Mitől szakértő a szakértő?

• Sokszor az számít szakértőnek, aki annak nevezi magát és el tudja hitetni másokkal is, hogy ő valóban az.
• A gyorstalpaló tanfolyamon szerzett tanúsítvány nem feltétlen tesz szakértővé valakit, de annak hiányában is lehet valaki szakértő.
• Az igazságügyi szakértők túl kevesen vannak és túl drágák ahhoz, hogy minden aprósággal ők foglalkozzanak.
• A bíróságon csak az igazságügyi szakértők szakvéleménye számít – az övék még akkor is, ha nem a bíróság megbízásából jártak el.

Szakértők. Ha a közösségi médiafelületeken olvasható bejegyzésekből indulunk ki, szakértőből annyi van, mint égen a csillag. Mindennek vannak szakértői. Már-már ahhoz is szakértőre van szükség, hogy eldöntsük: a magukat nyilvánosan szakértőnek tartók közül ténylegesen kik a szakértők, akik ténylegesen értenek is ahhoz, amiről beszélnek, írnak valóban szakértői szinten, és kik azok, akik csak úgy tesznek, mintha azok lennének.

A szakértő kezd olyanná válni a médiában, mint a sztár. A sztárok is sok esetben csak azért sztárok, mert valaki egyszer valamiért sztárnak nevezte őket. Sok szakértő is csak azért szakértő, mert egyszer szakértőként szólaltatták meg egy ügyben, és rajtuk maradt a jelző, mint szamáron a fül.

Nem könnyű eligazodni a szakértők világában, ez tény. De nem is annyira nehéz, ha alaposabban górcső alá vesszük, hogy kik használják önmaguk meghatározására a „szakértő” jelzőt.

Ha csak lapunk profiljára tekintünk, máris többféle szakértővel találkozhatunk. KRESZ-szakértő, közlekedésbiztonsági szakértő, műszaki szakértő, vezetéstechnikai szakértő, és a sor még vélhetően folytatható, elég, ha keresünk egy olyan szűkebb területet, aminek nincs ismert szakértője. Nyilván találunk egyet.

A szakértők között vannak úgynevezett felkent szakértők. Csak a példa kedvéért – nem szeretnénk senkit minősíteni ezzel –, vegyük például a kárszakértőket. Ők azok, akik a biztosítók megbízásából megvizsgálják az autónkat egy anyagi káros baleset után. Az ő „szakvéleményük” alapján dönt a biztosító később arról, mennyit fizet. Már, ha fenntartások nélkül elfogadjuk a társaság első fizetési ajánlatát, de erre még visszatérünk.

Kárszakértőből is van azonban többféle. Egyfelől, akik OKJ-tanfolyamon szereznek szakértői képesítést, majd vállalkozóként, vállalkozás tagjaként nyújtanak szakértői szolgáltatást bárkinek, aki megbízást ad a számukra. Itt megint csak lehetne bizonytalan tartalmú kategóriákat felállítani, hogy ki hol szerezte a tanúsítványát, mit kellett tudni hozzá, milyen előképzettsége volt, és volt-e bármiféle gyakorlata az adott szakterületen, de ez már messzire vezetne… Nem feltétlen kell például autószerelőnek lenni, vagy bármilyen autózással összefüggő szakképesítéssel rendelkezni ahhoz, hogy valaki ezen a területen szakértő legyen. Sima érettségi és az OKJ tanfolyam is elég.

Másfelől dolgoznak olyan a kárszakértők is, akiket a biztosítók alkalmaznak, akiket nem megbízási, hanem munkaszerződés köt a biztosítóhoz. És akik a szakértői munkához szükséges képesítést  is a társaság belső képzésein szerezték meg. Egyebekben rájuk is igaz mindaz, amit vállalkozó társaikról az imént írtam.

Nyilvánvaló, hogy bármelyik szakértőről is legyen szó, ők a biztosító érdekeit képviselik. Sok esetben épp emiatt nem fogadják el az autósok a biztosító kárszakértőinek a véleményét és bíznak meg saját szakértőt még akkor is, ha végül a vitájuk, mármint, hogy mennyit is kellene az adott esetben fizetnie a biztosítónak, megegyezéssel zárul és el sem jut a bíróságra.

„Vállalati szakértő” bárki lehet, akit akként alkalmaznak. Nevezhetnék akár a biztosító kárügyintézőjének is őket, nincs jelentősége. Ahogy az OKJ tanfolyamon végzett szakértők sem feltétlen tudnak többet csak azért, mert őket nem a biztosító alkalmazza.

Ma pár százezer forintért, egy 150-250 órás tanfolyam elvégzésével nagyjából fél-másfél év alatt bárkiből bármilyen szakértő lehet. Papíron legalábbis. Más kérdés, hogy a tanúsítványa (a papírja) mit ér a piacon.

Sok esetben semmivel sem többet annak a bloggernek a (szak)véleményénél, akinek sok ezer követője van a Facebookon, mert egy adott témában rendszeresen, közérthetően, hihetően, érezhető hozzáértéssel ír. Ettől persze még nem válik szakértővé. Nem dolgozhat szakértőként.

Bár azok, akiket a közvélekedés is szakértőnek tart, vagy legalábbis annak elfogad, többnyire bizonyítottan rendelkeznek azzal a tudással is, ami szakemberré és a sokéves tapasztalatuk révén szakértővé teszi őket, és miután – megint csak bizonyíthatóan – évek óta foglalkoznak azzal, amiről írnak, követőik figyelnek rájuk, elhiszik, elfogadják, amit állítanak.

A közösségi média, és általában az internet világa gyilkos hely. Sokáig nem maradhat talpon, aki blöfföl, akinek a szakvéleményeit rendszeresen cáfolják és meggyőzően megkérdőjelezik. Még akkor sem, ha a kritikusaik is csak amolyan önjelölt szakértők. A közösségi médiában is keményen meg kell dolgozni azért, hogy elfogadjanak valakit szaktekintélynek. Ami természetesen nem azonos a szakértőséggel.

És, ha az internet népe el is hiszi valakiről, hogy szakértő, koránt sem biztos, hogy tényleg az.

Nem sokáig tarthatja meg a „szakértői státuszát” a közösségi médiában az sem, akinek az élet túl gyakran és túl látványosan cáfolja meg a szakvéleményét. Az ilyen szakértők éppoly gyorsan tűnnek el, veszítik el a közösségi médiában a szakértői nimbuszukat, amilyen gyorsan felemelkedtek. Ez pedig az esetükben azzal is jár, hogy ha már nem „sztárszakértők”, nem kapnak ingyen reklámot sem, hiszen másikat fog megszólaltatni a média, amikor független szakértőre lesz szüksége, s nem őket. Nem kérnek tőlük szakértői nyilatkozatot a tévék és a különféle újságok, egyre kevesebben követik majd a blogjaikat, honlapjaikat. Mindez végső soron a megbízásaik számát is kedvezőtlenül befolyásolhatja.

Akár OKJ-s végzettségű, akár autodidakta szakértőkről legyen is szó, van egy közös pontjuk. Nem mindig tudhatjuk egészen pontosan, hogy mit is tudnak, mennyire szakértők is ők valójában. Szakértelmükről sok esetben csak a saját elmondásukból és az internet népének többnyire nem éppen objektív értékítéletéből vonhatunk le következtetéseket, mielőtt megbízást adnánk nekik.

Van azonban a szakértőknek az elitje, ahol ilyen gondok nincsenek. Ahol pontosan tudható ki mihez ért, ők az igazságügyi szakértők. Róluk pontosan lehet tudni, hogy milyen képesítéseik vannak, mit tudnak, miben szakértők. Törvény írja elő ugyanis, hogy egy igazságügyi szakértőknek milyen követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy az igazságügyminiszter kinevezze őket igazságügyi szakértővé, és bekerülhessen a nevük az igazságügyi szakértői névjegyzékbe.

Egy diploma a minimum, és nem kevés gyakorlat, plusz még sokféle speciális tudás kell azon a szakterületen, amelyen igazságügyi szakértőként kíván tevékenykedni.

Az igazságügyi és – az egyszerűség kedvéért – a nem igazságügyi szakértők munkája és lehetőségei között több lényeges különbség mutatkozik. Mindenekelőtt, hogy mire használhatók a szakvéleményeik. Mire jó az a papír, amit szakvéleményként kiadnak a kezükből?

Azé az autószerelőé, aki szabadidejében műszaki tanácsokat oszt meg másokkal a Facebookon és az írásaiból süt, hogy nagyon ért az egyik vagy a másik autótípushoz, vagy bizonyos speciális kiegészítő eszközökhöz, semmire. De az OKJ-s képesítéssel bíró, vagy a vállalati tanfolyamon „szakértővé képzett” kárszakértő szakvélemény is csak annyit ér a bíróság előtt, mint a papír, amire kinyomtatták. Jogilag semmit.

Más a helyzet az igazságügyi szakértőkkel. Az ő szakvéleményük akkor is számít, ha nem a bíróság, hanem valamelyik fél megbízásából készítették el. A bíróság okirati bizonyítékként befogadja ezeket az iratokat, sőt, arra is van lehetőség és példa is, hogy a magánfél megbízásából készült szakvélemény kiegészítésére szólítja fel a bíró az igazságügyi szakértőt. Ez azzal is járhat, hogy a bíró szakértőként bevonja őt az ügybe. Attól kezdve az igazságügyi szakértő már nem az addigi megbízójának, hanem a bíróságnak a szakértője.

Az igazságügyi szakértő szakvéleménye már csak ezek miatt is alapból sokat ér.

Az erős jogi és szakmai kontroll a garancia arra, hogy az igazságügyi szakértők véleménye nem változik annak függvényében, hogy ki a megbízója. Ennek persze a nem igazságügyi szakértők esetében is így kellene lennie, de sajnos vannak kivételek. Olykor előfordul még az igazságügyi szakértők körében is.

Persze, az igazságügyi szakértők véleménye sem mindig egyezik, olykor még azokon a szakterületeken sem, ahol azt gondolná az ember, ugyanazokból az adatokból nem lehet lényegesen eltérő következtetéseket levonni. De, lehet. A kétszer kettő néha tényleg öt. Vagy három.

Az általunk megkérdezett igazságügyi szakértők két dologra hívták el a figyelmet ezzel kapcsolatban. Egyfelől, hogy ők hozott anyagból dolgoznak. Egy közlekedési baleset esetén, a szemle során rögzített nyomok, anyagmaradványok és helyszínről készült fotók, videók alapján dolgoznak. Jelentősen megnehezíti a dolgukat, ha ezek az adatok hiányosak, pontatlanok. Másfelől, hogy a különböző mérési adatokból igenis levonhatók eltérő következtetések. Nem mindig, de gyakran. Végső soron a bíró tisztje eldönteni, hogy az eset összes körülményét figyelmébe véve melyik szakértői véleményt fogadja el, melyiket tekinti autentikusnak az ügy szempontjából.

Persze, ami az igazságügyi szakértő munkáját megnehezíti, az másét is.

Joggal vetődhet fel a kérdés, ha az igazságügyi szakértők szava számít csak a bíróság előtt, miért nem őket bízzák meg az ügyfelek már eleve azokban az ügyekben is, amelyek ma még jobbára a „nem igazságügyi szakértőknél” landolnak?

Valamennyi általunk megkérdezett szakértő azt felelte erre: Nem győznék teljesíteni a megbízásokat! Sok olyan feladat adódik a mindennapokban, ami nem igényel igazságügyi szakértői szintű felkészültséget, képesítést. Szaktudást, speciális hozzáértést és ilyen értelemben vett szakértői munkát azonban igen.

Nem kell zoológusnak lenne ahhoz, hogy kimondjuk: Ha egy állat úgy néz ki, mint egy macska, olyan hangot ad ki, úgy eszik és úgy mozog, mint egy macska, az minden bizonnyal macska. Nem kell tovább vizsgálódni. Más kérdés, ha az ügy szempontjából jelentősége van annak is, hogy milyen fajta macskáról van szó, mely alfajba tartozik vagy hány éves. Ez esetben a szakértői munka magasabb szintre lép. De csak az ilyen esetekben kell, hogy magasabb szintre lépjen.

Bérelt autók visszavételekor nem kell igazságügyi szakértő annak megállapítására, hogy sérült-e a kocsi, vagy, hogy az általános műszaki állapota milyen mértékben változott. Feltéve, hogy a cég által megbízott (vagy a cég által alkalmazott) szakértő véleményét az ügyfél nem vitatja, és az esetből nem lesz jogvita. Ám, ha találnak valami furcsa zajt, repedést, bármit, ami alaposabb vizsgálódást igényel, mert befolyásolhatja az autó további élettartamát és rutinvizsgálattal nem deríthető ki, hogy az a probléma szakszerűtlen használat, nem megfelelő karbantartás vagy anyagfáradás miatt keletkezett, már kell a speciális felkészültségű szakértő!

Van egy másik oka is annak, hogy csip-csup ügyekben nem kérnek fel a felek igazságügyi szakértőt. Az igazságügyi szakértők szolgáltatása nem olcsó. A feleknek ezért mérlegelniük kell, hogy kifizetnek-e egy, a nem igazságügyi szakértő díjánál lényegesen magasabb összeget vállalva, hogy az igazságügyi szakértőjük sem nekik ad igazat, vagy ha mégis, hogy a bíróság az őket erősítő szakvélemény ellenére az ellenérdekű fél javára dönt, és akkor kidobott pénz az igazságügyi szakértő fizetsége.

A biztosítók rá is játszanak erre a kockázatra, amikor ajánlatot tesznek. Nem bizonyítható a gyakorlat, de számos szakértő állította lapunknak: Általában csak annyival fizetnek kevesebbet, mint kellene, hogy a kliensnek még ne érje meg vállalni a jogi procedúrát. Ezt a feltevést látszanak alátámasztani az olyan esetek, amikor is a kliensnek volt pénze, azaz nem volt sürgős számára, hogy a biztosító kifizesse a kárát, és kész volt akár pereskedni is az igazáért. Ilyenkor a biztosítók többnyire korrigálnak és fizetnek. Az esetek többségében azonban a kliensek inkább úgy döntenek, elfogadják a biztosítók által felajánlott, megítélésük szerint az indokoltnál kisebb összeget, amit a társaság azonnal ki is fizet, mint sem, hogy várjanak egy bizonytalan kimenetelű jogi eljárás végéig. A másik út ugyanis – bár a végén magasabb kártérítést kaphatna – bizonytalanabb.

F.Gy.A.