Miért megy ki a divatból az irányjelző?

• Az indexlámpa mintha megindult volna a műszaki múzeumba vezető úton.
• Az irányjelző arra szolgál, hogy a közlekedés résztvevőinek előre jelezze a járművezető szándékát.
• Aki soha nem használja az irányjelzőt, azzal azt fejezi ki, hogy nem kíván együttműködni a többiekkel.

Kesztyűtartó, kalaptartó, indexkapcsoló – mi a közös ezekben a gépkocsi tartozékokban? Az, hogy már régen elfelejtettük, mire is szolgáltak eredetileg. Ki tart kesztyűt a kesztyűtartóban? Jó közelítéssel senki, ezt jól jelzi, hogy egyes gyártók belevezetik a légkondicionáló hűtését. De miért kellene hűteni a kesztyűket? Na ugye. Hasonló a helyzet a kalaptartóval is. Ki a csuda hord kalapot manapság? Legfeljebb baseball-sapkát, de azt nemigen jut eszébe a kalaptartóra – vagyis a hátsó üléssor mögötti vízszintes felületre – tenni senkinek. Egyrészt, mert nem esik kézre, másrészt mert a manapság gyártott személyautók hátsó ablaka leginkább lőrésre hasonlít, ahová nem kalapot, de még egy csomag papírzsebkendőt sem lehet úgy odatenni, hogy ne akadályozza a kilátást. Harmadrészt pedig, mert az ötajtós karosszéria kalaptartói együtt mozognak az ötödik ajtóval, azaz nem tanácsos odatenni semmit, és emiatt aztán egyes gyártók a kalaptartókat valamilyen keretre feszített textillel helyettesítik.

No, de hogy kerül ebbe a sorba az index? Hiszen az irányjelző használatát előírja a KRESZ, aki a vizsgán nem, vagy nem jól használja, megbukik. Csak hát egy dolog a jogszabályok által körülírt ideális közlekedés, és egy másik a mindennapi gyakorlat.

Pedig sok félreértést, balesetet elkerülhetnénk, ha minden közlekedő fontosnak tartaná, hogy legközelebbi terveiről tájékoztassa a körülötte lévőket. Íme egy helyzet, ami naponta megtörténhet bármelyikünkkel: a sor elején haladó autó lassít. Jó lenne tudni, hogy miért teszi. Rátelefonált a főnöke? Parkolót keres? El fog kanyarodni, de nem tudja, jobbra vagy balra? Ha kitenné az indexet, legalább azt tudnánk, hogy jobbról vagy balról előzzük meg. Sok csúnya baleset történt például abból, hogy a balra kanyarodóba belerohantak hátulról.

Mostani esettanulmányunkban azonban szerencsére nem történt semmi meglepő. A sort vezető jármű addig lassult, amíg elért a legközelebbi sarokig, ahol megkezdte a kanyarodást, és – közben! – kitette az indexet is. Vagyis – formálisan – eleget tett a jogszabályi előírásoknak, de nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy előre tájékoztassa a többi közlekedőt legközelebbi terveiről. Ha idejekorán, már a lassítás előtt, vagy azzal egy időben elkezd villogni az irányjelző, akkor a követő járművek vezetői nem kezdenek bele esetleg veszélyes manőverekbe, hanem tudomásul veszik, hogy néhány másodperc múltán megszűnik a forgalmi akadály.

Miért nem természetes ez a honi járművezetők jelentős részének? Mert nem jár érte súlyos büntetés? Mert egy picivel előrébb kellene gondolkodni vezetés közben? Mert alkalmazkodni kellene a többi vezetőhöz, legalább ilyen minimális mértékben? Talán ez, talán más az oka. Mindig a BMW-sofőröket emlegetjük – nem hiszem, hogy a bajorok elfelejtettek irányjelzőt szerelni az autóikba -, pedig most már a tömegmárkák vezetői is megtanulták, hogy csak éppen indexelnek egyet-egyet, azt is csak olyankor, amikor már úgyis mindegy.

Mintha mindannyian meg lennénk sértődve: ha szabálytalanul bevágtak elénk, ha ledudálták a fejünket, ha naponta tízszer vettek semmibe, akkor majd éppen mi leszünk azok, akik előzékenykednek, udvariaskodnak? Ugyan!

Pedig egy kis együttműködési készség sok bajt előzne meg. Az önvezető technológiák fejlesztői többek közt azt is megvizsgálták, hogy a nagy tömegben együtt mozgó állatok vagy rovarok hogyan csinálják, hogy nem ütköznek folyton össze, mi több, hogy biztosítja ez a csoportos együtt mozgás a fennmaradásukat? Nem kell sokat kutakodni, a kulcs az együttműködés szándéka és képessége. Együttműködés nélkül nincs biztonságos közlekedés. Az együttműködés pedig ilyen apróságokkal kezdődik, mint az időben kitett index.

N.V.