Milyen mély vízen lehet biztonságosan áthajtani egy átlagos autóval?

  • Monszunt idéző esők és villámárvizek idején nem árt, ha meg tudjuk saccolni mekkora víz borítja az utat.
  • Ha felúszik az autó a víz felületén, irányíthatatlanná válik, mintha csak tükörjégen autóznánk.
  • Amíg nem szív vizet a motor és jár nincs nagy baj, de ha befolyik a víz a küszöb felett, kezdhetünk aggódni.
  • Esőben ne parkoljon a felüljáró alá és ne álljon meg az út közepén, mert nagy baj lehet belőle.
  • Ezért nem mindegy milyen mély a nyári gumi profilja!

Monszunhoz fogható zivatarok, villámárvizek, vizet évszámra alig látott patakocskák több települést megközelíthetetlenné tévő áradásai jellemzik az idei nyarat. Bízzuk a szakemberekre annak eldöntését, hogy ez már a klímaváltozás hatása vagy csupán a kontinentális éghajlat szokásosnál szélsőségesebb kilengése. Közlekedési szempontból ez majdnem mindegy is.

Azonban a gyakran szélsőséges időjárás néhány dologra fel kell, hogy hívja a figyelmét a közlekedőknek. Például, hogy már nemcsak a téli gumiknál fontos a megfelelő profilmélység és, hogy itt az ideje megtanulni vízen járni, azaz összefüggő és változó mélységű vízfelületen személygépkocsit vezetni. És persze tudomásul kell venni, hogy a nyári gumi minimális profilmélységét sem csak az autósok egzecíroztatására írták elő.

Sőt, amíg az élet rá nem kényszeríti a közútkezelőket, hogy az aluljárókban fessenek fel valamiféle vízállás-meghatározáshoz irányt mutató jelzéseket, az sem árt, ha mindenki megtanulja megsaccolni, hogy egy aluljárót vajon milyen vastagon öntött el a víz, át lehet-e rajta még menni vagy sem! Ehhez olyan tereptárgyakat kell keresni, mint például a szegélykő vagy egy tábla…

Tévedés azt hinni, mondta Lovas Károly Róbert közlekedésbiztonsági szakértő, hogy nem lehet áthajtani biztonságosan egy vízzel elárasztott aluljárón, vagy ha az utat hömpölygő vízátfolyás keresztezi. Amíg az autónk fel nem úszik a víz felületére, nincs nagy baj. Utána sem feltétlen van, de akkor már nagyon körültekintően kell vezetni, és némi szerencsére is szükség lesz ahhoz, hogy ép bőrrel, de főleg, hogy ép motorral túljussunk az elárasztott területen.

Nézzük, milyen problémák adódhatnak, amikor vízzel borított úton vezetünk?!

A legnagyobb gond, hogy az többnyire fogalmunk sem lehet arról, milyen vastagon lepi el a víz az utat. Az átfolyó vagy egy lejtő alján összegyűlt víz mélységének megbecslése még azok számára sem mindig egyszerű, akik rendszeresen közlekednek az adott úton, és ahogy mindeni szokás, ismernek minden kátyút, gödröt, mélyedést.

A vízzel borított út többnyire azért veszélyes, mert a víz eltakarja az úthibákat és így az autós akaratlanul is belehajthat egy mélyebb kátyúba, kisebb gödörbe, amik azért a magyar utakon előfordulnak, főleg a többszámjegyűeken. Már csak azért is érdemes a vízzel borított úton a szokásosnál lassabban, és ha a forgalom engedi középre húzódva közlekedni. Középen ritkábban kátyús az út, mint a padkák közelében, de erre azért senki ne vegyen mérget.

Vízátfolyás előtt is tanácsos lassítani és felkészülni arra, hogy esetleg a víz sodrásirányba tolja majd el az autót orrát, majd az egész autót. Épp azért tanácsos lassítani, hogy az utat elborító víz dacára maradjon némi tapadása a gumiknak, és fel kell készülni az ellenkormányzásra, iránytartásra.

Sem a hirtelen fékezés, sem a gyorsítás nem ajánlott, hangsúlyozza Lovas Károly Róbert. Ha növeljük a sebességet csak azt érjük el, hogy elveszítjük uralmunkat  jármű felett. Ne feledjük, az autónk normál útviszonyok mellett négy tenyérnyi felületen érintkezik az aszfalttal, akkora felületen kell megkapaszkodnia a guminak az úton.

A víz drasztikusan csökkentheti a tapadást, ami csak tovább romolhat, ha erős gázt adunk. Hiszen, kipörgő kerekeknél már nem is beszélhetünk tapadásról, csak csúszásról, ami még gyengébb „tapadóerőt” eredményez. Ne feledjük, az autónk gumija nem olyan széles, mint amilyeneket a Forma-1 versenyein használnak, azokkal az esőmenő gumikkal ellentétben a szériaautók papucsainak a redői jóval kevesebb vizet képesek elvezetni az autó kerekei alól. Aki a „gázt neki, hogy minél hamarabb túljussunk a vízmosáson” taktikát követi az jobb esetben az autója, de ha peche van a saját és utasai életével, testi épségével játszik.

Nem szabad sietni. Csak annyi gázt kell adni a vízzel borított úton, ami elegendő a folyamatos lassú haladáshoz.

Elvileg amíg a küszöbnél be nem folyik a víz a kocsiba, műszaki szempontból nincs nagy baj. Még akkor sem feltétlen van, ha befolyik, arra azonban ügyelni kell, hogy ha már a kipufogó víz alatt van, semmiképpen ne állítsuk le a motort, és ne is hagyjuk leállni azt. A legtöbb autó 30-40, de még akár az 50 centis vízen is simán át tud menni, ha nem kapkodunk. Egy nagyobb városi terepjáró talán még nagyobb vízzel is megbirkózhat.

Más a helyzet, ha az autó már felúszott a víz felületére, és kvázi csónakot játszik. Ilyenkor az autó irányíthatatlan. Nem érdemes fékezni, hiszen nincs kapcsolat a kerekek és az aszfalt között. Gázt is csak annyit szabad adni, amennyi a motor folyamatos működéséhez kell, hogy a kiáramló égéstermékek megakadályozzák, hogy a kipufogót elárassza a víz.

Amíg az autó sodródik, fontos, hogy a talajfogást várva keressük a menekülő utat. Abba az irányba nézzünk és abba az irányba kormányozzuk az autónkat (még akkor is, ha adott pillanatban irányíthatatlanul sodródik a vízen), amerre tovább akarunk haladni, ha a kerekek újra  talajt fognak. Mást nemigen tehetünk.

Azért fontos, hogy a teljes kiszolgáltatottság közepette is arra nézzünk, amerre haladni szeretnénk az autónkkal, mert a tapasztalatok szerint még a rutinos autósok is arra kormányoznak, amerre néznek – figyelmeztet a közlekedésbiztonsági szakértő. Amúgy – óvatosság szempontjából – nagyjából úgy kell kormányozni az autót vízen, mint amikor havas-jeges úton válik irányíthatatlanná. A különbség csak annyi, hogy a havas úton kevésbé kell tartani attól, hogy a motor vizet szív és a vízütés tönkreteszi, mint amikor vízbe hajtunk az autónkkal. (Épp ezért nem árt pontosan tudni, megkérdezni a szervízben, hogy az autónk milyen mély vízben marad még biztonságosan működőképes.)

Mostanában monszunt idéző esőkkel is gyakrabban találkozhatunk az utakon, mint korábban. A lassítás ilyenkor is evidencia. Nemcsak a gumik tapadási képességének a megtartása érdekében, hanem azért is, hogy kilássunk az autóból. Minél lassabban haladunk annál könnyebben birkóznak meg az ablaktörlő lapátok a szélvédőre zuhogó vízzel.

Olykor előfordulnak azonban olyan heves zivatarok, amikor az ablaktörlő a legmagasabb fokozatban sem képes biztosítani a megfelelő kilátást. Fő szabályként ilyenkor sem szabad azonban megállni az út közepén, de még az autópályák leálló sávjában se (hacsak nem maga a forgalom áll le)! Felkapcsolt világítással, a szükségesre mérsékelt sebességgel autózzunk el a következő pihenőig, ahol biztonságosan kivárható a zivatar vége. (Ha azt észleljük, hogy hátulról nagy sebességgel közelít egy másik autó, az elakadásjelző rövid időre történő bekapcsolásával jelezhetjük neki az ottlétünket, lassabb haladásunkat.)

Az autópályákon sokan a felüljárók alatt megállva próbálják meg kivárni a felhőszakadás végét. Főleg motorosok, de nemcsak ők. Ez azonban nemcsak szabálytalan, veszélyes is, szögezte le Lovas Károly Róbert. Nem véletlen, hogy a leálló sávba kényszerült autósoknak is azt javasolják, hogy a lehető legrövidebb időn belül menjenek a szalagkorlát mögé! Csak azért, mert valaki fél a szakadó esőben vezetni, még nem hághatja át a KRESZ vonatkozó előírásait. Egyébként vannak vizes útviszonyokat jól imitáló vezetéstechnikai tréningek, ahol számos hasznos fogás elsajátítható.

Azonban az mindenkitől elvárható, hogy esőben, különösen a mostanában oly gyakori felhőszakadások alatt még akár az autópályán is lassan, ha kell akár lépésben is, de  autózzon el a legközelebbi biztonságos parkolóig.

F.Gy.A.