Már csak 25 kilométer volt hátra…

• Hullámokban tört rá a rosszullét, mégis végigvezetett majd’ 400 kilométert.
• Már csak 25 kilométer volt hátra, amikor az állapota hirtelen rosszabbodott.
• Sokan bíznak abban, hogy „kibírják hazáig”, és így okoznak súlyos balesetet.
• A hatóságok vizsgálják, valóban hirtelen lett-e rosszul az erre hivatkozó sofőr.

Forrás: 123rf.com

Még beismerés és a tárgyaláshoz való jogáról lemondása esetén is letöltendő fogházbüntetést kér az eljáró ügyészség arra a 37 éves férfira, aki tavaly szeptemberben vezetés közben rosszul lett és két halálos áldozatot követelő balesetet okozott Vésztő közelében. A Gyulai Járási Ügyészség hosszabb időre eltiltaná a férfit a közúti gépjárművezetéstől és több mint kétmillió forint bűnügyi költséget is meg kellene fizetnie.

A vétkes sofőr ugyanis nem akármilyen vétséget követett el. Vezetésre alkalmatlan állapotban vezette gépkocsiját. Ez esetben nem alkohol vagy drog hatása alatt ült a volánhoz, hanem betegen.

Sopronból indult a Békés vármegyei Doboz községbe, ami 12 kilométerre található Gyulától. Egész úton hullámokban tört rá a rosszullét. Olyankor megállt egy kis időre, de nem hívott segítséget, hanem amikor újra jobban érezte magát, továbbment.

Kisebb megszakításokkal végigvezetett 400 km-t és az egyre sűrűbben rátörő rosszullét ellenére elutasította az egy ideig vele tartó utasának az ajánlatát, hogy térjen be hozzájuk, pihenje ki magát, mert szemmel láthatóan nincs jól. Azt felelte, már nincs messze Doboz, mielőbb haza szeretne érni. Otthon kikúrálja magát.

Már 25 km sem volt hátra Dobozig, amikor Vésztőnél egy kereszteződésben nem adott elsőbbséget egy ott szabályosan haladó autónak és összeütköztek. Kocsija az árokba csapódott, ő maga súlyosan megsérült.

A vétlen autó a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, a benne utazók közül egy 42 és egy 62 éves utas azonnal szörnyethalt, további kettő, akik a hátsó ülésen utaztak, maradandó fogyatékossággal járó súlyos sérüléseket szenvedtek.

Két kisgyermek maradt félárván a baleset következményeként.

A rendőrség tájékoztatása szerint egyik autó utasai sem használták a biztonsági övet.

A közlekedésrendészet sokat tapasztalt munkatársai szerint ténylegesen jelentősen több baleset történik a hazai utakon a gépjárművezetők vagy más közlekedők rosszulléte miatt, mint ahányra fény derül, és ennek több oka is van.

Ha súlyosan megsérül a vétkes fél, a mentők elszállítják és utóbb nem mindig derül ki, hogy már a baleset előtt sem volt teljesen egészséges. Sérülései és a baleset okozta sokk miatt ez nem is mindig állapítható már meg az esetek többségében. Így, ha az illető maga nem ismeri be, hogy nem volt vezetésre alkalmas állapotban, a hatóságok nem szereznek tudomást róla.

Könnyű sérüléses baleseteknél, vagy amikor csak anyagi kár keletkezik és emiatt nem is kell rendőrt és mentőt hívni, mindenki boldog, hogy „megúszta ép bőrrel”. S még ha a vétlen félnek gyanús is a másik autós viselkedése, az – ha nem ittas vagy bódult állapotban van – magyarázható a baleset okozta stresszel is, már csak azért sem szól senki a rendőrségnek.

Csak ritkán fordul elő, hogy a baleset után a vizsgálatok olyan bizonyítékokat találnak, amelyek kétséget kizáróan igazolják: a baleset okozója bizonyíthatóan rosszul volt már az előtt is, hogy autóba ült volna. Ez történt például annak a 48 éves, több mint 15 éve inzulinos cukorbeteg nőnek az esetében, akinek akkor esett le a vércukorszintje, amikor a munkahelyéről hazafelé autózott.

Tudatzavart eredményező rosszullét lett úrrá rajta. Emiatt már képtelen volt a vezetésre koncentrálni és előbb belerohant az éppen előtte haladó segédmotorosba, majd az elsőbbségadás szabályait figyelmen kívül hagyva hajtott át egy útkereszteződésen, végül egy kerítés állította meg.

A segédmotorral szabályosan közlekedő 60 éves férfi később a kórházban belehalt a balesettel ok-okozati összefüggésben álló sérüléseibe.

Halálos közúti baleset okozásáért kell felelnie a cukorbeteg nőnek, mivel az ügyészség álláspontja szerint, aki 15 éve inzulint használ, annak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen következményekkel jár, ha nem tartja be az orvos által előírt táplálkozási szabályokat.

Ő azzal védekezett, mindig betartotta az előírásokat. Aznap is egészen addig, amíg haza nem indult. Indulás előtt már érezte ugyan, hogy ennie kellene valamit, de azt remélte, még gond nélkül hazaér aztán otthon majd eszik és lepihen.

Okozott már tragédiát persze a túlevés, az úgynevezett kaja kóma is, amikor tele (túlságosan is tele) gyomorral ült volán mögé, ezért képtelen volt a kritikus pillanatban koncentrálni, helyesen felmérni a helyzetét, majd időben meghozni a megfelelő döntést. Egy disznóvágás másnapján tele gyomorral, hányingertől szenvedő autós vitte halálba barátját, mert sietett haza, ahol – azt remélték – majd kikúrálhatják magukat.

Az orvosok az ilyen és hasonló esetek kapcsán arra figyelmeztetnek: még az egészséges szervezetet is próbára teszi, ha tele gyomorral próbál fizikailag vagy szellemileg megterhelő tevékenységet végezni. Például vezetni. Ezért javasolják, hogy akik hosszabb útra indulnak, ne tele gyomorral tegyék. Út közben többször álljanak meg pihenni, felfrissíteni magukat és olyankor egyenek is, de csak keveset és akkor is könnyű, könnyen emészthető ételeket.

A hullámokban a sofőrre törő azonosítatlan rosszullét, ahogy a hirtelen leeső vércukorszint és a kaja kóma is, azonnali megállásra kellene, hogy késztesse a sofőröket. Ahogy a hidegrázással párosuló láz, a folyamatos prüszkölés is. Súlyos következményei lehetnek ugyanis annak, ha valakit épp egy veszélyes manőver közben kap el a tüsszentési roham.

Az orvosok és a közlekedésbiztonsági szakemberek azt javasolják, egy métert se hajtson tovább, akit rosszullét környékez. Akkor se, ha hirtelen felmegy a végnyomása, aminek az egyik legjellemzőbb tünete a tarkótáji éles fájdalom. Tekintse magát vezetésre alkalmatlan állapotban lévőnek az is, akit korábban nem, vagy csak ritkán tapasztalt ismeretlen eredetű (azaz még ki nem vizsgált) fejfájás kínoz, semmivel nem magyarázható idegesség lesz úrrá rajta, ok nélkül ingerlékennyé válik, szédül, látászavarai vannak.

Egyes gyógyszerek hatása alatt is tilos vezetni meghatározott ideig. Vannak olyan orvosi beavatkozások is, amelyek után csak kísérővel engedik haza a vizsgált személyt (például a vastagbélszűrés), mert a vizsgálat alatt bódító szert kap, és amiatt nemhogy vezetésre, még az önálló gyaloglásra sem biztos, hogy alkalmas.

Sokan azonban túlságosan bíznak abban, hogy ők még gond nélkül haza tudják vinni az autót. „Különben is, egy múló rosszullét miatt ki se jön a mentő”, mondják, pedig, kimegy. Nem kevesen egyszerűen azért mennek tovább akkor is, amikor már érzik, hogy nem szabadna, mert hirtelen el sem tudják képzelni, hogy mi lesz az autójukkal, ha mondjuk őket elviszi a mentő.

Gyakori érv a megállással, a vezetés átadásával, a segítségkéréssel szemben, hogy „nem először fordul elő ez velem, akkor sem okozott gondot hazavezetni”. Akik így érvelnek, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy mindig van egy első alkalom, ami az események szerencsétlen összjátéka esetén könnyen lehet az utolsó.

Az esetek többségében persze a múló rosszullétnek valóban nincsenek súlyos következményei. Azonban, ha mégis megtörténik a baj, a rosszulléte ellenére a volánhoz ülő sofőrnek ma már egyre gyakrabban kell számolnia azzal, hogy kiderül, nem hirtelen lett rosszul, ami alkalmasint akár fel is menthetné őt a felelősség alól, hanem vezetésre alkalmatlan állapotban vezetett. Ez estben már nem kerülheti el a felelősségre vonást.

F.Gy.A.