Mennyibe kerül egy emberélet?

  • Mekkora veszteség éri az országot egyetlen halálos közlekedési baleset nyomán?
  • Hogyan számítják ki az egyes közlekedési balesetek társadalmi veszteségértékét?
  • Mennyit spórolhatunk a közösnek azzal, ha elkerüljük a közlekedési baleseteket?

Több megdöbbentő adatot közölt január elejei sajtótájékoztatóján Óberling József ezredes, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályvezetője. Egyebek között, hogy „tavaly, 2019-hez képest 150-nel kevesebben haltak meg az utakon közlekedési balesetben és 4 ezerrel kevesebben sérültek meg”.

Elhangzott még egy jó hír, ami évtizedekre visszamenően újdonságnak számított a rendőrség közlekedési balesetek alakulásáról tartott sajtótájékoztatói történetében. Óberling József arról is beszélt, hogy a közlekedésbiztonság javulásának köszönhetően 2020-ban a korábbi évek átlagához képest 113 milliárd forintot spórolt az ország.

Óberling mindehhez hozzátette: a Közlekedéstudományi Intézet számításai szerint korábban évente átlagosan 600-700 milliárd forint nemzetgazdasági kárt volt kénytelen elkönyvelni az ország a különböző súlyosságú közlekedési balesetek okán. Ez csökkent tavaly közel hatodával.

Okkal kérdezheti most az olvasó: Kik és hogyan számolják ki a balesetek következtében fellépő nemzetgazdasági kárt? Egyáltalán mit jelent ebben az összefüggésben az, hogy nemzetgazdasági kár? És hogyan számítják ki, hogy a hozzátartozók mérhetetlen fájdalmán túl milyen és mekkora veszteségét jelent forintban egy baleset áldozata az ország számára?

A közlekedési balesetekről szóló tudósítások többnyire csak arról szólnak, hogy hol történt a baleset, az elsődleges adatok alapján mi történhetett, ki okozta a tragédiát, hányan vesztették életüket vagy sérültek meg, esetleg, hogy hozzávetőlegesen mekkora kár keletkezett. Csupán a kirívóan súlyos esetekben követi tovább a média a baleseteket követő eljárásokat vádemelésig, bírósági tárgyalásig, vagy akkor, ha az áldozat, avagy a vétkes fél egy híresség.

Ám még a legszélsőségesebb esetekben is legfeljebb csak arról szólnak a hírek, hogy mekkora kártérítést követelnek a sérültek, vagy hogyan harcolnak a fizetni ódzkodó biztosítókkal.

Nemcsak a közvetlenül érintetteket éri azonban kár egy-egy közúti baleset nyomán. Elég, ha arra gondolunk, hogy a balesetekben megrongálódnak az út mentén kihelyezett táblák és a különböző műtárgyak, kerítések, fák törhetnek ki, esetleg oly mértékben megrongálódhat maga az úttest is, hogy azonnali és nagymérvű felújítás nélkül balesetveszélyes lenne.

Még ennél is jóval több tényező alakítja azonban a korábban a közlekedésbiztonság aktuális állapotának függvényében évi 600-700 forintra becsült gazdasági-társadalmi kár nagyságát. A Közlekedéstudományi Intézet (KTI) szakemberei adták meg a választ arra a kérdésre: Mi mindent vesznek figyelembe a gazdasági-társadalmi kár/veszteség megállapításakor, s hogyan számolják ki a mindannyiunk zsebét érintő veszteséget.

A Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. Közlekedésbiztonsági Kutatóközpontja azonban nemcsak a közlekedési balesetekben elhunytak nyomán keletkező társadalmi-gazdasági kárt számolja ki időről időre a rendelkezésére álló adatok alapján, hanem a súlyos sérültekét is, sőt, egy általuk kidolgozott új számítási modell alapján statisztikai becslést készítenek a könnyű sérültek veszteségértékére is.

A gazdasági-társadalmi veszteségérték meghatározásakor (ami a közlekedési baleset nyomán keletkezett kárt és az azzal összefüggésben bekövetkezett termeléskiesést is magában foglalja) az úgynevezett SafetyCube projekt keretében a kutatók számításba vették, veszik

  • a balesetben érintett járművekben, utakban, közművekben, műtárgyaknak és épületekben keletkezett anyagi károkat,
  • a balesetekben megsérültek orvosi költségeit, kórházi ellátásának, szállításának költségeit,
  • az érintettek személyes veszteségeit, az emberi veszteségeket,
  • az egyes esetek adminisztratív költségeit, mint például, a rendőrségek, a tűzoltóságok az ügyészségek, a bíróságok költségeit, sőt, a biztosítókét is,
  • azokat a veszteségeket, amelyek az által érik az országot, hogy az elhunytak véglegesen, a sérültek hosszabb-rövidebb ideig kiesnek a termelésből, így nem képesek új érték előállítására,
  • és azokat a veszteségeket is, amiket a balesetek miatti forgalomtorlódások miatt kénytelenek elkönyvelni a társadalomnak a balesetben közvetlenül nem érintett tagjai, mint például a forgalmi torlódás miatti munkaidő-veszteség, elpazarolt üzemanyag és hasonlókat.

A veszteségtényezőket országonként kisebb-nagyobb mértékben eltérően számolják, ezért egy az egyben nem vethetők össze az egyes államok adatai, illetve részben emiatt is mutatnak olykor jelentős különbségeket. Például egy baleseti halálos áldozat veszteségértéke Szlovákiában 700 ezer, míg Ausztriában 3 millió euró.

A súlyos sérültekhez kapcsolódó veszteségértéket általában a balesetekben elhunytak esetén számított veszteségérték 2,5 – 34 százalékában határozzák meg. Ez az érték Európa országainak többségében jellemzően 10-20 százalék között mozog. Magyarországon kevéssel 20 százalék feletti.

Azonban ebben a kategóriában is jelentős eltérések tapasztalhatók, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy a különbség döntően az országok eltérő gazdasági fejlettségétől vagy a motorizáció  szintjében meglévő különbségektől függne. Példaképp: Észtországban például 959 ezer euró, miközben déli szomszédjában, Lettországban csak 28 ezer.

Ami a könnyű sérültek veszteségértékét illeti, a hazai adat nem vethető össze az Európai Unió tagállamainak adataival. Ugyanis a nálunk korábban alkalmazott módszer erre a baleseti kategóriára nem adott becsléseket. Azonban a KTI kidolgozott egy saját modellt, ami már alkalmas a könnyű  sérüléses balesetek költségeinek társadalmi becslésére és az adatok uniós összevetésére is.

A SafetyCube projekt külön is foglalkozott a tisztán anyagi kárú balesetek során keletkezett veszteséggel is. Itt is jelentős eltérés tapasztalható az egyes európai országok között. Svédországban a legalacsonyabb ez az érték (1276 euró), míg Lengyelországban a legmagasabb (16.908 euró).

A KTI 2019-es számításai szerint, ami a 2017-ben történt 16.489 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset adatai alapján készült abban az évben

  • A halálos kimenetelű balesetek statisztikai veszteségértéke: 273.264.044 forint áldozatonként
  • A súlyos sérülések statisztikai veszteségértéke 66.364.125 forint, ugyancsak áldozatonként
  • A könnyű sérülése esetén a statisztikai veszteségérték 5.954.611 forint volt áldozatonként

Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző kimenetelű személyi sérüléses balesetekből hány történik évente, hányan halnak meg és hányan szenvednek súlyos vagy könnyű sérülést, akkor a KTI számításai szerint Magyaroszágon 2017-ben minden egyes személyi sérüléssel jár közúti közlekedési baleset átlagosan mintegy 40 millió forint veszteséggel járt.

Az elmúlt nem egészen tíz év alatt egy baleseti halálos áldozat statisztikai veszteségértéke több, mint a kétszeresére nőtt, de emelkedett a súlyos és a könnyű sérülteké is.

  2001 2019
Halálos áldozat 105.622.069 273.264.044
Súlyos sérült 25.651.074 66.364.125
Könnyű sérült 4.314.969 5.954.611
     

Forrás: KTI. Az adatok Ft/Áldozat meghatározásban értendők

Az összes közúti baleseti veszteség mértéke függ az adott ország méretétől, lakosságszámától és a motorizációja szintjétől is. Ezek a tényezők határozzák meg ugyanis egy-egy közúthálózaton lefutott kilométerek számát, ami összefügghet az áldozatok számával.

Szintén 2017-es adatok alapján Ausztriában volt a legmagasabb az egy halálos áldozatra számolt baleseti veszteségérték, nagyjából 399 millió forint, míg Szlovákiában a legalacsonyabb, 86 millió forint.

Több oka is lehet annak, hogy az egyes országok között különböző összevetésben eltérést, olykor jelentős eltérést mutatnak. Például, hogy nem minden országban veszik figyelembe a számítások a személyi sérüléssel nem járó baleseteket. Ugyanakkor jelentős eltérések adódhatnak és adódnak is az egyes ország közlekedésbiztonsága közti különbségekből is. Nemcsak az egyes közlekedők, de a gazdasági-társadalmi veszteség szempontjából sem mindegy, hogy melyik ország úthálózatán, milyen közlekedési kultúrához szokott közlekedő tömegben és hogy milyen műszaki állapotú, felszereltségű autóval közlekedik valaki.

F.Gy.A.