Idős sofőrök: jogosítványért taxicsekk Herefordshireben?

• Minden idős sofőr életében elérkezik a pillanat, amikor nem lenne szabad többet volánhoz ülnie.
• De ki mondja ki az ítéletet? Saját belátás alapján, vagy a családtagok lépjenek közbe, netán a hatóság rendelkezzen?
• Vidéki településeken gyakran a saját autó az egyetlen mobilitási lehetőség. Hogy jut el az idős ember orvoshoz, a hivatalba, vagy csak bevásárolni, ha nincs, aki vezesse az autót?

Jó sofőrökből is lehet rossz sofőr. A minap országos főút településen belüli szakaszán haladtam. Előttem egy szemmel láthatóan nagyon régi, színehagyott kisautó ment. A zebrák és körforgalmak sűrűjében nem tűnt fel, de a hosszú egyenes szakaszon nagyon is, hogy a kisautó mennyire lassan halad. Kereszteződéshez közeledve még jobban lelassított – indokolatlanul – és két kerekével már a padkán haladt – szintén indokolatlanul. A kereszteződéshez érve kiderült, hogy ezekkel a manőverekkel a jobbra kanyarodását készítette elő, és aztán meg is kezdte az irányváltást. Ahogy elhajtottam mellette, láttam, idős ember a sofőr, és hogy kínnal-keservvel vánszorog a főútról le, majd a keresztező útra fel.

A jármű és a sofőr felett is eljárt az idő. Nagyon eljárt. A kormánynál helyet foglaló úr bizonyára évtizedeken át vezette a családi autót különösebb gond nélkül, de mára a problémák szemmel láthatóan megsokasodtak. Ennek az embernek már-már megoldhatatlan feladatot jelent az autóvezetés – de mi lesz, ha nem vállalja az ezzel járó idegfeszültséget? Ki fogja vezetni az öreg kisautót? És ki fogja elintézni azokat a dolgokat, amelyeknek az elintézése évtizedek óta a feladata volt?

Ha az általános közlekedésbiztonság érdeke felől közelítünk, könnyű kimondani a verdiktet: akinek megfogyatkozott a képessége a járművezetésre, az ne vezessen, mert ezzel nagyobb bajokat előz meg. De ha a sofőr helyzete felől közelítünk, bonyolulttá válik a helyzet.

Először is: ki az, aki megítéli, hogy a sok évtizedes rutinnal rendelkező idős sofőr alkalmas-e még arra, hogy részt vegyen a forgalomban? Tegyen vizsgát meghatározott időközönként? De vajon alkalmas eszköz-e a vizsga? Lehet, hogy egy diák könnyebben átmegy bármilyen vizsgán, mert ismeri a technikai hátteret, és rutinja van a vizsgázásban. Egy idős ember lehet, hogy még remek sofőr, de mivel negyven éve nem tett semmilyen vizsgát, megbukik anélkül, hogy kiderülne, valójában mit tud. Sok idős ember, ha ilyen helyzetbe kényszerítik, talán el sem megy, és ha már nem érvényes a jogosítványa, akkor anélkül vezet.

És ez megtörténhet egyébként törvénytisztelő polgárokkal is, mert az autó a mindennapi egzisztenciájának az alapja. A nagyvárosoktól távol, kisvárosokban, községekben, kistelepüléseken is élnek emberek, nem is kevesen. Számukra gyakran a civilizációhoz való kapcsolat egyetlen eszköze a gépkocsi. Egyedül élők, házaspárok, akiknek a nőtagja nem vezet, nem jutnak el másképpen orvoshoz, a hivatalba vagy egy bevásárlóközpontba, csak gépesített eszközzel. Segíthetne a család, persze, ha helyben lenne. De a fiatalok gyakran beköltöztek a nagyvárosokba a munkahelyek után. Segíthetne a közösség, de falubusz, falugondnok nincs mindenütt, és ha van is, nem biztos, hogy szabad, amikor kellene.

Az észak-angliai Herefordshire vezetői érzékenyen és rugalmasan igyekeztek megközelíteni az ott is jól ismert problémát. – Sok idős ember él vidéki területeken, és a jó sofőrökből is válhatnak rossz sofőrök – mondta Justine Peberdy tanácsos a Hereford Times újságnak. – Az idősek fontos tényezői a közlekedésbiztonságnak, és néhányan valószínűleg tudják, hogy nem szabadna vezetniük. A Herefordshire tanács idősebb sofőröknek önkéntes kétórás továbbképző tanfolyamot kínált, azonban a részvétel meglehetősen alacsony volt. Ez azonban nem meglepő, ugyanis az idős embereket joggal aggasztja, hogy ha vizsgálatnak vetik alá őket, akkor esetleg kockáztatják a jogosítványuk elvesztését. Mindezt egy vidéki községben, ahol mindenki az autójára van utalva – érthető az óvatosság.

Voltak ötletek arra, hogy más módon segítsenek az időseknek a közlekedésben. Például a közösségi közlekedés fejlesztésével (ami nagyon drága megoldás) vagy igény szerinti iránybuszokkal. A herefordshire-i közösség ajánlata tehát a következő lenne: ha lemondasz a jogosítványodról, cserébe adunk pénzt taxira.

Ötletekből tehát nincs hiány, de amíg ezek megvalósulnak, a hatósági intézkedés van érvényben Herefordshire-ben: minden 70 év feletti autóvezetőnek három évente meg kell újítania a jogosítványát.

N.V.