Kétpercenként három találat!

• Megígérték meg is tették: országszerte „rászállt” a rendőrség a gyorshajtókra.
• Valójában jóval több baleset oka a gyorshajtás, mint a statisztikákban látható.
• Nagy sebességnél nagyobb a valószínűsége a halálos kimenetelű balesetnek.
• Hogyan lehet emberéleteket megmenteni ott, ahol sok a gyalogos és a biciklis?

A számok és az első félév eseményei azt mutatják, a rendőrség komolyan gondolta, amit a vezetői korábban többször, mások mellett lapunknak nyilatkozva is hangoztattak: ha a személyi sérüléses balesetek 70 százaléka öt fő körülményre vezethető vissza, a rendőrség azzal az öt körülménnyel fog elsősorban foglalkozni.

Évtizedek óta az első számú baleseti ok Magyarországon (amúgy az Európai Unióban is) a gyorshajtás. Száz esetből általában 30 körül van azoknak az eseteknek a száma, amelyekben baleseti fő okként a gyorshajtást jelölték meg a statisztikákban. Tavaly a gyorshajtásra visszavezethető sérüléses balesetek aránya 28 százalék volt.

Számos esetben a gyorshajtás mellett más okok is közrejátszanak a tragédiákban. Jellemzően az elsőbbségadás vagy a kanyarodás és az irányváltás szabályainak a megsértése. Előbbi egy ideje már fej-fej mellett a gyorshajtással a második fő baleseti ok, de arra is volt már példa, hogy a statisztikák szerint több sérüléssel járó baleset történt az elsőbbségadás szabályainak megsértése, mint gyorshajtás miatt. És nem mindig derül ki, hogy a baleset okozója azért nem adott elsőbbséget, mert túl gyorsan hajtott, vagy amiatt történt a baleset, mert nem ismerte az elsőbbségi szabályokat és még gyorsan is ment.

Nem egy oka van annak, hogy a gyorshajtást tartják a szakértők a közlekedés biztonságára leginkább veszélyes közlekedési magatartásnak. Ezek sorában talán a legkevésbé jelentős tényező az, hogy szabálysértésnek számít a megengedett sebesség túllépése, bár kétségtelen tény, hogy a rendőrség emiatt szab ki szabálysértési vagy közigazgatási bírságot, attól függően, hogy megállításos sebességmérésen bukott le a gyorshajtó vagy egy automata sebességmérő mérte be.

Mégpedig a megengedett maximális sebesség túllépéséért, hiszen csak azt tudják mérni. A relatív gyorshajtást, amikor valaki az út-, az időjárási, a látási, a saját és autója képességeihez képest haladt túl nagy sebességgel, ami miatt szintén sok baleset történik – arról időről időre viták robbannak ki, hogy a két gyorshajtás-fajta közül melyik miatt történik több tragédia. Erre még visszatérünk.

Sokéves tapasztalat, hogy a bírságok összegének kisebb a visszatartó ereje, mint ahogy azt az amúgy jogkövető polgárok gondolják. Jogi egyetemi tankönyvi példa, amikor az 1800-es évek elején Londonban még halállal büntették a zsebtolvajlást, a legtöbb zseblopást a zsebtolvajok akasztásán követték el. Mert nem – pontosabban nemcsak – a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlensége az, aminek igazán komoly visszatartó ereje van.

A rendőrség az idén tett róla, hogy a notórius szabályszegők érezzék, egyre kevésbé lehet következmények nélkül megúszni, ha valaki sportot csinál a sebességtúllépésből, ami szeptembertől ráadásul 30 százalékkal magasabb összegű lesz, mint jelenleg. Az ORFK adataira hivatkozva a vezess.hu írt először arról, hogy 2023 első félévében a rendőrség 40 százalékkal több gyorshajtót buktatott le, mint az elmúlt év azonos időszakában, szám szerint 2234-et. Ez azt jelenti, hogy kétpercenként három gyorshajtó akadt fenn a rendőrség fix telepítésű és mobil sebességmérőin.

A gyorshajtókra valamivel több mint 11,3 milliárd forint szabálysértési és közigazgatási bírságot szabtak ki.

Emlékeztetőül, a rendőrség májusban vett át 40 vadonatúj, nálunk eddig nem használt sebességmérőt. Ezeket csak júniusban állították rendszerbe, így várhatóan csak a második félévben fejtik hatásukat.

Már jó ideje bizonyított tény, hogy 50 km/h sebesség mellett egy gyalogos elgázolása a kiemelt kockázatú helyeken, ahol jelentős a gyalogos és kerékpáros forgalom, életveszélyes lehet, ezért szorgalmazza az Európai Unió (is) az ilyen övezetekben a 30 km/h sebességkorlátozást. Ugyanis: 50 km/h sebesség feletti elütési sebesség esetén  gyakorlatilag száz százalék a fej- és medencesérülés esélye, mert ekkor a gyalogos az elütés következtében „eléri” az őt elgázoló személygépkocsi szélvédőjét, és ilyenkor általában a fejsérülések következményei a legsúlyosabbak. Ilyen sérüléseket 30 km/h sebességnél jóval kisebb valószínűséggel szenvednek el.

Azért is fontos tehát gátat szabni az esztelen száguldozásnak az utakon, mert

• a gyorshajtás önmagában is baleseti kockázatot jelent. Egyfelől, mert nagy, a megengedettnél nagyobb sebesség miatt megnő a járművek kisodródásának a valószínűsége. Másfelől, mert ugyanezen ok miatt kevesebb ideje és tere marad a sofőrnek fékezésre, korrekcióra,
• minél nagyobb sebességgel következik be egy ütközés, annál súlyosabb sérüléseket szenvedhetnek el érintett járművek utasai. A mai modern autókból már jóval nagyobb eséllyel lehet élve, mondhatni, karcolásokkal kiszállni, mint a régebbi típusokból. A gyűrődő zónák, energiaelnyelő-elemek és a karosszéria újfajta kialakítása, ami ütközéskor megakadályozza, hogy a motor és általában a motortérben lévő elemek az utastérbe tóduljanak, nagyban enyhíthetik a balesetek következményeit, de nem mindenhatók.

Szoros összefüggés van a sebesség nagysága és a halálos kimenetelű balesetek számának alakulása között. A hazai baleseti statisztikákban is látható volt, hogy 1993. március 1-én lakott területen belül 60-ról 50 km/h-ra csökkentették a megengedett maximális sebességet. Pedig a szóbeszéd szerint a változtatást eredetileg elsősorban az a remény motiválta, hogy így legalább már nem hajtanak majd 60 km/h-nál gyorsabban az autósok.

A mind korszerűbb és gyorsabb készülékekkel már-már fix helyekről és mozgó gépkocsikból, sőt már drónokról is végezhető sebességmérésekkel azonban nemcsak a szabályszegők kiszűrése a cél. Bárki megtapasztalhatja a forgalomban, hogy a VÉDA-kapuk előtt mindenki lassít. A helyismerettel rendelkezők ott is, ahol a rendőrség „rendszeresen szokott mérni”. Máshol azonban a közlekedők nem kis hányada nem tartja be a sebességkorlátozásokat.

Az Európai Bizottság egy korábbi jelentése szerint az unió polgárainak 40-45 százaléka több-kevesebb rendszerességgel gyorsabban hajt a megengedettnél, közülük minden ötödik-hatodik 10 százalékot meghaladó mértékben is túllépi az előírt maximális sebességet. Ezért is alkalmaznak mind több országban leplezett sebességmérést (nálunk is), hogy minél kevesebben úszhassák meg a felelősségre vonást. A tapasztalatok azt mutatják, a gyakori mérések és az abszolút gyorshajtás szigorú szankcionálása, az átlagsebességre is hatással van, csökkenti azt. Ahol gyakoriak a mérések akkor is jogkövetőbbek a közlekedők, amikor nem akciózik a rendőrség az utakon.

A Bizottság azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy felmérései szerint a közlekedők egyszerűen figyelmen kívül hagyják azokat a sebességkorlátozásokat, amelyeket nem tartanak észszerűnek és indokoltnak. Bár az is tény, hogy a legtöbben nem foglalkoznak azzal, hogy a nagyobb sebesség mellett nagyobb kockázatot vállalnak, főleg azok, akik egyáltalán nem ismerik az adott utat, akik nem tudják milyen veszélyekre számíthatnak ott és, hogy a közlekedők és autóik képessége is jelentősen eltérhet.

Ezzel együtt a Bizottság arra is felhívta a tagállamok figyelmét, hogy óvakodjanak az indokolatlan sebességkorlátozástól. Már csak azért is, mert abból is nagy baj lehet, ha egyesek betartják a szigorúbb korlátozásokat, mások pedig nem. Kiszámíthatatlanná válik a forgalom dinamikája, lehetetlenné válik a közlekedők közti együttműködés.

F.Gy.A.