Miért olyan gyakoriak a balesetek az Árpád hídon?

• Milyen eszközökkel veszik el a gyorshajtók kedvét a száguldozástól itthon és külföldön a települések?
• Egy korábban vélhetően drog hatása alatt zavartan viselkedő férfi okozta az újabb tragédiát a hídon.
• Nemcsak jogi, technikai megoldások is vannak gyorshajtók megfékezésére, de azok pénzbe kerülnek.

Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

Egy évvel és két nappal azután, hogy egy spontán illegális autóverseny résztvevői halálos balesetet okoztak az Árpád hídon, 2024. július 3-án három ember vesztette életét egy, a hídon a forgalommal szemben száguldó taxi miatt. Csécsi Soma, a BRFK szóvivője az eset után újságírók előtt azt mondta, a taxit egy 43 éves férfi néhány perccel a baleset előtt rabolta el a III. kerületi Tavasz utcából.

A taxis gazdája épp dohányzott a kocsi mellett, ekkor hirtelen a sofőrülésbe pattant a rabló. Bár a tulajdonos megpróbálta kitessékelni onnan, a kézitusában alul maradt, a rabló magára csukta az ajtót és elhajtott.

Azonban budai oldali lehajtón hajtott fel a hídra, azaz a Pestről Budára vezető oldalon a forgalommal szemben kezdett ámokfutásba, és már a budai hídfő közelében összeütközött egy Hyundaijal. Megállás nélkül tovább ment, a hídon vele egy időben közlekedők videofelvételei arról árulkodnak, igen nagy sebességgel.

Aki látta dudált és villogott, így próbálták figyelmeztetni, hogy „eltévedt”, és persze mindenki lassított és kitért az útjából.

A tragédia végül a Népfürdő utcai felhajtó után történt.

Egy szabályosan közlekedő Suzukival ütközött össze frontálisan. A balesetről készült felvételek és a roncsok állapota alapján szakértők úgy vélik, a suzukisnak esélye sem volt elkerülni a karambolt. Az ütközés ereje akkora volt, hogy mindkét autó a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. A Suzuki két utasa, egy 34 éves férfi és 32 esztendős párja, akiknek a baleset utáni szombaton lett volna az esküvőjük, az ütközés pillanatában életüket vesztették.

Meghalt a 43 éves ámokfutó is. Róla Csécsi Soma annyit mondott el, hogy aznap hajnali 5 óra tájában bejelentést kapott a rendőrség, hogy egy zavartan viselkedő, feltehetően kábítószer hatása alatt álló férfi randalírozik az utcán. A későbbi ámokfutó volt az.

Miután a rendőrök kis mennyiségű kábítószert találtak nála, ezért előállították és kábítószer birtoklással gyanúsították meg. Ezután szabadon távozhatott.

Egy ügyvéd, aki korábban a rendőrségen kábítószeres ügyekben eljáró nyomozóként szolgált, a rendőrséggel egyetértve azt állítja, a kerületi kapitányságnak nem volt oka őrizetbe venni a férfit. Nem állt fenn ott és akkor egyetlen törvényes oka, amiért szabadságát korlátozhatták volna.

A rendőrség még vizsgálja, hogy a baleset idején is még drog hatása alatt állt-e, mint az elsődleges adatok szerint akkor reggel, amikor előállították, bár ennek az ügy szempontjából már nincs jelentősége. Bár még a baleset pontos körülményei tisztázásra szorulnak, „az elkövető, azaz a baleset okozójának a halála” miatt az ügyet várhatóan gyorsan lezárják majd.

Nem ez, és nem is a tavaly júliusi, egy vétlen kerékpáros halálát okozó tragédia volt az első súlyos baleset az Árpád hídon az elmúlt években. Viszonylag gyakorinak mondhatók a közlekedési rendőrök szerint ott a súlyos sérülésekkel, de legalábbis jelentős anyagi kárral járó balesetek – majdhogynem évszaktól függetlenül.

Több szakember, valamint egykori és ma is aktív autóversenyzők szerint a híd szabályosan vonzza a gyorshajtókat. 928 méter hosszú, szinte nyílegyenes, három széles sávval, viszonylag jó minőségű burkolattal, és jól belátható – ami ez esetben azt jelenti, hogy a rendőröknek nem sok lehetőségük van észrevétlenül megfigyelni a forgalmat. Már ha nem vetnek be erre a célra drónt.

Már a tavalyi baleset után is sokan követeltek sebességkorlátozást, gyakoribb sebességmérést, szigorúbb büntetéseket a hídon, s általában is az utakon. Egyes fővárosi bevezető utakon, ahol gyakran történtek gyorshajtás miatt balesetek, és a helyiek megelégelték a veszélyes száguldozókat, a rendőrség és az önkormányzat sebességmérő dobozokat, traffiboxokat telepített. Számos úton ezek kihelyezésének hatására azonnal és drasztikusan csökkent a gyorshajtók száma.

Vannak azonban olyan utak, ahol egyelőre úgy tűnik, minden hiába. Budapest III. kerületének egyes útjain a rendőrség néhány óra alatt akár 2-300 gyorshajtót is megbírságolhat, néhány nappal később minden megy tovább, mint ha mi sem történt volna. A száguldozók száguldoznak, a helyiek aggódnak és újabb sebességmérő akciókra kéri a rendőrséget.

A tavalyi tragédia után, amikor is egy 650 lőerős tuningolt Mercedes AMG sofőrje nem tudta az úton tartani a járművét, átszakította a szalagkorlátot és halálra gázolt egy mögötte közlekedő kerékpárost, a rendőrség a korábbiakhoz képest gyakrabban tartott sebességmérő akciókat, közúti ellenőrzéseket. Mégis volt, aki pár nappal a tavalyi tragédia után 170 feletti sebességgel száguldott át a hídon. Nehéz elhinni, hogy nem hallott a balesetről, sem arról, hogy a rendőrség fokozott ellenőrzéseket tart.

Nem véletlen, hogy sok helyen inkább a jognál erősebb, s ami adott esetben talán még fontosabb, állandó fizikai akadályt jelentő eszközökkel és megoldásokkal igyekeznek ellehetetleníteni, értelmetlenné tenni a gyorshajtást. Kisebb települések bevezető és átvezető útjain építenek a városkapukat, amelyek egyszerre látványosságok és forgalomlassító eszközök.

Bármilyen sebességgel is érkezzen valaki, muszáj lesz lassítania.

Ezért alakítanak ki a bevezető utakon járdaszigeteket, építenek fekvőrendőröket a zebrák előtt, sok helyen a fekvőrendőr olyan széles, mint maga a gyalogos-átkelőhely. És ezért kötik össze a traffiboxokat a közlekedési lámpákkal; ha valaki a megengedettnél gyorsabban hajt be a településre, a legközelebbi közlekedési lámpa pirosra vált előtte. Így már nem éri meg sietni, mert azt az időt, amit a sebességtúllépéssel nyer, elveszti a pirosnál várakozva.

Vannak más innovatív megoldások is, amelyekkel lassítható a forgalom, amelyekkel el lehet érni, hogy ne érje meg versenypályának használni a többinél „szélesebb”, „egyenesebb”, még „jobb minőségű burkolatú” utakat. Még az olyan gyorshajtókat vonzó pályát sem, mint amilyen az Árpád híd.

Ilyenek a világító utak, amelyeken a burkolaton fluoreszkáló felfestéssel jelzik az autósoknak az aktuális sebességhatárt.

Nálunk is sok helyen felgyullad a „Lassíts!” jelzés, ha valaki a gyorsabban meg a megengedettnél. Ennek a figyelmeztető jelzőrendszernek egyes szakemberek szerint szintén jótékony hatása lehetne a közlekedésbiztonságra, ha sokkal több lenne belőlük és ha mögöttük, a közelükben rendszeresen tartana megállításos ellenőrzéseket a rendőrség.

A fluoreszkáló vonalakat egy optikai trükknél is eredményesen használják, ami éjjel-nappal egyaránt hatásos. Bizonyos távolságonként a menetirányra merőleges vonalakat festenek fel. Ezek távolsága egymástól egy ideig azonos, majd elkezdik csökkenteni. Az egymást egyre gyorsabban követő vonalak a sofőrökben azt az érzést keltik, mintha gyorsulna alattuk az autó és a tapasztalatok szerint hamarabb vesznek vissza a gázból, mintha a sebességmérőre pillantanának.

Szintén kiváló sebességcsökkentőnek bizonyultak a burkolatba épített rezgető csíkok. Ezeket úgy alakítják ki, hogy amikor a jármű egy bizonyos sebességnél gyorsabban halad át rajtuk, rezgést idéznek elő, ami az autóban is érezhető. Így figyelmeztetik a sofőröket, hogy csökkentsék sebességüket. És minél nagyobb a sebességtúllépés, annál irritálóbb a rezgés.

Ezek az eszközök különösen hatékonyak gyorsforgalmi utak lejtőin és éles kanyarokban. De alkalmas lehet a vasúti átjárók előrejelzésére – az Andráskeresztetekkel és a jelzőtáblákkal, lámpákkal ellentétben – ezeket nehéz figyelmen kívül hagynia, még a legfigyelmetlenebb sofőrök is észreveszik, ha rájuk hajtanak.

Léteznek a világban már olyan mozgó fekvőrendőrök is, amelyek csak akkor emelkednek ki kissé a burkolat síkjából, ha egy autó a megengedettnél gyorsabban közelít feléjük.

F.Gy.A.