Kutyába se veszik a többieket

• Annyi az elszórt e-roller a járdákon, hogy a jól képzett és igen türelmes vakvezető kutyáknak komoly kihívást jelent átvezetni köztük a gazdájukat.
• Amíg nem tisztázódik minek is minősülnek az elektromos rollerek, azt sem lehet megmondani, hol közlekedhetnek és hol parkolnak velük a használóik.
• Ez nem egy speciális magyar jelenség: Párizs, Berlin már szigorúan büntet, Bécs nyár óta roller seriffekkel próbál rendet tartani a járdákon.

Nemrég a Facebookon próbált meg némi megértést kérni legalább a közösségi oldalt látogató e-rolleresektől a baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola Alapítvány, nem túl sok sikerrel. Azért szólaltak fel, mert már a jól képzett, igencsak leleményes és türelmes vakvezető kutyák számára is olykor szinte teljesíthetetlen kihívást jelent átvezetni gazdájukat a járdán összevissza leparkolt, felborogatott e-rollerek között. Felhívásuk óta nem látni semmiféle változást e téren a közterületeken.

Persze látó emberként is bosszantó kerülgetni a szanaszét hagyott e-rollereket, amiket vagy az utolsó használójuk hagy ott, ahol éppen leszállt róla, vagy egy arra járó dobta félre, borította el az útjából dühében, hogy pár méterrel arrébb másoknak legyen az útjába.

Elképzelni sem tudom mi járhatott annak a fejében, aki például a Rákóczi téren a zebra előtt, a járda kellős közepén parkolta le a kölcsönzött e-rollerét. Mit gondolhatott? Mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy az ott van a legjobb helyen, és ott zavarja a legkevésbé a járókelőket?

Érdekes képet mutat a főváros e-roller ügyben. Egyes kerületekben szép számmal jelöltek ki az utóbbi időben e-rollereknek parkolókat. Jellemzően a közlekedési csomópontok közelében utcasarkokon, iskolák és más, elsősorban az e-rolleres korosztály által látogatott helyek környékén; már persze ha van olyan, hogy e-roller korosztály. Az illetékesek azt ígérték, annak függvényében döntenek a továbbiakról, hogy mennyire lesznek népszerűek az e-rollerparkolók az eszközök használói körében.

Ezzel azonban akaratlanul is azt a látszatot keltették, hogy az e-rollerhasználók ma még ott tehetik le az e-rollerjüket, ahol kedvük tartja. Pedig ez nincs így. A rollerkölcsönzők applikációi pontosan jelzik a fővárosban azokat a helyeket, ahol tilos leparkolni az e-rollereket és azokat, ahová be sem lehet hajtani velük. A többi területen azonban kétségtelen, vadkeleti állapotok uralkodnak, amik már  nemcsak a vakvezető-kutyákat zavarják.

Az e-rolleresek mentségére legyen mondva: Ma még senki nem tudja definíciószerűen megmondani, hogy az e-roller és társai jogi értelemben minek minősülnek.

Nem járművek, nem is gépjárművek, a  jogilag leginkább helytálló meghatározás rájuk jelenleg  talán az volna, hogy „elektromos hajtású izék”, vagy „…akármik”, esetleg „… valamik”. Az elmúlt négy év alatt, ami óta ezek az eszközök a mindennapjaink részét képezik, egyeseknek örömet, másoknak bosszúságot okoznak, nem sikerült ugyanis szabályozni az e-akármiknek a használatát. Mert nem sikerült még választ adni arra a kérdésre sem, hogy „minek nevezzük őket”! Árusítani, bérbe adni lehet az efféle eszközöket, de azt nem lehet megmondani, hogy mik ezek.

Ha besorolják őket valamelyik járműkategóriába, attól kezdve a KRESZ vonatkozó szabályait kellene követniük az e-rollereseknek a haladás, a biztonság és a parkolás tekintetében egyaránt. Persze akár önálló járműkategóriába is sorolhatják az újfajta eszközök, vagy az is megoldást jelentene, ha a kisebb teljesítményű járműveket a kerékpárokkal, a nagyobbak a segédmotoros kerékpárokkal esnének egy kategóriába – sajtóhírek szerint a készülő jogszabály tervezetei is ebben az irányban keresik a megoldást. Minden jobb a szabályozatlanságnál.

A mondás szerint „Mit ér a harag hatalom nélkül?” Sokan már csak azért sem sürgetik az e-rollerek közlekedésének szabályozását, mert nem állíthatnak minden e-roller mellé közlekedési rendőrt, de még városi rendészt se. A közlekedési, parkolási kultúra, avagy esetünkben inkább ennek a hiánya nem pótolható jogszabállyal, állította egy nyugalmazott szakértő, aki egykor évekig közlekedésszervezéssel foglalkozott. Másfelől viszont a szabályozás segítheti a kulturált közlekedés és parkolás kialakulását az e-rollerek esetében is.

Arra nincs mentség, ha valaki a járda közepén hagyja az e-rollerét, keresztbe, mert neki úgy volt kényelmes, vagy mit lehet tudni, hogy miért. Arra sincs, ha valaki ezt a rollert dühében felborítja, mert ezzel csak még nagyobb akadályt csinál a gyalogosok előtt. Jogosnak tűnik a gyalogosok elvárása, hogy ha már a járdán e-rollereznek, tegyék úgy, hogy a legkevésbé se zavarják a gyalogosokat. És parkoljanak is úgy.

Rendben, de hol? – kérdezte ismerősem, aki saját e-rollerrel jár a munkahelyére és sokakkal együtt őt is zavarják a szanaszét hagyott járgányok. Elmondta, hogy az is baj, ha szorosan a házak fala mellé, azzal párhuzamosan parkolja le a gépét, de az is, hogy ha az úttest felőli oldalon. Előbbivel a kisgyerekeseket, a boltokba sietőket és a világtalanokat zavarja, az út felőli oldalon pedig a parkolás után az autójukból kiszállni akarókat. És ő még szerencsés, tette hozzá, mert könnyű, összecsukható gépe van, ezért jobb híján a hóna alá csapja és viszi magával mindenhova.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan szabályozást kialakítani, ami mindenkinek megfelel. Ezért kell – akarom mondani: kellene – alkotni egyet, valamilyet, amihez aztán alkalmazkodni kellene mindenkinek, akár tetszik nekik a szabályozás, akár nem.

Nem egy tipikusan magyar jelenségről van szó, már, ha a szabályozás késlekedésétől eltekintünk. Párizs már megelégelte, hogy 12 e-roller kölcsönző cég (ez több, mint amennyi az USA egész területén szolgáltat) több, mint 20 ezer e-rollerjét nem tudja kezelni és, hogy emiatt folyamatosan panaszosok sora tiltakozik a városházán a kapualjakban elhagyott, autóknak támasztott és azokat összekarcoló járgányok miatt. Drasztikusan csökkentik a tervek szerint az e-rollerüzemeltető vállalkozások számát (a 12-ből három maradhat) és az eszközök szabálytalan használatáért a használót és bizonyos esetekben a szolgáltatót is megbírságolják. 135 eurót kell fizetnie annak, aki a járdán e-rollerezik (ez ott tilos) és 35 eurója bánja a járdán parkolóknak. A hatóságok az elhagyott, eldobott e-rollerek begyűjtésének elmulasztásáért a szolgáltatókat is keményen büntetik.

Bécsben, ahol mintegy másfélezer kölcsönözhető e-rollert tartanak nyilván, nyár óta e-roller seriffek járják a várost és egyelőre csak figyelmeztető cetliket hagynak a szabálytalanul leparkolt járgányokon.

Németországban pedig már egy terjedelmes táblázatban foglalták össze, hogy az e-rollerrel elkövetett különböző szabálysértésekért mekkora bírságot kell fizetni. 15 euró például, ha hiányzik vagy nem működik a csengő, de akkor is, ha két e-rolleres egymás mellett halad. A bírság 20 euró, ha a világítás nem megfelelő. Járdán vagy más tiltott helyen az e-rollerezés 55 euró, a piroson áthajtás 60. Ittasan e-rollerezni sem szabad Németországban. Akit rajtakapnak, annak 0,5 ezrelék feletti véralkoholszint esetén az első alkalommal 500, a második esetben 1000, a harmadik után 1500 euró bírságot kell fizetnie.

F.Gy.A.