Jobban figyelünk, ha figyelnek

• Az azonnali visszajelzés jelentősen javítja a sofőrök vezetési gyakorlatát.
• Jobban elfogadják az autóik kritikáját, mint a rendőrét és a barátaikét!
• Az írásos visszajelzéseknek hosszútávú viselkedésformáló hatásai vannak.
• A mobilhasználatot nem csökkentette a „digitális ellenőrzés”

 

Kik a világ legveszélyesebb sofőrjei?

A hírekben a szándékos szabályszegőket, az „eszement száguldozókat”, az ittas és a drogos vezetőket tartják azoknak, a tények azonban mást mutatnak.

Sokkal veszélyesebbek azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ők remekül vezetnek.

Felmérések szerint a gépjárművezetők 80%-a átlagon felülinek tartja a vezetői képességét. Csakhogy a különféle szenzorokkal, telematikai eszközökkel végzett vizsgálatok messze nem támasztják alá a sofőrök önképét. Sőt, az ellenkezőjét mutatják.

Ma már nemcsak az mérhető – mégpedig meglehetősen pontosan –, hogy ki mennyire jó, értsd mennyire biztonságos, üzemanyag-takarékos és ez által környezetkímélő a volán mögött. Pontosan meg lehet határozni, mekkora veszélyt jelentenek a többi közlekedőre a gépjárművezetők vezetéstechnikai hibái vagy a viselkedésük a volán mögött. Például a gyakori túlságosan hirtelen gyorsítás vagy fékezés, a rendszeres gyorshajtás, a mobilhasználat vezetés közben.

Nemrég, az ETSC közlekedési munkabalesetekről készített tanulmányában is rámutatott: a hivatásos sofőrök a statisztikák szerint biztonságosabban vezetnek másoknál. Különösen azok, akik nagy flottákba tartozó járműveket vezetnek.

Ennek oka a folyamatos ellenőrzés és visszajelzés. A flottákat, ahogy a járműveken szolgáló sofőröket is, a cégek több okból is folyamatosan kontroll alatt tartják. És a vizsgálatok szerint a folyamatos ellenőrzés és a gyors visszajelzések, amikor valamit szabálytalanul vagy pazarlóan csinálnak, fegyelmezettebbé teszi a sofőröket.

Kezdetben az üzemanyag-lopások megelőzésére és az üzemanyag-takarékos vezetés kikényszerítésére kezdték alkalmazni azokat a GPS alapú távfelügyeleti rendszereket, amelyek akár ezer kilométerekről is információt szolgáltattak az autóról. Aztán a technika fejlődésével az ellenőrzési lehetőségek száma is nőtt.

A folyamatos felügyelet hatására a Driving Style Analysis (DAS) rendszerek felügyelete alatt álló járműveknél átlagosan 40%-kal kevesebb gyorshajtást regisztráltak, a motorok „túlpörgetésének” és felesleges járatásának elhagyásával pedig 5-8%-os üzemanyag megtakarítást értek el.

Mi idézte elő ezeket a változásokat?

A folyamatos ellenőrzés és az a tény, hogy a sofőrök rendszeresen tényszerű visszajelzéseket kaptak arról, hogy milyen sofőrök is ők valójában, mennyi és milyen hibát követnek el vezetés közben. A telematika azokat a hibákat is feltárja, amiket a sofőr észre sem vesz, vagy amelyekből csak azért nem lett baleset, mert mások még időben kitértek az útjából.

Számos, szállítmányozással foglalkozó vállalkozásnál házi versenyt rendeznek „a hónap leginkább üzemanyag-takarékos sofőrje” és hasonló címekért. Így a visszajelzések mellett egy plusz ösztönzőt is bevezettek, ami segít a céges sofőröknek, hogy javítsák a koncentrációjukat.

Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a külső visszajelzések önreflexióra késztetik a sofőröket, ezáltal jótékonyan hatnak vezetési gyakorlatukra, szabálykövetésükre. Például: azok, akik vezetés közben használják a biztonságos vezetést támogató, hiba vagy szabályszegés esetén azonnali visszajelzést adó applikációkat, átlagosan ötödével kevesebb veszélyes manővert hajtanak végre.

És ez nemcsak a hivatásuk miatt közlekedőkre igaz!

Több száz sofőr több ezer levezetett kilométerének adataival dolgozó kutatások vizsgálták, hogyan befolyásolják a visszajelzések a sofőrök vezetési gyakorlatát. Négy jellemző szabályszegésre fókuszáltak: a gyorshajtásra, a hirtelen gyorsításra és az intenzív fékezésre, valamint a mobilhasználatra.

A kutatók arra jutottak, hogy a mobiltelefon-használat kivételével a szabályszegések száma csökkent a jelzések hatására. A mobilhasználatot azonban úgy tűnik, nem lehet érdemben csökkenteni az azonnali visszajelzésekkel. Ennek okát eddig egyetlen kutatásnak sem sikerült feltárnia.

Még a fiatal sofőrök körében is közel 40 százalékkal csökkent a gyorshajtók aránya. Egy, a műszerfalon felvillanó LED-lámpa is elég volt ahhoz, hogy óvatosabban gyorsítsanak, lassítsanak. Ezzel szemben a mobilhasználatot náluk sem befolyásolta az azonnali visszajelzés.

Az is kiderült azonban, hogy nem minden esetben hatékony az azonnali visszajelzés. Sőt, olykor kifejezetten kontraproduktív, ami részben érthető is. Idegesítő lehet, ha az autó minden apró hibát a sofőr orra alá dörgöl. A közvetlen veszély elhárítására azonnal visszajelzés kell, ez nem kétséges. De annak már senki nem örül, ha például az autója kilométerenként rászól, hogy a terepviszonyokhoz képest túl sok üzemanyagot használva közlekedik.

A kutatások arra is felhívták a figyelmet, hogy az azonnali visszajelzések hatása gyorsan tova tűnhet. Azaz ez a megoldás csak addig hatásos (igaz, akkor nagyon is az), amíg a sofőröket a rendszer megfigyelés alatt tartja.

Amíg a sofőr magán érzi az autóba épített digitális ellenőrei figyelő szemeit, betartja a szabályokat, vagy ha mégsem, siet korrigálni a hibáját. Gyorsan visszatér azonban a régi (rossz vagy legalábbis nem biztonságos) gyakorlathoz, ha hosszabb ideig semmiféle visszajelzést nem kap, ha a telematika nem tartja kontroll alatt.

Ezért a kutatók arra jutottak, hogy az azonnali (veszélyhelyzeti) visszajelzések mellett a sofőr kapjon időnként, lehetőleg hetente szöveges értékelést is magáról!

Ma már a mesterséges intelligenciával támogatott alkalmazások úgyis tömör és tárgyszerű minősítést készítenek a sofőröknek a vezetés közben tapasztalt hibáikról, szabályszegéseikről, de akár arról is, ha túlságosan elkalandozott a figyelmük.

A rendőrökkel, utasokkal, autóstársakkal ellentétben ezek a rendszerek nem sértődnek meg, ha kéretlen szavakkal utasítják el a véleményüket. Legközelebb is ugyanolyan őszinték és tárgyilagosak lesznek.

A kutatók azt tapasztalták, hogy a sofőrök sokkal inkább elfogadják autójuk digitális kritikáit, mintha ugyanazt egy másik sofőrtől, egy rendőrtől vagy akár az utasoktól hallanák.

Ugyanakkor a kutatások igazolták: a rendszeres szöveges értékelés segíthet a sofőröket hosszú távú szemléletformálásában, az önreflexióban. A gyakori és visszatérő hibákat a gépjárművezetők (és itt nemcsak a hivatásosokról lehet szó) szimulátorokban vagy akár vezetéstechnikai tréningeken megtanulhatják elkerülni, illetve kijavítani.

Az instruktoroknak nagy segítség, ha átadják nekik a telematikai adatokat, és az alapján állíthatják össze a személyre szabott tréningprogramot. Még jobb, ha az egyes gyakorlatok végrehajtásáról videofelvételt készítenek. A kutatások szerint a szóbeli és az írásos visszajelzésnél is nagyobb viselkedésformáló ereje van annak, ha a gépjárművezető látja is, hogy milyen hibákat vétett.

A fentiekből kiindulva korántsem ördögtől való tehát, ha a forgalomban fénykürttel vagy egy rövid dudaszóval figyelmeztetjük egymást az esetleges hibáinkra, szerintünk veszélyesre sikeredett manővereinkre. Fontos azonban, hogy a figyelmeztetés valóban csak jelzés legyen. A hosszú, megalázó dudaszó, a (be)mutogatás, hogy a már törvénybe ütköző egyéb megoldásokat, a büntetőfékezést, a túl szoros követést már ne is említsük, nemcsak törvénysértő, de kontraproduktív is.

F. Gy. A.