Leesett az első őszi eső…

• Halálos balesetek, kettészakadt autók – sokan nem vették komolyan az őszi időjárást.
• Relatív gyorshajtás, figyelmetlenség, vezetés közbeni mobilozás okozza a sávelhagyásokat.
• Sokan túlbecsülik saját és autójuk képességét, rutinjuk még nincs, de már száguldanának.

Fotó: police.hu

Nem elég a véletlenek szerencsétlen összejátszása, jókora sebességre is szükség van ahhoz, hogy kettészakadjon egy karambolos autó! Vagy gyalázatos állapotban kell lennie a karosszériának.

Az elmúlt napokban több olyan baleset is történt, melyben az ütközés ereje a szó szoros értelmében kettészakította a részes gépjárművek egyikét. Féltucatnyian haltak meg így. A legtöbbjük azért, mert nem kötötték be magukat és kirepültek az autóból. Mások a valóban a felismerhetetlenségig összeroncsolódott kocsiban szenvedtek „az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket”.

És, ha csak ennyi történt volna. Az első őszies időjárás a jelek szerint – ahogy az első hóesés is szokta – felkészületlenül érte az autósok egy részét. Ők úgy hajtottak, mint az előző héten, de az út már nem tapadt úgy, vizes volt, sáros, falevelekkel borított. Szinte minden nap máshol borították el a rommá tört autók alkatrészei az utat.

„A jármű eddig tisztázatlan okokból áttért a menetirány szerinti bal oldalra és összeütközött a szemből szabályosan közlekedő járműszerelvénnyel…, oszlopnak, hídpillérnek csapódott…, árokba rohant és felborult…”, így szólnak a rendőrségi hírek. Később sem derül ki az esetek többségében, hogy pontosan mi okozta a tragédiát, a helyszínelők, a vizsgálók és a szakértők jobbára csak találgatják a lehetséges okokat.

Ami minden esetben szinte biztosan kijelenthető, hogy a sofőr nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette járművét. Ehhez kétség sem férhet, ha már az autó az árokban áll kerekeivel az ég felé vagy felcsavarodott egy kamion orrára, egy hídpillérre vagy valami hasonlóra. Mert, ha a sofőr az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette volna, ilyesmi nem történt volna.

Az úgynevezett sávelhagyásos balesetek többségében a rendőrök és a független közlekedési szakértők szerint jellemzően három ok húzódhat meg. A gyorshajtás, az elalvás és a figyelmetlenség; utóbbit okozhatja a mobilhasználat, de akár az is, ha az autó vezetője a baleset előtti pillanatokban fejben nem volt a volán mögött, a gondolatai a gyerek, a munkahely, a megromlott párkapcsolat, az idegesítő kollégája körül forogtak.

A rendőri jelentésekben persze az esetek többségében jobb híján az olvasható, hogy az autó megcsúszott, kisodródott. Valójában ezekben az esetekben is többnyire az történt, hogy a sofőr túl gyorsan vezetett és azzal a sebességgel már nem volt képes bevenni a kanyart vagy az, hogy már elnézést, de elbambult és ezért kénytelen volt túlságosan intenzív kormánymozdulatokkal a sávjában tartani a járművét. Ugyanez igaz akkor is, ha a sofőr figyelmét a telefonálás, sms vagy email írása vonja el a vezetéstől.

Mostanában az efféle balesetek veszélye sokkal nagyobb, mint máskor. Hajnalonként és reggelente, ha még nem is fagy, de egyre több és nagyobb területeken száll(hat) le a köd, csapódhat ki a pára az úttestre. Az autók viszont ugyanúgy csak négy tenyérnyi felületen érintkeznek a talajjal, mint nyáron. Csakhogy most az úttest gyakrabban vizes, gyakrabban borítják el a lehullott falevelek, a mezőgazdasági munkálatok vagy az építkezések közben felhordott sár.

A víz, a sár, a falevél együtt különösen veszélyesek a közlekedésbiztonságra, főleg akkor, ha a sofőr túlértékeli saját és az autója képességeit. Lehet bármilyen jó autója valakinek és lehet, hogy tökéletesen tud vezetni is, a fizika törvényeit nem írhatja felül. Bizonyos helyzetekben, bizonyos körülmények között a legjobb gumikkal szerelt és mindenféle vezetést támogató rendszerrel felszerelt autó is megadhatja magát és kitörhet abba az irányba, amerre a ráható erők eredője mutat.

Sokan védekeznek egy-egy szerencsésnek mondható baleset után azzal, hogy „nem is hajtottam pedig gyorsan”. Tényleg nem. Abszolút értelemben az esetek többségében ez a védekezés látszólag még akár meg is felelhet a valóságnak. Végül is nem lépték túl a megengedett maximális sebességet.

„Csak”, gyorsabban hajtottak viszont annál, mint amekkora sebesség mellett még képesek lehettek volna az adott út- és látási viszonyok között uralmuk alatt tartani az autójukat. „Csak” gyorsabban hajtottak annál, mint amennyire képesek voltak figyelmüket az útra, a vezetésre fókuszálni. „Csak” túlértékelték kissé a vezetési képességüket, „csak” azt gondolták, hogy az ő autójukkal azt a kanyart simán be lehet venni még akár vizes úton is!

Csak akkor van baj, ha tévednek!

A józan ész azt kívánná, hogy ha egy autós vizes-csúszós útszakaszra ér, leveszi a gázról a lábát és óvatosan kezd el fékezni, hogy még véletlen se csúszhasson meg alatta az autó. Ehhez persze az kell, hogy a sofőr időben észlelje a veszélyes útszakaszt, az autó (és a gumijai) pedig megfelelő műszaki állapotban legyenek.

Ahhoz, hogy a rossz, azaz a megváltozott út- és látási viszonyok között is biztonságosa tudjon vezetni valaki, jókora rutinra van szükség. Vészhelyzetben ugyanis az emberi agy ahhoz nyúl, amije van. A tapasztalatokhoz. Már, ha vannak olyanok. Sok évvel ezelőtt, amikor második nekifutásra átmentem a vizsgán, a vizsgabiztos azt mondta:

„Amit a vizsgán tudni kellett, tudta és megcsinálta. De ne feledje! Kell még vagy 10-20 ezer kilométer, hogy elmondhassa magáról, hogy már tud vezetni! Addig legyen különösen óvatos és körültekintő! Utána is, mert mindig lesznek az utakon, akik azt hiszik, hogy tudnak vezetni… és ne magával »találkozzanak«, amikor kiderül, hogy tévedtek”.

Gyakran visszahallom a szavait, amikor kereszteket, ronccsá tört autókat látok az utak mentén. A relatív (az út- és látási viszonyokhoz képest mért) gyorshajtás, a figyelmetlenség, a minden alapot nélkülöző önbizalom ellen ugyanis nincs védelem. Hiába vonul fel akár kilométerenként is a rendőrség sebességet mérni, nem fogja kiszűrni a forgalomból azokat, akik az adott útszakaszon még a megengedett sebességgel sem képesek bevenni a kanyart!

Az autó veszélyes üzem. Ami azt jelenti, hogy szakszerűtlen és/vagy óvatlan használata esetén meg lehet halni benne és általa. Az elmúlt napokban tudatnyi ember halása bizonyította ezt. Pedig őket is haza várták…!

F.Gy.A.