Ki látta Columbo feleségét? – avagy ami jár, az jár

• Miért kanyarodott kis ívben balra a Citroën a Dózsa György úton mielőtt M. Richárd száguldó Mercedes-ével ütközött volna?
• Létezik egyáltalán olyan, hogy „megtévesztő sebesség”, vagy az csak valami „olyasmi”, vagy csak egyes ügyvédek kitalációja az egész?
• Az elsőbbségi jog nem áll mindenek felett – szabályozása ugyan nem túl egyértelmű, de sokkal jobbat sem igen lehet alkotni.

Sokan megkeresték szerkesztőségünket miután a bíróság másodfokon négy évről három és félre csökkentette a Dózsa György úti gázolókén elhíresült M. Richárd büntetését, noha az ügyészség több mint hét évre rács mögé küldte volna tettéért a férfit. Nem is csak az ítélet mértéke foglalkoztatta olvasóinkat, sokkal inkább az, hogy a másik autó sofőrjét miért ítélték el, amikor bizonyított tény, hogy M. Richárd közel 140-es tempóval száguldott a barátnőjének vett sportautóval a baleset előtt, és közben magát videózta?

Sokan rákérdeztek, nem hajtott-e M. Richárd a baleset előtt túl gyorsan ahhoz, hogy bárki is elvárhatta volna Citroën vezetőjétől, hogy képes legyen pontosan felmérni, van-e elegendő helye és ideje, hogy bekanyarodjon a Kassai utcába. Ügyvédektől hallották, mondták néhányan, létezik olyan, hogy megtévesztő sebesség. M. Richárd sebessége vajon nem minősült megtévesztő sebességnek?

De, kezdjük az elején! Mi is az a megtévesztő sebesség?

Nos az olyan, mint Columbo felesége. Létezni létezik, de a maga valójában még senki sem látta. Esetünkben talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: A fogalom létezik, de hogy pontosan mit jelent mindig attól függ, hogy ki mondja, mikor mondja és hol (milyen ügyben) mondja.

Sehol nem talál az érdeklődő olyan jogszabályt, de még csak jogértelmező szöveget sem, ami feketén-fehéren meghatározná, hogy „megtévesztő sebességgel hajt az a jármű, amelyik ennyivel és ennyivel túllépi a megengedett maximális sebességet, és így tovább”. És ennek oka van.

Forgalom és terepfüggő, hogy mikor lehet megtévesztő és mikor nem egy adott sebesség. Egy kilométerekre jól belátható nyílegyenes úton nem feltétlenül megtévesztő az a sebesség, ami egy kanyargós úton vagy egy bukkanó mögötti útszakaszon már az lehet. Egyik esetben sem lehet azonban kijelenteni, hogy a megengedett sebességhatár jelentős túllépése megtévesztő, még arra sem lehet sebességhatárokat előírni, hogy mikortól számít (más közlekedőket) megtévesztőnek a gyorshajtás.

A KRESZ kimondja: Aki a közlekedésben részt vesz, köteles a rá vonatkozó rendelkezéseket megtartani. És azt is kimondja, hogy Köteles az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat indokolatlanul ne zavarjon és az út használatában indokolatlanul ne akadályozzon.

Mindenkire egyaránt vonatkozik az elővigyázatossági kötelezettség – nemcsak a KRESZ, a bírói gyakorlat szerint is. Azokra is, akiknek adott esetben elsőbbségük van. Nem száguldhat senki egyenesen tovább, ha előtte valaki már elkezdett balra bekanyarodni egy utcába vagy, hogy beálljon egy parkolóba, csak azért, mert neki – mint egyenesen haladónak – elsőbbsége van!  Nem mondhatja azt az elsőbbségre jogosult sofőr, hogy siessen az a másik, vagy álljon meg, különben neki annyi. Mert lehet, hogy csattanás lesz a vége és mindkettőjüknek annyi.

M. Richárd balesete ügyében azonban van néhány momentum, melyekre a másodfokú ítélet után hívták fel a figyelmünket az ügyet jól ismerő forrásaink. Az eset úgy vonult be a köztudatba, mint egy kicsit szabálytalanul balra kanyarodó autós és egy eszement száguldozó két halálos áldozatot követelő karambolja. Csakhogy nem egészen ez történt, bár tény, hogy a balesetben közvetlenül végül csak a későbbi két vádlott autója volt érintett.

Az ütközés előtt azonban volt ott még két másik autó is. A külső sávban haladtak a Dózsa György útin M. Richárd autójával egy irányba. Az első jobbra kanyarodott a Kassai utcába, és a vizsgálat szerint a Dózsa György útról balra kanyarodó Citroën, amit a másik vádlott vezetett, a jobbra kanyarodó autó előtt még be akart hajtani a Kassai utcába, ezért kanyarodott nagy helyett kis ívben. A hatóságok az eljárás kezdetétől azt vélelmezték, hogy a Citroën sofőrje talán épp azért nem vette észre M. Richárd nagy sebességgel közlekedő autóját, az amúgy nagy távolságra belátható úton, mert túlságosan is arra koncentrált, hogy még a szemből jövő jobbra kanyarodó autó előtt behajtson a Kassai utcába.

Ez a feltételezés végül úgy tűnik beigazolódott.

De vajon akkor is vádlott lett volna a Citroën sofőrje, hogy nem akar mindenáron befurakodni a kis ívben jobbra kanyarodó kocsi elé? Vajon akkor már megtévesztőnek minősült volna M. Richárd sebessége, és ez a tény felmentette volna a Citroën vezetőjét minden felelősség alól a balesetben?

Valószínűleg nem a válasz mindkét kérdésre. És, hogy miért nem, annak megértéséhez fel kell fejteni a megtévesztő sebesség legendáját. Ehhez évtizedeket kell visszamenni az időben.

1993. május 24-én este negyed nyolc tájban egy 90-es tempóval haladó kocsi átgázolt egy kerékpároson a Pesti úton. A biciklis a helyszínen meghalt.

Az autósnak volt elsőbbsége, a kerékpáros az Elsőbbségadás kötelező tábla ellenére megállás nélkül próbált meg keresztülhajtani a Pesti úton. Vélhetően úgy ítélte meg, még túlságosan messze van a közeledő autó. Tévedett. Bár a sofőr erősen fékezett, még mindig közel 70-nel haladt, amikor telibe kapta a kerékpárost.

A bíróság első- és másodfokon is a kerékpárost tette felelőssé a balesetért, „nem adta meg az elsőbbséget a főúton haladó autónak”. És bár megállapították, hogy a sofőr a megengedettnél jóval gyorsabban hajtott, csupán 10 ezer forint pénzbüntetést szabta ki rá.

Az ügyészség azonban nem így látta és ítélet felülvizsgálatát kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, mert szerintük a sebesség jelentős túllépése ok-okozati összefüggésben volt tragédiával és – az elsőfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben igenis releváns volt a történtek szempontjából.

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett ezzel és hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet.

A megismételt másodfokú eljárás azonban csak annyiban tért el az elsőtől, hogy elévülésre hivatkozva a bíróság megszüntette a gázoló autós ellen „a megengedett sebesség jelentős túllépése” miatt indított eljárást, azaz az újabb jogerős ítélet szerint még a 10 ezer forintos bírságot sem kellett a sofőrnek megfizetni.

A tényekhez tartozik, hogy a szakértői vizsgálat szerint a baleset akkor is bekövetkezett volna, ha az autó a megengedett maximális sebességgel hajtott volna. Emellett a bíróság két, 1974-ben, illetve 1975-ben született bírósági határozatra hivatkozva leszögezte: Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője nem hivatkozhat arra, hogy az elsőbbséggel rendelkező közlekedő túl gyorsan hajtott.

Az ügyészség kérte ennek az ítéletnek is a felülvizsgálatát és a hatályon kívül helyezését, mivel a Legfelsőbb Bíróságnak a második másodfokú ítéletében olyan Bírósági Határozatokra hivatkozott, amelyek megszületését követően módosult a KRESZ elsőbbségadásra vonatkozó rendelkezése is, így az azokra történt hivatkozás nem volt már maradéktalanul igaz. A módosított KRESZ értelmében az elsőbbséggel rendelkezőnek is van szerepe és felelőssége egy adott forgalmi szituációban, azaz az elsőbbségi jogot nem indokolt abszolutizálni, mert nincs primátusa más közlekedési szabályokkal szemben.

A harmadik másodfokú (és már tényleg jogerős) ítélet 1997 szeptemberében, közel négy és fél évvel a baleset után már ennek szellemében született meg. A gázoló autóst 45 ezer forintra büntették.

Nem ez volt azonban az egyetlen ilyen eset akkoriban. 1993. augusztus 21-én éjfélkor egy autó balra kívánt kanyarodni az 51-es főút Kalocsán átvezető szakaszán, amikor belerohant egy szemből érkező autó. Utóbbi 90-nel hajtott 50 km/h helyett. A kanyarodó autó utasa a balesetben maradandó fogyatékkal járó sérüléseket szenvedett.

Abban az ügyben az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy bár a kanyarodó jármű nem adta meg az elsőbbséget a szemből egyenesen haladónak, amennyiben utóbbi betartotta volna az ott érvényes sebességhatárt, a baleset erősebb fékezéssel elkerülhető lett volna.

Az elsőfokú bíróság a baleset mindkét érintettjét próbára bocsátotta a kanyarodási szabályok megsértése, illetve a sebességhatár be nem tartása miatt. Azonban a másodfokú bíróság az egyenesen haladó, de a megengedett sebességet jelentősen túllépő autóssal szemben megszüntette az eljárást. Indoklásuk szerint „Az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül kell elsőbbséget adni. Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője általában nem hivatkozhat eredményesen az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességére.”

Akkor már két éve hatályban volt az új KRESZ!

A fentiek és még néhány hasonló eset miatt ült össze 1998. november 19-én Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsi, hogy nem nyilvános ülésen rendet tegyen az elsőbbségi jog körüli jogértelmezési és -alkalmazási zavarokban. A legfőbb ügyész indítványára a tanács lezárta azt a vitát, hogy az elsőbbségi jog mindenek feletti-e vagy sem.

Az e kérdésben a bíróságok számára azóta is iránymutató 6/1998-as (23 éves) jogegységi döntés azonban nem adott egyértelmű választ a sok közlekedési ügyben felmerülő kérdésre, miszerint „ki a felelős a balesetért akkor, ha az elsőbbséggel rendelkező jármű vezetője jelentősen, két-háromszorosan túllépi a megengedett sebességhatárt”.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint bár léteznek olyan közlekedési szabályok, amelyek betartása nagyobb jelentőséggel bír, összességében egyiknek sincs primátusa a többivel szemben.

Az LB leszögezte, hogy az elsőbbségadásra kötelezett nem mentesülhet a felelősség alól abból az okból, hogy az elsőbbségre jogosult is megszegett valamilyen közlekedési szabályt, például túllépte a megengedett sebességet.

Csak az mentesítheti a felelősség alól, mondta ki az LB, ha éppen az elsőbbségre jogosult szabályszegése nem tette lehetővé, hogy észlelje az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult sebességtúllépése miatt nem észlelhette idejében az útkanyarban közeledő, elsőbbségre jogosult járművet), illetve hogy helyesen értékelje ezeket a körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult jelentősen túllépte a megengedett sebességet, és ezzel megtévesztette az elsőbbségadásra kötelezettet az elsőbbségre jogosult jármű távolságát illetően).

Érdemes hát komoly fenntartásokkal kezelni azokat az ügyvédi nyilatkozatokat, melyek arról szólnak, hogy a megengedett sebesség ilyen-olyan-amolyan mértékű, arányú túllépése megtévesztő sebességnek számít, s emiatt mentesülhet az elsőbbséget meg nem adó fél a felelősség alól. Az LB a hivatkozott jogegységi határozatában világosan kimondta azt is, hogy az elsőbbségre jogosult is felelős lehet a közúti balesetért, ha az a sebességtúllépéssel okozati összefüggésben következett be. Azonban a hangsúly – ez a döntésből erősen kiviláglik – az „is”-en van.

Az LB szerint az eset összes körülményét tekintve kell vizsgálni, hogy egy konkrét baleset esetén a résztvevőket milyen mértékben terhel felelősség a történekért. Ennek, továbbá annak megállapítása és megítélése, hogy mikor beszélhetünk egyáltalán megtévesztő sebességről ma épp olyan nehéz, mint 23 éve volt, amikor az LB jogegységi döntése szerint.

„Rendkívül összetett jogalkalmazói értékelést igényel” – írta lapunk megkeresésére a Legfőbb Ügyészség szóvivője. Fazekas Géza rámutatott, hogy mivel jogszabály nem határozza meg konkrétan annak tartalmát, ezért valóban nincs más lehetőség, mint hogy az eset minden apró körülményét gondosan és körültekintően mérlegelik, mielőtt állás foglalnának a kérdésben. Önmagában a megengedett sebesség túllépésének mértéke – például az útszakasz beláthatóságától, a látási viszonyoktól függetlenül – nem lehet meghatározó.

„A Legfőbb Ügyészség közreműködik az egységes jogalkalmazói gyakorlat kialakításában és fenntartásában. Ezt az egyedi ügyekben adott állásfoglalások, a felülvizsgálati ügyekben tett nyilatkozatok révén teszi meg, továbbá a közlekedési ügyészek részére szervezett továbbképzéseken, konferenciákon elemzi az ilyen jellegű ügyekben választott megoldásokat”, írta a szóvivő.

Az LB határozat nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a teljes felelősség a gyorshajtót terhelje akkor is, ha amikor a baleset történt elsőbbsége volt. De nem adott olyan iránymutatást sem a bíróságoknak, hogy mentesíthetik minden felelősség alól az elsőbbségadásra kötelezettet, ha az elsőbbséggel rendelkező ilyen vagy olyan mértékben túllépte a megengedett maximális sebességet.

Ami persze érthető: Ugyan honnan tudhatná egy autós, hogy a másik mekkora sebességgel halad. Senkinek sincs radarszeme. És ugyan ki adhatna felmentést vabankra bárkinek bármely közlekedési szabály betartása alól arra hivatkozva, hogy más valakik olyan súlyosan megsértettek más közlekedési szabályokat, hogy az ő szabályszegése már nem számít. Egy ilyen állásfoglalással a bíróság hatályon kívül helyezné a KRESZ már hivatkozott 3. paragrafusát, ami minden közlekedő számára előírja a szabályok betartását (akkor is, ha mások nem tartják be azokat), és minden közlekedőt arra is kötelez, hogy ügyeljen önmaga és mások személy- és vagyonbiztonságára.

Azzal, hogy sem a jogalkotó, sem a bíróság nem állt elő még egy olyan megoldással, amiből világosan kiderülne, mikor nem felel valaki a balesetért, azt kívánja üzenni minden közlekedőnek, hogy tessék körültekintően vezetni. Még akkor is, ha vannak, akik mások előzékenységével, udvariasságával, olykor talán túlzott udvariasságával visszaélve száguldoznak és gyakran veszélybe is sodornak másokat.

Az LB határozatából kiindulva a valóban a megtévesztő sebesség miatt bekövetkező balesetek száma (amikor csak a gyorshajtó a felelős, még akkor is, ha amúgy neki volt elsőbbsége) nem túl gyakori. A balesetek többségében a nagy sebességkülönbség ellenére mindkét fél felelős valamilyen mértékben.

Van azonban egy egyszerű szabály, aminek az alkalmazásával elkerülhető, hogy gyorshajtók áldozataként felelnünk kelljen egy meggyőződésünk szerint (vagy akár ténylegesen is) a gyorshajtó miatt bekövetkezett balesetért. Ahogy azt már több oktató is elmondta arra a kérdésre válaszolva, hogy miképpen állapíthatja meg egy átlagos sofőr, hogy át tud-e még hajtani a szemből vagy oldalról érkező előtt a kereszteződésen, be tud-e kanyarodni. A szakemberek erre mindig azt mondják: Bárkinek is legyen elsőbbsége, ha valaki nem biztos abban, hogy átér a közeledő másik jármű előtt, az ne induljon el.

Mert mindenkit hazavárnak…!

F.Gy.A.