Ki van a holttérben?

• Nem nagyon figyelünk rá, hogy a nálunk sokkal nagyobb járművek vezetői mit látnak a világból, derült ki egy közvélemény-kutatásból.
• A megkérdezettek túlnyomó többsége nem tudta, hol vannak a kamionsofőrök vakfoltjai, ahová nem látnak el a járművük sajátosságai miatt.
• Azt is megvizsgálták, hogy az útjavítások közelében megfelelően lassítunk-e?

Aki friss jogosítvánnyal kerül ki a közúti forgalomba, eleinte sokkal jobban tart a nagyméretű járművektől, mint a személygépkocsiktól. Az autóbuszok, a nagykerekű munkagépek, a kamionok kétségtelenül hegyként tornyosulnak a forgalom fölé. A kamionsofőrök szívesen nevezik magukat emiatt az utak királyának, és nem vitás, a többi közlekedő feje fölött elhelyezett vezetőülés valóságos trónus. Ugyanakkor a kivételezett üléshelyzet azzal jár együtt, hogy a vezetőnek akár több mint húsz méter hosszú, két és fél méter széles és négy méter magas monstrumot kell irányítania. Csakhogy a kamionoknak ugyanazon a sávon belül kell maradniuk, mint egy Opel Astrának, sőt be is kell tudni fordulniuk ugyanabban kanyarban. Tiszteletre méltó teljesítmény!

Az úrvezetők azonban, rutint szerezvén, mindennapi jövés-menés közben már nem törődnek sokat a nagy járművek problémáival. Profi sofőrök vezetik őket, megoldják. Sőt, annyira profik, hogy mint elefánt a porcelánboltban, traktorkerekeikkel bevágnak a személyautók közé a sztráda belső sávjába, ha ezzel húsz méterrel közelebb kerülhetnek több száz kilométerre lévő úticéljukhoz.

Egy nemzetközi (USA, Kanada, Ausztrália) felmérés eredménye szerint a nagyméretű járművek közelében az úrvezetőkben a fentiek következtében később is marad némi aggodalom. A válaszadók nagyjából hasonló arányban érzik magukat biztonságban, mint ahányan szoronganak az árnyékukban.

De bármit is gondolunk a buszok, kamionok közelében való vezetésről, a legtöbbünknek még sokat kell tanulnunk arról, milyen a biztonságos vezetés, ha megközelítjük ezeket a szörnyeket. Valójában csak nagyon kevesen (Ausztráliában 4, Washington környékén 1, Montrealban 3 százaléknyian) tudták megmondani, hogy hol van a teherautóknak holtterük. A legtöbben (Ausztráliában 81, Washington környékén 78 és Montrealban 73%) csupán egy holtteret tudtak helyesen azonosítani. Pedig nem árt tudni, hogy a kamionsofőrök a volán mögül még a közvetlenül az első löhárítójuk előtt tartózkodókat sem látják, a hátsó lökhárítóról nem is beszélve! A legveszélyesebb zóna pedig a vezetőüléssel átellenben, a jármű előtti és melletti, több mint egy forgalmi sáv széles terület. A balkormányos jármű jobbra kanyarodva – a jobbkormányos balra – kerékpároson, motoroson úgy gázolhat át, hogy meg sem látja.

A felmérés során 5 ezer ausztrál és észak-amerikai járművezetőt kérdeztek meg, hogy megértsék a közlekedésbiztonságot befolyásoló vezetési magatartásukat. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált vezetési magatartásformákkal kapcsolatban jóval több információra és oktatásra van szükség. Azt is megállapították, a járművezetők nem mindig veszik észre, hogy tévedésben vannak, és ez veszélyezteti a biztonságot. A felmérés részletes eredményei a Transurban Insights című kiadványban olvashatók.

De nem csak a buszokkal, kamionokkal kapcsolatban nem figyelünk eléggé. Megkérdezték azt is, hogy az emberek lelassítanak-e a kihelyezett sebességkorlátozó tábláknál, amikor útépítés, útjavítás miatt építenek tereléseket.  A válaszadók többsége (több mint 70%-a) azt mondta, hogy igenis lelassít. Az útépítő cégek és a hatóságok saját adatai azonban mást mutatnak. Amikor a melbourne-i gyorsvasút építési munkálatai során a járművezetők viselkedését vizsgálták, azt találták, hogy a gépkocsik átlagsebessége 10-15 km-rel haladta meg a kihelyezett sebességkorlátozást a munkaterület teljes hosszában.

N.V.