Látszólag könnyű sérüléseknek is lehetnek súlyos következményei

  • Attól még, hogy nem  folyik a vér, okozhatott súlyos sérüléseket egy  baleset
  • „Mondd meg hol ültél, megmondom hol sérültél meg”. És ez fordítva is igaz
  • Tessék elmenni pisilni! Nagy baj lehet abból, ha tele hólyaggal éri baleset

Egy közlekedési baleset után nem feltétlenül derül ki azonnal, hogy ki mennyire súlyosan sérült meg. Attól még, hogy nem ömlik a vér az úttestre, lehetnek igen komoly következményei is egy-egy karambolnak.

Például a ráfutásos közlekedési balesetek gyakran okoznak olyan izom és csigolya sérüléseket a nyakon, amelyek csak napok múlva éreztetik hatásukat. Már csak ezért is érdemes elmenni egy kivizsgálásra akkor is, ha látszólag nem történt semmi tragikus, mindenki szerencsésen megúszta a karambolt. Ha pedig ezt már a helyszínen is javasolják a mentősök, célszerű megfogadni a tanácsukat, hogy időben kiderüljön, ha a látszat ellenére mégis történt valami sérülés…

Professzor Dr. Nemes György traumatológus, ortopéd  főorvos szerint, ha egy traumatológusnak megmondják, hogy ki hol ült a balesetező  autóban és hogy be voltak-e kötve, vagy sem,  az előírásoknak megfelelően működött-e a légzsák,  akkor ő nagy biztonsággal meg tudja mondani, hol, mely testrészen és milyen sérüléseik keletkezhettek és ezekben az esetekben, hol kell keresni a különböző traumás elváltozásokat.

Mint Nemes professzor lapunknak elmondta: attól függően, hogy valaki elöl vagy hátul ülő utasként, illetve sofőrként utazik egy balesetet szenvedett autóban, különböző sérülések érhetik. Jellemzően nem is egy, hanem két-három vagy akár több is egyszerre. Ezeket nevezi Nemes professzor „sérülés együtteseknek”.

Egy vezető frontális ütközés esetén, ha nem volt bekötve, vagy  nem szabályosan használta a biztonsági övet, testének három különböző szintjén is megsérülhet egyszerre is. Jó eséllyel lefejeli az ablakot vagy a műszerfalat, esetleg mindkettőt, a mellén fájdalmas nyomot hagyhat a kormány, de még akár a térdtájon is. A comb- és a medencecsontja is törhet, ficamodhat a műszerfal alsó részétől.

Az utas – a mellkas-sérülés kivételével lényegében ugyanezeket szenvedheti el.

Szabályos övhasználat mellett mindezek részben vagy akár teljes egészében is elkerülhetők – legalábbis alacsony ütközési sebesség mellett. Nemes professzor külön is hangsúlyozta, hogy balesetveszély esetén ezért kell padlóig nyomni a féket, és mindent elkövetni, amit csak lehetséges, hogy az ütközés a lehető legkisebb sebesség mellett következzen be. A közlekedési balesetekben elszenvedett sérülések súlyosságát ugyanis az ütközési sebesség határozza meg. Ebből a szempontból mellékes, hogy milyen gyorsan hajtott előzőleg az autós – a várható büntetés szempontjából persze nem mindegy, de orvosi szempontból közömbös –, a lényeg, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni a jármű sebességét a „becsapódás pillanatára”.

Nemes professzor szakmai tapasztalata szerint 35-40 kilométer/órás ütközési sebeségig egy frontális vagy fél frontális karambolt még egészen „olcsón” meg lehet úszni. Bár a biztonsági öv megnyomhatja  az utasok mellkasát, alhasát, de ez a fájdalom rövid idő alatt várhatóan elmúlik.

Főleg hölgyek szoktak panaszkodni a biztonsági övre, hogy kényelmetlen és már egy erősebb fékezéskor is fájdalmat képes okozni. Sokan azért „nem szeretik bekötni magukat” és közülük nem kevesen nem is kötik be magukat, mert attól tartanak, hogy baleset esetén az öv megakadályozza majd őket abban, hogy kimeneküljenek az autóból. Tűz esetén például, vagy ha a kocsi egy folyóba, tóba csúszik, amire épp a közelmúltban volt is példa.

Nemes professzor mindenkit óva int (nemcsak a hölgyeket) attól, hogy efféle kényelmi megfontolásokból vagy hamis biztonságérzettől vezérelve mellőzzék a biztonsági öv használatát. Csak a biztonsági öv képes ugyanis megakadályozni egy baleset esetén, hogy az autóba ülők kirepüljenek a járműből.

Fontos tudni, hogy tízből kilencen meghalnak azok közül, akik egy közlekedési baleset következtében kizuhannak az autóból.

Negyven kilométer/óra  felett viszont már bármi megtörténhet. Minél nagyobb az ütközés ereje annál több kárt  okozhatnak, ami az ütközés irányától is függ. A már említett arc, mellkas és térdsérülésekhez például ilyenkor már igen nagy valószínűséggel tipikus nyak- és csigolyasérülés is társulhat. Amikor a mellkason, szegycsonton sérül valaki az ütközés következtében,  esély van arra, hogy a hátcsigolyák is megsérülnek ebben a magasságban. Térdsérüléssel párhuzamosan pedig combcsont-törés vagy traumás csípőficammal kell számolni.

Talán a legrosszabb, amit a sérült és a balesetben érintett társai, a karambol szemtanúi elkövethetnek egy baleset után, ha tudják, de nem mondják el pontosan az orvosnak, hogy mi történt. Nemes professzor szerint három dolgot feltétlen közölni kell az orvossal: azt, hogy ki hol ült az autóban, hogy be volt-e kötve a sérült vagy sem és, hogy szabályosan működtek-e a légzsákok. Ezekből az információkból egy gyakorlott traumatológus már meglehetősen pontosan tudja, hogy elsődlegesen mit kell vizsgálni a sérültön, milyen esetleges sérülésre kell gyanakodnia.

Fontos tudni, hogy egy baleset lehetséges következményei szempontjából korán sem mindegy ki hol ült az autóban. Az sem mellékes, hogyan. Attól függően, hogy a baleset pillanatában az utasok hogy tartották a lábaikat, nagyjából párhuzamosan, vagy szétterpesztve, esetleg – ez főleg a hölgyekre jellemző – egymáson keresztbe téve,  jellemző lehet a keletkező sérülés vagy  combcsonttörés  és különböző fajtájú traumás csípőficam.

A traumás csípőficam rendkívül súlyos sérülés, és nemcsak azért, mert az ütközés hatására a combcsont valamilyen irányba kimozdul  a csípőízületből, amivel már önmagában is igen komoly galibát tud okozni, tekintettel arra, hogy a helyre tevése nehéz és csak altatásban lehetséges. Nem mellékesen az efféle balesetek hatására jelentős részben megszűnik az érintett  combcsont fej  vérellátásra, aminek következtében a fej elhal, emiatt pedig a sérült egy-két éven belül csípőprotézisre szorulhat. Még a fiatalok is!

Olykor azonban csonttörésben is van valami jó. Sőt, bizonyos esetekben egy nyaki csigolya ívtörése például életet menthet, mert a törés miatt az ütközés hatására hirtelen elmozduló csigolyák nem szakítják el a gerincvelőt.

Fontos tudni azt is, hogy az úgynevezett ráfutásos baleseteknél, amikor egy álló vagy lassan haladó autóba hátulról nagy sebeséggel belerohan egy másik autó, csak két-három nap múlva jelentkezik a sérülést sejtető nyaki, nyaktáji fájdalom.  Egy idő után az egyre erősödő fájdalom mindenkit orvoshoz kényszerít. Fontos, hogy ilyen esetben kérdés nélkül is mondják el, ha az azt megelőző napokban közlekedési a balesete volt.

Sokan különböző okok miatt, vonakodnak ezt elismerni, s csak akkor vallják be, hogy mi történt, amikor egy traumatológus, rákérdez, hogy mi történhetett. Márpedig, mint minden sérülés esetén, itt is különösen fontos, hogy időben sikerüljön felállítani a lehető legpontosabb diagnózist.

Aki úrvezetőként hosszú útra indul, iktasson be időnként egy-egy negyedórás pihenőt. Orvosi szempontból nem javallott egy fenékkel 400 kilométernél többet megtenni, ez sem a sofőrnek nem tesz jót, sem az utasainak.

Amikor a család nyaralni indul, a szülők rendszerint megkérdezik a kisebb gyerekeket, hogy nem kell pisilni. Még nógatják is őket, hogy menjenek csak ki a mosdóba, hogy út közben emiatt ne kelljen megállni. Nemcsak a gyerekeknek tanácsos azonban pisilni menni indulás előtt. A felnőtteknek is. És nemcsak azért, hogy út közben ne kelljen megállni!

Nemes professzor elmondta azt is, hogy egy baleset során a tele húgyhólyag igen komoly problémákat tud okozni.

Ha valaki az utazás előtt teleeszi magát, legfeljebb elálmosodik, egy ütközés esetén pedig a biztonsági öv „visszahozza az ebédet”. A húgyhólyag viszont nyomásra megsérülhet, mert a gyomorral ellentétben a testen belül nem tud elmozdulni, és mert a benne lévő folyadék nem összenyomható, így egy nagy erejű ütközés esetén a tele hólyag  elrepedhet. Csak egy  viszonylag nagy és bonyolult műtéttel lehet helyrehozni a kiszakadt húgyhólyagot. Még sikeres műtét után is kialakulhat működési, vagy vizelettartási zavar, ami a sérültet élete végéig elkíséri.

Sokan túlságosan bíznak az autójuk biztonsági eszközeiben, az ütközési energia nagy részét elnyelő karosszériában, a légzsákokban. Bizonyos sebességhatárok között a mai gépkocsikban a védelem szinte garantált. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sofőr minden esetben egy karcolás nélkül ki tud szállni az autójából. Sőt, az ütközési energia jelentős részét elnyelő gyűrődő elemek speciális baleseti forrásként is megjelennek a balesetező gépkocsikban. Ez az úgynevezett „pedálláb  sérülés”, amikor az ütközéskor az utastér felé türemkedő karosszériaelemek, kerékjárati dobok,  okoznak lábsérülést az elől ülőknél.

De ez csak egy a lehetséges súlyos sérülést kiváltó körülmények sorában. Egy ütközéskor az autóban utazók többszörösen „ütköznek”. Először az autó a másik autónak vagy egy fának, műtárgynak. Aztán az emberi test maga az autó karosszériájának, s ha az erőbehatás folytatódik, a belső szerveinket is éri még egy erőhatás, amikor tehetetlenségük folytán a csontjainknak csapódnak.

Az agyunk például az ütközési sebességnek megfelelő tehetetlenségi erővel csapódik a koponyánk belső falához. A következmények beláthatatlanok. Minél nagyobb az ütközési sebesség, annál nagyobb erővel csapódik az agy a koponyacsont belső falhoz és annál súlyosabb lesz az úgynevezett „ellencsapódásos sérülés”.

Ugyanez igaz a motorosok esetében is. Hiába a legjobb bukósisak, számos profi autó és motorversenyző tragédiája bizonyítja, hogy még a legjobb, a használója fejére tervezett bukósisak sem képes bármilyen körülmények között megmenteni viselője életét. Lehetséges, hogy egy nagy sebességgel bekövetkezett ütközés után ránézésre semmi nyomát nem látni súlyos sérüléseknek, a belső sérülések azonban végül mégis a sérült halálát okozzák.

Nemes professzor hangsúlyozta, az aktív és passzív biztonsági eszközök és elemek csak akkor mentenek életet, ha szabályosan használják őket, ha pontosan állították be azokat. vonatkozik ez a légzsákra és a biztonsági övre éppúgy, mint fejtámlára.

Vannak azonban olyan balesetek, amelyekkel szemben alig van kiépített védelem és  amelyek részben ezért is, igen súlyos sérülésekkel járnak.  Ezek az úgynevezett T-bone balesetek, azaz az oldal, vagy keresztirányú ütközések. Amikor valaki kellő körültekintés nélkül kikanyarodik egy másik jármű elé vagy úgy áll ki a garázsából, udvarából az útra, hogy előtte nem nézett gondosan körül. Az ilyen típusú ütközéseknek  jellemzően idős, azaz 65 év felettiek az elszenvedői. Az újabb autók közül már egyre többnek van ugyan oldalsó, illetve függönylégzsákja, azok ma még nem jelentenek az elülsőkéhez fogható védelmet. Nem is jelenthetnek, hiszen, jóval kisebb távolság áll a rendelkezésre mind az energiaelnyelő elemeknek, mind a légzsákoknak, hogy kifejtsék védő hatásukat.

F.GY.A.