Ki tudja hány baleset történik Európában pontosan?

• A halálos kimenetelű eseteken kívül szinte minden bizonytalan az EU baleseti statisztikáiban.
• A védtelen közlekedők sérülései kisebb valószínűséggel jelennek meg a baleseti adatok közt.
• Túl sok esetről nem tudnak a nemzeti kormányok, ezért megelőzni sem tudják a hasonlókat.
• Vajon 2023-ban tényleg csak 141 ezren sérülhettek meg súlyosan a vizsgált 32 ország útjain?
• Mekkora lehet a társadalmi költsége annak, ha valaki súlyosan sérül egy balesetben?

Nincs pontos képe az Európai Unióinak a 27 tagállam valós közúti biztonságának helyzetéről – derült ki az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács nemrég közzétett jelentéséből. Az ETSC 27 EU tagállam, valamint Izrael, Norvégia, Szerbia, Svájc és az Egyesült Királyság gyakorlatát vizsgálva arra a következtetésre jutott: a legtöbb nemzeti kormány már csak azért sem tudja jelentősen javítani a közúti biztonságot, mert nem áll rendelkezésre teljes kép a balesetek számáról, és nincsenek megbízható adataik arról sem, hol és mikor történtek incidensek.

Az ETSC jelentése innen tölthető le.

Európa-szerte a közúti balesetekben elszenvedett sérülésekre vonatkozó hivatalos statisztikák jellemzően rendőrségi jelentések alapján készülnek, de a rendőrség adott pillanatban nem tudja (nem is tudhatja) pontosan megítélni a sérülések súlyosságát. Olykor csak napokkal, sőt hetekkel a baleset után derül ki a sérülések tényleges súlyossága. (Nem véletlen, hogy például a hazai gyakorlatban halálos balesetnek minősülnek azok az esetek is, amikor a halál csak a balesetet követő 30 napon belül áll be!)

Csehországban ugyanakkor a rendőrség által rögzített sérüléses baleseteknek csupán kevesebb, mint a fele (43%) jelenik csak meg az egészségügyi statisztikákban. A kerékpáros országként emlegetett Hollandiában pedig azoknak a baleseteknek, amelyekben gépjármű is érintett, közel kétharmada (65%) kerül be a statisztikákba, míg azoknak, amelyekben gépjármű nem volt érintett, csupán a 12%-a.

Az ETSC a vizsgált 32 ország statisztikai adatai alapján azt állítja, 2023-ban összesen 20.400 ember vesztette életét közúti balesetben az érintett országok útjain. 1.291.000-en sérültek meg a balesetekben, közülük 141.000-en súlyosan. A tanács jelentése azonban erősen alulbecsültnek tartja ez utóbbi számot.

Jenny Carson, az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács projektmenedzsere szerint „Európa-szerte minden nap több száz ember sérül meg súlyosan az utakon. Úgy látja, a döntéshozók alábecsülik mind a probléma mértékét, mind a sérülések által okozott hatásokat. A nemzeti kormányoknak keményebben kell dolgozniuk azon a hibás rendszeren, amely nagymértékben támaszkodik a rendőrség által jelentett adatokra, ami félrevezető képet ad az egyénekre, a társadalmakra és a gazdaságainkra nehezedő közúti sérülések teljes terhéről”, fogalmazott Jenny Carson.

A baleseti haláleseteket minden országban nyilvántartják. Ám a súlyos sérüléseknél más a helyzet. Azokat különböző okok miatt gyakran be sem jelentik az érintettek. Ez, mármint a balesetek be nem jelentése, döntően a védtelen közlekedőkre, a gyalogosokra, kerékpárosokra jellemző, de gyakran a motorosokra is igaz.

Ha csak nem egy sűrűn bekamerázott belvárosi úton történt a baleset, nem látják értelmét, hogy a hatóságokhoz forduljanak. „Úgyse találják már meg!” Pedig számos eset bizonyítja, sokkal gyakrabban megtalálják, mint azt a közvélekedés feltételezi.

Másfelől azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még az Európai Unióban is jelentős eltérések vannak a tagállamok között a tekintetben, hogy mely sérülések minősülnek súlyosnak és melyek könnyűeknek. Emellett nagy különbségek vannak az adatgyűjtési gyakorlatok között is.

Sok sérülés súlyos, olykor egész életen át tartó kihatással van a sérültekre és vannak olyanok is, amelyek hosszabb-rövidebb időre a családjaik életét is megváltoztatják. A baleset után annak elszenvedője nem tud munkába menni, kezelésre, rehabilitációra szorul. Megváltozik hosszú távon a munkavégző képessége. Mindezeknek nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi költségei is jelentősek.

Ezek az esetek azonban csak ritkán jelennek meg a nemzeti közlekedésbiztonsági statisztikákban – mutat rá az ETSC. És mivel így a balesetek helyszínét sem jelentheti be senki az adott útszakaszért felelős hatóságnak, ezek az esetek olyanok, mintha meg se történtek volna.

Magyarországon is volt már példa rá, hogy lakott területen kívül elsodort egy autó egy kerékpárost vagy gyalogost, aki meg is sérült a balesetben, ám reménytelennek találta, hogy a hatóságok valaha is elvégzik az őt ott és akkor magára hagyó azonosítását és felelősségre vonását, ezért nem is jelentette be a balesetet a rendőrségnek. Valahogy azonban mégis kiderült, hogy mi történt és a rendőrség a környező utak környékén működő térfigyelő és biztonsági kamerák felvételei alapján mégis azonosította és elfogta a gázolót.

Arra is volt példa, hogy a helyszínen a sokk hatása alatt nem érezte olyan súlyosnak saját sérülését, hogy „emiatt a hatóságokhoz forduljon”. Csak napokkal később derült ki, hogy a balesetben őt ért fájdalom oka csonttörés vagy más, súlyosnak minősülő sérülés, ami miatt a hatóságoknak hivatalból el kell járniuk – már ha tudomást szereznek róla, és ha még van remény az elkövető felkutatására.

Megbízható adatok nélkül az egyéni és társadalmi károk, veszteségek sem mérhetők fel pontosan. Márpedig az Európai Unióban a halálos és súlyos sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek jelentős gazdasági és társadalmi terhet rónak az egyes országokra. Ráadásul az ilyen sérülések egy főre jutó költsége országonként jelentős eltérést mutat, 28 205 és 975 074 között van az interneten elérhető adatok szerint.

A súlyos sérülések összesített költsége az egyes országok GDP-jének 0,04%-ától 2,7%-ig terjedhet.

Emellett, ha a súlyos sérülésekkel járó közlekedési baleseteket nem, vagy nem kellő alapossággal rögzítik az egyes országok, nem kaphatnak pontos képet a balesetek okairól, sem arról, hol szükséges esetleg beavatkozni az infrastruktúrába. Az indokolt javítások, fejlesztések, átalakítások elmaradása pedig viszont fenntartja a baleseti veszélyhelyzetet az érintett utakon.

Van már némi előrelépés a súlyos sérülésekre vonatkozó pontosabb statisztikai adatgyűjtés irányába. Az Európai Unió szabványos módszert dolgozott ki a közúti sérülések súlyosságának pontosabb és egységesebb meghatározására. Több országban dolgoznak a kórházi nyilvántartások, a biztosítási adatok és a rendőrségi nyilvántartások összekapcsolásán is, hogy teljesebb képet kapjanak arról, mi történik az utakon.

Azonban az ETSC szerint „még hosszú út áll előttünk”. A különböző definíciók, adatgyűjtési eljárások és adatszolgáltatási arányok sokfélesége miatt a különböző országok adatainak összehasonlítása sem lehetséges.

Csakhogy az idő sürget. Nemcsak az Európai Uniót, az egyes tagállamokat is. A dokumentumból ugyanis az is kiderült, hogy az évmúlt évtizedben (pontosabban 2013 és 2023 között) valamivel gyorsabb ütemben csökkent a halálos, mint a súlyos kimenetelű közlekedési balesetek száma. Utóbbiak száma ugyan pontosan nem ismert a fentebb említett okok miatt, az azonban bizonyosan kijelenthető, hogy jóval több súlyos baleset történik az utakon, mint halálos kimenetelű.

Mindezek miatt viszont az ETSC jelentése alapján még inkább kétségesnek tűnik, sikerül-e teljesíteni az EU azon célkitűzését, miszerint 2019-hez képest 2030-ra a felére kell csökkenteni a közúti közlekedési balesetek halálos és súlyos sérültjeinek a számát.

F.Gy.A.