudja, hogy gyorsabban ment, mint ahogy ott és akkor szabad lett volna.

Mit tegyen és mit ne tegyen az, aki eleve nem szeretne gyorsabban hajtani, mint ahogy az adott úton még biztonságos? Aki nem szeretne kicsúszni, lesodródni az útpályáról?

Kőrös András, a Groupama Tanpálya vezető instruktora szerint mindenkinek abból kell kiindulni, az nem fordulhat elő, hogy valaki az általa belátott útszakaszon szükség esetén ne legyen képes megállni, kikerülni egy akadályt, vagy a baleset elkerülése érdekében teret adni annak, aki hibázott, túl nagy sebességgel közeledik felé és ennek ellenére sem tudta befejezni az előzést például.

Azzal minden autósnak tisztában kell lennie, hogy az úton, ahol éppen közlekedik, milyen általános szabályok vannak érvényben a KRESZ szerint. Minden további tudnivalót a kihelyezett közlekedési táblák tudatnak vele. Komolyan kell venni azokat, főleg azoknak, akik még soha nem jártak arra!

Nemcsak a sebességkorlátozást elrendelő táblákat, valamennyit. Okkal helyezik ki azokat a közútkezelők. A hatályos szabályozás szerint sebességkorlátozást ott kell elrendelni, ahol a forgalmi viszonyok, az út vonalvezetése, különböző akadályok vagy veszélyek miatt még jó időjárási viszonyok mellett sem tarthatók be a KRESZ előírásai.

Ahol sebességkorlátozást rendelnek el, veszélyt jeleznek, ott valamiféle kihívással – lehetséges akadállyal, veszéllyel – kell számolniuk a közlekedőknek. Ott valami volt, van vagy lehet, ami fokozott körültekintést igényel a közlekedők részéről, mert megnehezíti a haladásukat.

Annak megállapítására, hogy mennyi az annyi, azaz, hogy adott úton mekkora a biztonságos sebesség, nincs egzakt szabály, azt mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Függ a sofőr tapasztaltságától, pillanatnyi fittségétől, egészségi és lelki állapotától, járművezetői rutinjától. Nagyban befolyásolja továbbá az autója (a fékek és a gumik) műszaki állapota, és persze az út vonalvezetése, burkolatának állapota.

Nem mindegy, hogy száraz, jó minőségű aszfalton autózik-e valaki vagy töredezett, nyomvályús felületen, vizes (vízzel telt nyomvályús) vagy jegyes úton. Kőrös András szerint ezért is kell folyamatosa figyelni az utat – nemcsak a vonalvezetését és azt, hogy jön-e szembe valaki, hanem magát a burkolatot is. Ha valami szokatlan tűnik fel előttünk, célszerű lassítani.

Sok gépjárművezető, főleg a kezdők követik el azt a hibát, hogy kizárólag az alapján döntenek, amit látnak. Csak a szemükre hagyatkoznak. Ha nem jön szemből senki, vagy csak nagyon távol látszik közeledni valaki vagy valami, azonnal előzésbe kezdenek. Nincs ezzel semmi baj, ha a belátható út elég hosszú ahhoz, hogy előzés közben ne érhesse meglepetés a sofőrt.

Nemrég egy ilyen, óvatlan előzés torkollt tragédiában. A fiatal sofőr úgy ítélte meg, a szemből közeledő jármű még elég messze van ahhoz, hogy padlógázzal előzésbe kezdjen. Azonban az útburkolat kissé nedves volt, a kerekek nem tapadtak úgy, mint korábban, ráadásul a sofőr egy kamiont előzött, ami mintegy négyszer-ötször hosszabb egy személygépkocsinál. A körülmények arra utalnak, ezzel nem számolt. Nem gondolta végig, hogy emiatt az előzés tovább tart, mintha csak egy személykocsit kellett volna maga mögé utasítania.

Különösen az őszi-téli időszakban fontos – bár máskor is kívánatos lenne – a defenzív vezetés.

A defenzív vezetést sokan a lassú, „csiga tempójú” vezetéssel azonosítják, pedig nem azt jelenti. Kőrös András szavait idézve, az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb alapelve, hogy Várd a váratlant!

A defenzív vezetés épp ezért tudatos vezetést jelent. A járművezető nemcsak azt figyeli, hogy éppen mi van, mi zajlik előtte, körülötte az úton. Arra is gondol mi történhet, mire „odaér”, ahol a körülmények és a forgalmi rend egycsapásra megváltozhat, például egy kereszteződéshez.

Ha egy zebra környékén épp nem tartózkodik senki, még nem jelenti azt, hogy egyszer csak, a semmiből, nem bukkan fel egy elektromos rolleres, vagy akár egy kerékpáros. Már csak ezért is tanácsos a legtöbb helyen már előírt, de mindenütt erősen ajánlott 30 km/h sebességet nem túllépni.

Másfelől, sok autós előszeretettel villog rá a szerinte túl merészen vagy már veszélyesen előzőkre, de közben nem lassít, nem húzódik le akár egészen a padkára, noha önmagában a fényszóró villogtatásával csak ritkán sikerül megelőzni karambolokat. Ellenben életet menthet az előzékenység, a lassítás – ha már a másik valamiért meggondolatlan volt – és a lehúzódás az útról amennyire csak lehetséges.

…mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.