Meredély, majd erős balkanyar

• Meglepetések érik a sík terephez szokott autóst a hegyes-dombos utakon.
• Bizonyos kanyar- és bukkanó-kombinációkban akkor sem érvényes a 90 km/h-s sebességhatár, ha nincs kint korlátozó tábla.
• Könnyen veszélyhelyzet alakulhat ki, ha a megszokásból lendületesen vezetők és a helyismerettel nem rendelkezők találkoznak össze egy-egy szűk kanyarban.

Hazánk az alföldek országa, a magyarok többsége biliárdasztal-simaságú terepen tanult meg vezetni és csak ritkán kerül hegyes-völgyes utakra. De mégis vannak olyan tájegységeink, ahol szükség van a helyismeretre az autósnak. A két terjedelmes középhegységünk mellett főleg dunántúli vidékek jöhetnek szóba, a Balaton-felvidék, a zalai dombok vagy például az Alpok-alja.

A dimbes-dombos vidékeken gyakran váltakoznak a nyílegyenes szakaszok nyaktörő emelkedőkkel, ereszkedőkkel, és a sokszor minden logikát nélkülöző erős kanyarokkal. Ha elhagyjuk az országos főutakat, az egyszeri autósnak az a benyomása, hogy a leaszfaltozott, kétsávos utak helyén száz éve még bivaly vontatta a szekeret, és a legnagyobb veszélyt az jelentette az utasokra az erdős részeken, hogy betyárok rabolják ki őket. Nos, azóta korszerűsítették ezeket az utakat, de a domborzati viszonyok maradtak olyanok, amilyenek voltak, és a meredek emelkedőt a dombtetőn gyakran követi éles kanyar. Azok, akik a környéken születtek és ott tanultak meg autót vezetni, pontosan ismerik az ilyen helyzeteket. Ám azok, akiket a váratlanul eléjük táruló, néhány kilométer hosszú szerpentin lázba hoz, előcsalja a bennük lakó Carlos Sainz-t, és bizony időnként úgy esnek be egy-egy szűk kanyarba, hogy mellettük már alig-alig fér el a szembejövő.

Az alkalmi raliversenyzők elfelejtik, vagy tán nem is tudják, hogy a profik soha nem mennek bele vakon a veszélyes helyzetekbe. Kottából játszanak: a mellettük ülő navigátoruk fejében, jegyzeteiben minden kanyarról rögzítették, milyen sebességgel lehet megközelíteni, mennyivel lehet megcsinálni, hol kell padlóig nyomni a gázt, hol kicsit, hol nagyot fékezni. És ne felejtsük el, a versenyek helyszínén soha nem jöhet szembe senki.

Tény és való, hogy a KRESZ nem tesz különbséget a síkvidéki és hegyvidéki utak között: településeken kívül egységesen 90 km/h a sebességhatár. Egyes kirívóan éles kanyar előtt kitesznek figyelmeztető, esetleg sebességkorlátozó táblát, de hát nem lehet minden bukkanó- és kanyar kombinációhoz táblát kihelyezni. Az úthasználók belátására bízza a hatóság, hogy a járművük és a saját vezetői képességeik lehetővé teszik-e a 90 km/h-s sebesség kihasználását vagy nem. A törvényalkotó szerint a járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra. Ha egy kanyart csak 20 km/h sebességgel lehet biztonságosan bevenni, akkor ott ez a sebességhatár, még ha az útszakaszon nincs is érvényben sebességkorlátozás.

A kanyargós, erősen hullámzó utak legnagyobb veszélye nem is az, hogy a jármű kezelése, úton és sávban tartása önmagában sokkal nagyobb figyelmet igényel, hanem az, hogy a belátható útszakasz sokkal rövidebb. Ha feltűnik egy szemben közlekedő gépkocsi, az szinte mindig a meglepetés erejével hat. De ugyanez vonatkozik az utolérésre: beveszed a szűk kanyart, és máris szinte a kerekeid közé kapod a sokkal lassabban haladó másik autót.

Ilyenkor derül ki, hogy mennyire fontos a másik észlelése, lehetőleg minél távolabbról, mert annál több időnk marad a reagálásra. A címben jelzett helyzet: meredély, majd erős balkanyar azért különösen nehéz, mert a hirtelen emelkedő leküzdéséhez visszakapcsolás és nagy gáz kell, majd a dombtetőn gyorsan vissza kell venni a sebességből és bevenni a kanyart. Balkanyarban a centrifugális erő az útpadka felé tol bennünket, a velünk szembe érkezőt azonban az út közepe, azaz éppen mifelénk. Keményen dolgozunk, hogy az úton és a sávban tartsuk az autót, és ez általában sikerül. De vajon sikerül-e a szemben jövőnek is? Ez akkor és ott derül ki, abban a tized másodpercben, amikor elhaladunk egymás mellett a szűk kanyar ívének legszűkebb méterén. Nemcsak magunkban kell 100 százalékig biztosnak lennünk, de a szemben jövőben is.

Talán ez a legnehezebb lecke.

N.V.