KRESZ-történelem III. – KRESZ-módosítás dömping: Kinek mi az érdeke?

• A KRESZ ma már inkább szól a jogászoknak, mint a hétköznapi közlekedőknek.
• Nem egy olyan szabály került a rendelkezések közé, aminek semmi keresni valójuk ott.
• Vajon tényleg elkerülhetetlen a KRESZ módosítása az e-rollerek és társaik miatt?

Forrás: shutterstock

A hatályos KRESZ-t sokan kritizálják, mondván: eljárt felette az idő, a nyelvezetét ma már a jogászokon kívül földi halandó alig érti, de sokszor még a jogvégzett szakértők számára is kihívást jelent az egyes rendelkezések értelmezése, és ha sikerül is rájönniük, hogy mit akarhatott a jogalkotó, nagyjából annyi féle képpen értelmezik az egyes paragrafusokat, ahányan elolvassák azokat.

Sokan állítják: a mai KRESZ valójában már rég nem a közlekedésben résztvevőknek szól, hanem azoknak a jogászoknak, akiknek büntető- vagy éppen polgári, kártérítési perekben kellene helyt állniuk ügyfelük érdekében egy baleset vagy közlekedési bűncselekmény után.

Több szakemberrel is beszéltem, akik különböző tisztségviselőként, szakértőként részt vettek az elmúlt évtizedek KRESZ-módosításainak előkészítésében. Többen megerősítették, hogy volt rá példa, nem is egyszer, amikor a bíróságon nem olyan ítélet született, mint amit „kívánatosnak tartottak volna” (arról, hogy kik, hol és miért a megkérdezettek nem kívántak részleteket elárulni), és kimondottan emiatt (hogy az ügyészség a jövőben hatékonyabban képviselhesse a vádat a hasonló ügyekben), módosították a KRESZ-t.

De az elmúlt években számos javaslatot tesznek kisebb-nagyobb KRESZ-módosításokra a legkülönbözőbb szervezetek, értelemszerűen mind a saját érdekeikből kiindulva. Az utóbbi időben – a megkérdezett szakemberek szerint – a kerékpárosok a legaktívabbak.

Forrás: shutterstock

Mostanság sokan sürgetik a különféle mikromobilitási eszközök közlekedésének szabályozását. Azt tudniillik, hogy ne lehessen / lehessen azokkal a járdán / a kerékpársávban / az úttesten / a buszsávban közlekedni, vagy ha mégis, akkor csak ekkora /akkora / amakkora sebességgel és így tovább. Mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lenne igény.

Megannyi – az esetek többségében az előterjesztők szándéka szerint a KRESZ egyszerűsítése érdekében kezdeményezett – KRESZ-módosítás hatására a szabályok száma és a KRESZ bonyolultsága nem csökkent – emlékeztettek a szakértők. Sőt! A helyzetet csak tovább bonyolítja, ha egyes utak közútkezelőjének a forgalomszervezési, táblázási logikája eltér a többiétől és azt még a közlekedők sem képesek követni, s csak a bíróságon derül ki, adott helyen miképpen akarták szabályozni a forgalmat.

Napjainkban sokat hallani az úgynevezett okos utakról és az olyan utakról, amelyek nem engedik hibázni az autóst és majdhogynem külön táblák nélkül is betartatnak bizonyos szabályokat, lassításra késztetnek, kényszerítenek például. A szélesebb úton (lásd autópálya) gyorsabban lehet hajtani, mint egy négy-számjegyű mellékúton és sokak számára logikusnak tűnik az is, hogy a „széles úton haladónak legyen elsőbbsége a keskeny úton haladóval szemben”. (Emlékeznek: a magyar KRESZ-történelemnek volt olyan időszaka, amikor a megengedett maximális sebesség függött az út forgalmától, az abroncsok milyenségétől vagy a jármű tömegétől is.)

Ehhez képest sok nagyvárosban – Budapesten számtalan példa van rá – az a főút, ahol a közösségi közlekedés járművei haladnak. Akkor is, ha egy kétszer egy sávosnak is túlzással nevezhető út keresztezi a kétszer kétsávosat, a „vékony út” a főút.

A szakemberek azt mondják: Ők bármit kihúznak a KRESZ-ből, feltéve, hogy azt a Bécsi egyezmény megsértése nélkül megtehetik. Mert vannak szabályok, amelyek betartása nem kívánságműsor az aláíró országok számára. Ilyen alapon elvileg a szabályoknak hozzávetőlegesen a fele gond nélkül megváltoztatható lenne. Szerintük is sok olyan „tétel” van a KRESZ-ben, aminek tényleg semmi keresni valója ott.

Miért kellene a KRESZ-ben szerepeltetni azokat a táblákat például, amelyek olyan információkat közölnek, melyek az adott forgalmi helyzettől függetlenül más jogszabályból is következnek? – vetette fel egy szakértő. Ilyen például az úthasználattal összefüggő útdíj fizetési kötelezettség, amelynek érvényességét az adott útszakasz esetében jogszabály (miniszteri rendelet) konkrét hivatkozással is tartalmazza.

Egyik szakértőnk úgy fogalmazott: „Ha így megy tovább a toldozgatás-foltozgatás, a közlekedés alaptörvényéből (azaz. KRESZ-ből) egy nyomokban közlekedési szabályokat is tartalmazó salátatörvény lesz”.

Többen azt állítják, az e-rollerek és más eszközök közlekedésének szabályozása tulajdonképpen nem is igényelne érdemi KRESZ-módosítást, hacsak nem kíván valaki ezekre minden más közlekedési, illetve közlekedésre is alkalmas eszközre vonatkozótól eltérő szabályokat alkotni. Ha valakik végre megmondanák, hogy minek minősülnek az egyes elektromos meghajtású – a ma  adható legpontosabb definícióval élve – izék, máris kiderülne, hogy már megvannak a rájuk vonatkozó szabályok. Csak azt kell jogszabályba foglalni, hogy azok a valamik – amikre a meglévő szabályokat alkalmazni kell – pontosan mik!

Más kérdésekben a KRESZ semmit nem mond, avagy amit mond, az ellentétes az emberek igazságérzetével, és olykor talán még a józan ésszel is. Logikus és régi szabály, hogy az egyenesen haladó járműnek elsőbbsége van a kanyarodóval szemben. Az is köztudomású, de legalábbis orvosilag igazolt tény, hogy az emberi szem a távolság és sebesség becslésére nem igazán alkalmas, főleg nem olyan nagy sebesség mellett, mint amennyivel a járművek ma közlekednek. A megengedett maximális sebességhez közeli tartományban is inkább csak a rutinunknak köszönhetően vagyunk képesek felmérni, hogy be tudunk-e kanyarodni a közeledő másik jármű előtt vagy sem.

De mi van akkor, ha a szemből  200 km/h-s sebességgel közeledik a másik jármű. Ha csak 90-nel vagy akár 100-al is érkezne, a másik jármű simán áthalad előtte a kereszteződésen. 200-nál azonban már nem. És mi lesz az ítélet egy baleset után? Aki 200-zal hajtott, elmarasztalják gyorshajtásért, a kanyarodó autó vezetőjét pedig elsőbbségadás elmulasztásáért?

És nem ez az egyetlen szabály a KRESZ-ben, ami tökéletesen működhetett akkor, amikor az autók többségének alig 60 km/h felett volt a csúcssebessége, ma már azonban érdemes lenne újragondolni őket. Ha a Bécsi Egyezmény miatt kőbe vésett szabálynak számítanak, akkor akár azt is érdemes lenne újraírni, végül is 53 éves, ennyi idő alatt nemcsak a magyar közlekedési viszonyok változhattak meg. Nehezen hihető, hogy csak az egyezmény ne szorulna egy kis ráncfelvarrásra.

F.Gy.A.