Meddig maradhat le a jog büntetlenül a technológiai fejlődés mögött?

• Major Róbert rendőr ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének vezetője szerint már maga a szabályozatlanság is közlekedési veszélyt termel.

Brüsszelben már 1200 olyan elektromos roller fut az utcákon, amelyek képesek azonosítani, hogy az úttesten vagy a járdán haladnak-e velük, felismerik a gyalogosokat és rögzítik, ha valaki rendszeresen szabálytalankodik, de azt is, ha nem ott teszi le a bérelt rollert ahol nem kellene.

De az algoritmus mást is tud. A mesterséges intelligenciával támogatott rollerek képesek azonosítani a legkülönbözőbb veszélyhelyzeteket, nemcsak a gyalogosok felbukkanását. Érzékelik, ha a rolleres túl vagány, azaz veszélyesen közlekedik és „saját hatáskörben”, rendőri vagy távfelügyeleti beavatkozás nélkül képes lelassítani a rollert, ha pedig a használója nem hajlandó változtatni vezetési stílusán, megtagadja a további használatot.

Mindeközben a jog – nemcsak Magyarországon, egész Európában – még arra a kérdésre keresi a választ, minek minősítse ezeket az apró kerekeiken hangtalanul száguldó elektromos akármiket. Így viszont a legfontosabb kérdésekre, tudniillik, hogy hol lehet közlekedni velük, milyen sebességgel, hány éves kortól és milyen feltételek mellett, és így tovább, végképp nincs válasz.

Major Róbert rendőr ezredessel, egyetemi docenssel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének vezetőjével arról beszélgettünk, meddig engedheti meg magának a jog, hogy ennyire lemaradjon a technikai-technológiai fejlődéstől és milyen következményekkel járhat, ha a jog továbbra sem ad világos válaszokat a felmerülő kérdésekre.

„Magyarországon több százezer elektromos roller futhat az utakon, arról, hogy pontosan mennyi, szerintem senkinek nincsenek megbízható adatai. Vásárlóik, használóik többségének ugyanakkor fogalma sincs arról, milyen szabályok vonatkoznak rá” szögezte le a beszélgetés elején Major Róbert. Nem a tájékozatlanságuk miatt, tette hozzá később, hanem azért, mert a szabályok maguk sem egységesek, amelyeket alkalmazniuk kellene.

Az egyik jogszabály szerint az elektromos roller nem jármű. A Kúria szerint jármű, sőt gépi meghajtású jármű, mivel gép hajtja – erre hivatkozva mondta ki a Kúria, hogy ittas vezetés bűncselekményét követ el, aki elektromos rollerrel ittasan közlekedik. A rendőrség egyes esetekben segédmotoros kerékpárként kezeli, mert „olyan, mint a segédmotoros kerékpár”.

A vásárló ott áll a doboza mellett, és nem tudja eldönteni, melyik értelmezés vonatkozik arra a rollerre, amit épp most vásárolt meg egy üzletben, már ha egyáltalán tud róla hány féle állásfoglalást kellene ismernie. Nem tudja, egységes jogi szabályozás hiányában senki nem is tudhatja megmondani neki, hogy hol közlekedhet vele. Egyáltalán közlekedhet, vagy csak forgalom elől elzárt területen használhatja, mint egy sporteszközt?

Mi történik ittas használat esetén? Bár talán ez az egyetlen kérdés, ami viszonylag egyértelmű, ez sem a jogalkotásnak, hanem a rendőri-ügyészi-bírói gyakorlatnak és a Kúria korábban hivatkozott állásfoglalásának köszönhető.

Az első kérdés mindig az: ki hol közlekedhet? A gyalogos a járdán, a jármű az útesten. Vannak azonban speciális helyzetek és ezért kivételek. Major ezredes a kerekesszéket hozza példaként: kereke van, mint egy járműnek, mégsem küldjük az autók közé, mert kézi hajtású – tehát jogilag gyalogosnak minősül. De, ha ugyanezt az eszközt valamilyen motor, azaz gép hajtja és 10 km/óránál gyorsabban is képes haladni, már járműnek kell tekinteni, mert a járdán a gyalogosokra veszélyes lehet.

A járműkategóriába-sorolás tehát nem puszta formalitás: következménye van.

A jog természetéből fakad, hogy követi az eseményeket, a fejlődést. Ami nincs és amiről még csak nem is tudjuk, hogy lesz, arra nem lehet szabályokat hozni.

Ezért a jog feladata nem az, hogy minden csavart és kereket külön megnevezzen és szabályokat alkosson azokkal kapcsolatban, hanem hogy megfelelő absztrakcióval fogalmazzon, amibe később tág, de egyértelmű keretek között minden belefér, aminek bele kell férnie.

Az emberölésnél sem sorolja fel a törvény az összes lehetséges módszert a késeléstől a fegyveres elkövetésig. „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ez a lényeg: a törvény az ölést, annak minden formáját bünteti.

Major Róbert leszögezte: Miközben az természetes és elfogadható, hogy a jog utólag reagál egy új jelenségre, azt már ő is súlyos problémának tartja, ha – a közlekedésre visszatérve – egy közlekedésre is alkalmas, sőt, százezrek által arra használt új eszköz használatára nem születik szabályozás. Pedig még politikusok, a jogalkotók is használják, közlekednek vele.

Persze a joggyakorlatban nem példa nélküli, hogy éveket kelljen várni mire a jogalkotás „megszüli”, hogy jogilag mi is az a valami, amit már tömegesen használnak emberek. Major ezredes a mopedautót hozta fel példaként. Anno nyolc évbe telt, mire a KRESZ befogadta.

Négy éve kezdődött az új KRESZ előkészítése épp azért, hogy az elmúlt évtizedben „újonnan megjelent közlekedési eszközöket be lehessen sorolni valamilyen járműkategóriába”. Ez máig nem történt meg. Pedig – mint Major ezredes rámutatott – nem csak a rollerről van szó.

Számtalan egy, két vagy többkerekű elektromos hajtású eszközzel találkozni az utakon, és ma jogilag megalapozott választ senki nem adhat arra a kérdésre: melyikkel hol lehet közlekedni? Egyáltalán melyikkel szabad részt venni a forgalomban és melyekkel nem? Nincs szabály.

A jogalkotó előtt most két út áll – mondja Major. Az egyik, hogy egyenként szabályozza minden új eszköz használatát: rollert, segwayt, hoverboardot, monowheel-t, és amik még jönnek; mert senkinek ne legyenek kétségei, előbb-utóbb lesznek még újabb eszközök. Addig, amíg jogalkotás nem mondja ki, hogy ezzel az akármivel ilyen és ilyen feltételekkel lehet közlekedni, a másikkal nem, vagy csak bizonyos helyeken és feltételekkel, addig az akármivel senki nem hajthat ki a közútra.

A másik út, hogy bevezeti a KRESZ-be átfogó jelleggel a mikromobilitási eszköz fogalmát – amibe belefér a roller, a segway, a hoverboard, és bármi más is, ami ezután jön. Mert, hogy az elektromos hajtású guruló akármik sora a már létező eszközökkel nem zárul le, abban biztosak lehetünk.

Major Róbert az utóbbi megoldást tartja helyesebbnek: nem kellene minden új találmányhoz külön szabályt alkotni, ha a keretek már készen állnak. Csak azt kellene kimondani, hogy a keretbe nem beleilleszthető eszközzel nem lehet a közúti forgalomban részt venni.

Az általános tiltás Major szerint alapból rossz irány. Ha 1896-ban betiltották volna az automobilt, mert zajos és veszélyes, még mindig lovak húznák a szekeret.

Az elektromos rollernek környezeti és közlekedési előnyei vannak: helytakarékosak, gyorsak, kis helyen elférnek. Egyetlen – kétségtelen igen nagy – hátrányuk, hogy kis kerekeik miatt könnyebb velük elesni. De – teszi hozzá Major – ez nem kifejezetten az elektromos roller hátránya: ha valaki, már elnézést, de elmebeteg módjára közlekedik, bármelyik járművel teszi is, annak sosem lesz jó vége.

Major ezredes szerint a megoldás: értelmes keretek között szabályozni a rollerek használatát, és megtanítani arra mindenkit, aki ilyen eszközöket is használni kíván.

A brüsszeli AI támogatással működő rollerek példája azonban új kérdést is felvet: a fejlesztői, gyártói felelősség kérdését!

Major Róbert elismerte, hogy ez a fejlődés egyik lehetséges iránya, bár ő maga nem szeretné, ha nem maga dönthetne arról, hogy a szabályok keretei között milyen sebességgel és hogy közlekedhet, hanem egy algoritmus tenné ezt meg helyette. Ahol az intelligens közlekedési rendszerek egymással is kommunikálnak és már a járdán észlelik az úttest felé tartó, azon átkelni készülő gyalogosokat, talán már nem lesznek majd a mostaniakhoz hasonló balesetek.

Egyelőre ez még csak a jövő, bár azt Major is elismerte, hogy a nem is olyan távoli jövő. A technológia fejlődése ebbe az irányba halad.

Pillanatnyilat két szereplőnek van Major ezredes szerint kiemelt felelőssége a mikromobilitás tekintetében. A jogalkotónak mindenekelőtt. Több százezer közlekedőt nem lehet tartósan jogbizonytalanságban tartani. Az évtizedes késlekedésre a szabályozásban nincs racionális érvekkel alátámasztható mentség.

A jogalkotó nem cselekvése azonban nem teszi zárójelbe a mikromobilitási eszközök használóinak a felelősségét. A szabályozatlanság nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy mindent szabad. Aki elektromos rollerre áll, éppúgy részt vesz a közlekedésben, mint az autós, a kerékpáros vagy a gyalogos. Attól még, hogy nem tudhatja jogilag minek minősül az, amin áll és gurul, a KRESZ forgalmi szabályai rá is érvényesek, úgy, ahogy a többiekre is.

Major Róbert szerint összességében tehát a kérdés nem az, hogy a jog lemaradhat-e a technológia mögött. Le fog maradni – mert a szabályozás mindig követi a fejlődést. Az igazi kérdés az: meddig és mennyire maradhat le „büntetlenül”? Major válasza világos: addig és annyira biztosan nem, hogy már maga a bizonytalanság okozzon veszélyt az utakon.

 

F. Gy. A.