Hullámzó tendenciák évtizede – 3. rész

Magyarország közúti közlekedésbiztonsági helyzetének alakulása 2010 és 2020 között

a Központi Statisztikai Hivatal véglegesített adatai alapján

III.rész

Az előző évtized fő közlekedésbiztonsági célkitűzésének teljesítése

Az Európai Bizottság az előző évtizedre vonatkozó közlekedésbiztonsági programját 2010. július 22-én hagyta jóvá, mely a „Fejlődés egy európai közúti közlekedésbiztonsági térség irányába: a 2011-2020. közötti időszak közlekedésbiztonságára vonatkozó politikai irányvonalak [COM(2010) 389 final]” címet kapta. A programban a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy 2010. és 2020. között felére csökkenjen a közúti áldozatok száma az Európai Unió területén. Magyarország az évtized első felében még rendelkezett saját hosszú távú közlekedéspolitikai programmal (a Magyar Országgyűlés 19/2004. (III. 26.) OGY határozatával elfogadott „Magyar Közlekedéspolitika 2003-2015” program), mely önálló fejezetében közlekedésbiztonsági célkitűzéseket és feladatokat is tartalmazott. Amikor a nemzeti program 2015. végén hatályát vesztette, hazánk az uniós program alkalmazását a benne foglalt célkitűzésekkel és beavatkozási területekkel együtt átvette. A meghatározottak szerint Magyarország akkor lett volna képes a cél teljesítésére, amennyiben a közúti halálozások száma a 2010 évi 740 főről 2020 végére 370 főre csökken.

A KSH adatok alapján 2020-ban 460 halálos áldozatot követelt a közúti közlekedés, ezáltal az elmúlt évtizedben – a 2010-es bázisévhez viszonyítva – 37,8%-kal csökkent a közúti balesetben meghalt személyek száma. Az 50%-os célkitűzést tehát az elmúlt év rendkívüli eredményei ellenére sem sikerült megvalósítani. (Ma már tudjuk, hogy mindez az Európai Unió 25 más tagállamában hasonlóan történt. Az Európai Bizottság legutóbb kiadott közleménye szerint a közösségi célkitűzést egyedül Görögország teljesítette, ahol egy évtized alatt 52%-kal csökkent a közúti halálos áldozatok száma).

Az ábrán jól látható, hogy hazánkban 2010 és 2013. között a közúti halálozási adatok az időarányosan elvártnál jobban alakultak, a valós helyzet minden évben kedvezőbb volt a tervezettnél. Ugyanakkor az azt követő, és 2018-ban tetőző negatív trend következtében a valóság és a kívánt cél egyre inkább eltávolodott egymástól. Bár a grafikon az utolsó két évben a célkitűzéshez való határozott közeledést mutatja, ez mégsem lett elegendő.

Mindezek ellenére az egy évtized alatti, a közúti halálos áldozatok számában bekövetkezett 37,8%-os csökkenés igazán tisztes eredményként könyvelhető el. Figyelemre méltó továbbá, hogy az egymillió lakosra jutó halálos áldozatszám a 2010. évi 74 főről 2020. végére 46 főre esett vissza!

(Megjegyzés: az első uniós Fehér Könyv – valamint az akkor érvényes hosszú távú nemzeti program – időszakában, 2000 és 2010. között a balesetben meghalt személyek száma közel azonos mértékben, 38,3%-kal csökkent Magyarországon, 1 200 főről 740 főre. Ebben az időszakban az egymillió lakosra vetített halálos áldozatszám 121 főről 74 főre esett vissza).

Egyéb mutatók alakulása

A baleseti adatok elemzése akkor lehet teljes, ha figyelembe vesszük azokat a mutatókat, melyek objektív módon jelzik az elmúlt időszakban a közlekedési környezetben bekövetkezett egyéb változásokat. A közúti közlekedésre, valamint annak biztonságára ugyanis számos tényező hat. Az egyik ilyen mutató a közúti gépjármű állomány alakulása.

a) A közúti gépjármű állomány alakulása

Közúti gépjármű állomány 2010 és 2020 között (KSH)

Hazánkban az elmúlt évtizedben a gépjárműpark alakulásában lendületes fejlődés következett be. A KSH adatai alapján 2020. december 31-én a nyilvántartott közúti gépjárművek száma 4 756 537 db volt, mely 31,8%-kal meghaladta a 2010. évi értéket (3 608 834 db). Megfigyelhető, hogy az évtizedforduló óta – egyetlen kivétellel – valamennyi gépjármű-kategória esetében jelentős, 30%-ot meghaladó mértékű növekedés történt. Darabszám tekintetében a legnagyobb mértékű változás a személygépkocsiknál (csaknem egymillió darabbal több!), százalékos arányban kifejezve pedig a vontatóknál (+68,7%), majd a motorkerékpároknál (+36,8%) mutatható ki. A vontatók és a tehergépkocsik számában tapasztalható növekedés egyértelműen a közúti árufuvarozás további térnyerésére utal.

Az autóbuszok száma ugyanakkor 3,7%-kal csökkent, mely minden bizonnyal összefüggésben áll a Covid-19 járvánnyal. Tavaly ugyanis a koronavírus és a kapcsolódó korlátozások miatt jelentősen kevesebben közlekedtek tömegközlekedési eszközökkel, ennek következtében számos autóbuszos cég és vállalkozás komoly deficittel küszködött.

A feltételezést alátámasztja, hogy a táblázat alapján 2012-től 2019-ig minden egyes évben folyamatosan bővült az autóbusz-állomány, amíg elérte a tavalyelőtti 19 454-es darabszámot. Az utóbbi egy évben azonban, 2020 végére a nyilvántartott autóbuszok száma 16 979-re esett vissza, ami egyetlen év alatt csaknem 13%-os állománycsökkenést jelent.

A hazai gépjárműpark növekedése ugyanakkor nem járt együtt a járművek átlagos életkorának csökkenésével. Erre példa, hogy a személygépkocsi-állomány átlagos életkora a 2010. évi 11,3 évről 2020 végére 14,7 évre emelkedett. Az életkor növekedés mindvégig folyamatos volt.

A személygépkocsi-állomány átlagos kora (2010-2020)

Az öregedés folyamata azt jelzi, hogy az elmúlt időszakban az autójukat lecserélni vágyók többsége nem az új típusok mellett döntött, így hazánkban a használt járművek piaca továbbra is reneszánszát éli.

Tekintettel a hazai közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi érdekekre, a gépjármű-állomány további öregedését célzott intézkedésekkel szükséges megállítani, és támogatni kell a nagyobb üzemi biztonságot és védettséget nyújtó, alacsonyabb károsanyag-kibocsátási értékekkel rendelkező gépjárművek kereskedelmét. (KBAP 2020-2022)

b) A közúti gépjármű állomány és a balesetek, valamint a halálozások alakulásának összehasonlítása

A gépjárműpark fejlődése nem eredményezi természetszerűleg a közúti balesetek, valamint a balesetben meghalt személyek számának növekedését. Erre a markáns példát első ízben a 90-es évek adatai szolgáltatták, amikor a közúti gépjárműpark csaknem 20%-os bővülése ellenére a közúti halálozások száma több mint a felével csökkent (az azt megelőző évtizedekben a gépjárművek és az áldozatok száma egyaránt növekedett).

Hasonló folyamatnak lehettünk tanúi az elmúlt évtizedben is, hiszen – amint azt az előző ábra szemlélteti – amíg 2010 és 2020. között a gépjárművek számának alakulását növekvő (+31,8%), addig a személysérüléses közúti balesetekét csökkenő trend (-37,8%) jellemezte.

Végezetül: az elemzés utolsó ábrája is az előzőeket, a b) pont első mondatába foglaltakat erősíti. Látható, hogy a két görbe az évek során teljesen eltérően, szinte egymástól függetlenül alakult. Amíg a hazánkban nyilvántartott gépjárművek száma az előző évtizedben – az első év, azaz 2011 kivételével – folyamatosan nőtt, addig a közúti balesetben meghalt személyek számának alakulása egyértelmű csökkenést mutat, az időközbeni hullámzó teljesítmény, és a 2014-2018 évek közötti kedvezőtlenebb adatok ellenére.

Az Európai Bizottság 2021. január 01-től új európai uniós közlekedésbiztonsági célkitűzéseket léptetett életbe. Évtizedünk fő célkitűzése a halálos áldozatok és a súlyosan sérültek számának felére csökkentése 2020 és 2030 között. Emellett a Bizottság továbbra is napirenden tartja a ”Vision Zero” szemléletet, mely lényege, hogy 2050-re a közúti halálozások száma a nullához közelítsen. Bár az Európai Unió világszerte a legkedvezőbb baleseti és közúti halálozási mutatókkal rendelkezik, ennek ellenére tény, hogy a célkitűzés teljesítése rendkívüli kihívást jelent majd valamennyi tagállamnak, így Magyarországnak is.

Az elmúlt időszakban a közúti közlekedés biztonságának javítása iránti társadalmi igény megnövekedett. A társadalom valamennyi tagjának jogos elvárása, hogy épségben és biztonságban elérjen oda, ahová elindult. Éppen ezért fontos, hogy a közúti közlekedésbiztonság kérdésköre az elkövetkezendő időszakban a lehető legmagasabb politikai prioritást, kormányzati, önkormányzati és civil támogatottságot élvezze, További sikerek ugyanis kizárólag ilyen háttér mellett, tervszerű és komplex fellépéssel, a helyzet folyamatos elemzésével, célirányos feladatok végrehajtásával, illetve azok szükség szerinti rugalmas módosításával, valamint a nemzetközi tapasztalatok hasznosításával érhetők el.

(Vége)

G.I.