Motorokkal a zivatarban

• Az eső akkor a legveszélyesebb a motorosokra, amikor még csak csepereg.
• A bukósisak párásodása ellen spray-vel vagy szellőztetéssel lehet védekezni.
• Ha csillog az útburkolat, legyen különösen óvatos.
• Nem elég közvetlenül a motor előtt keresni a veszélyforrásokat, akadályokat.

Tornádó keltett riadalmat június 6-án este Budapest III. kerületében, Aranyhegy térségében. Anyagi károkról nem szóltak a hírek. Önmagában azonban az is figyelemre méltó, hogy az idén ez volt a második tornádó észlelés Magyarországon. Két héttel az óbudai előtt látták az elsőt Kétegyháza térségében. 2022-ben összesen négy tornádót és 14 tubát jegyeztek fel a hazai meteorológiai krónikába. Az idén tubából már 24-et láttak.

Nem tudhatjuk, hogy a klímaváltozás az oka vagy valami más okozza-e az olyan, nálunk szokatlan időjárási jelenségeket, mint amilyen a tornádó, azt azonban kijelenthetjük, hogy az időjárás mostanság sokkal kiszámíthatatlanabb, mint 20-30 éve, vagy még régebben volt. Az egyik nap melegrekordok dőltek és nyári melegeket mértek a tavaszban, majd másnapra őszire fordult az időjárás, miközben a naptár épp nyárba lépett.

Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, különösen, amikor szinte egyik pillanatról a másikra csap le a vihar egy területre úgy, hogy pár száz méterrel előtte és mögötte közben hétágra süt a nap. Ez mind nagyobb kihívást jelent a közlekedők számára, különösen azoknak, akik két keréken járják az utakat. A leginkább a két keréken relatíve nagy sebességgel közlekedő motorosok számára.

Összegyűjtöttük azokat a legfontosabb veszélyforrásokat, amelyekre motoros oktatók, trénerek és maguk a motorosok figyelmeztetik egymást és a kezdőket, és azokat a praktikákat is, amelyekkel elkerülhető a megcsúszás, a bukás, és ezek velejárója, a baleset.

Minden motoros rémálma, az eső. A vizes úton még a négy vagy még több keréken közlekedők is megcsúsznak, két keréken azonban olykor az orosz ruletthez hasonlít, ahogy egyesek motoroznak. Pedig az, hogy sokszor alig mennek lassabban, mint ahogy száraz úton szoktak, nem feltétlen csökkenti a biztonságukat. Sőt, olykor kifejezetten hasznos.

Az eső akkor a legveszélyesebb a motorosokra, amikor esni kezd. Olyankor az útburkolaton lévő por, falevelek és más oda nem való dolgok keverednek a lehulló vízzel, semmihez nem hasonlítható csúszós-saras felületet alakítva ki az aszfalton. Mivel az a „massza” nem egyenletesen borítja be az utat, alkalmazkodni is nehéz hozzá. Amíg az eső le nem mossa, jobb a fokozott óvatosság. (Ezért nem szeretik a motorosok – bár mások sem – a perkésző, „szemetelő” esőt. Rontja az út- és látási viszonyokat, ám még nem tisztítja az utat.)

Akárhány kerekű járműről legyen is szó, esőben minden közlekedési oktató és vezetéstechnikai tréner első és legfőbb tanácsai, hogy

• Lassíts! Vizes-csúszós úton tanácsos visszafogni a lóerőket!
• Bánj óvatosan a kormánnyal, a fékkel és a gázzal! Csak semmi hirtelen gyorsítás, lassítás!
• Sokkal körültekintőbben előzz, mint máskor tennéd! Az előzött és a szembejövő járművezetője is rosszabbul lát, mint szép időben.
• Nem most van itt az ideje, hogy látványosan döntögesd a gépedet a kanyarokban!

Túl azon, hogy az eső csúszóssá teszi az utat, rontja a motoros kilátását is a bukósisak plexiüvege mögül. Különösen, amikor még csak csepereg, szemetel az eső – azaz még csak sok-sok apró pöttyöt lát a motoros, amelyek nem akarnak leperegni a plexiről. Sok motoros – nagyon helyesen – ilyenkor inkább lassít, s ha még mindig nem lát ki a vízcseppek mögül, tovább csökkenti a sebességét, akár 30-40 km/h tempóra is visszavesz a gázból. Ám érdemes ilyen esetekben gondosan hátra tekinteni, mert a mögöttes járművek akár el is sodorhatják az óvatos motorost. Szakadó esőben a legjobb megoldás az út szélén vagy egy parkolóban félreállva megvárni az időjárás tombolását.

Tisztító tempó, vagy némi vegyszeres rásegítés mellett azonban az efféle balesetek elkerülhetők, illetve megelőzhetők.

A bukósisakot ugyanis úgy tervezték, úgy alakították ki, hogy 70 km/h körüli tempó felett a vízcseppek szépen leperegnek a plexiről. Ez a folyamat fokozható, ha a motoros a fejét időnként balra-jobbra fordítja, mintha csak le akarná rázni a sisakjára tapadt vízcseppeket. Kaphatók továbbá különböző anyagok, spray-k is, amelyek hatására már alacsonyabb sebesség mellett is „vízlepergetővé válik a sisak”.

Aki sem így, sem úgy nem tudja biztosítani magának a kilátást a sisakból, jobban teszi, ha az első alkalmas helyen félreáll, az úttól biztonságos távolságra leparkol.

A sisak esőben belülről párásodik, ami még az esőcseppeknél is jobban akadályozhatja a kilátást. Ilyenkor hasznos, ha minden szellőző nyílást kinyit a sisakján a motoros. Ha ez sem elég, akkor érdemes résnyire felhúzni a plexit. Ezzel persze azt is kockáztatja, hogy rovarok, az úttestről felverődött akármik is a sisakjába jutnak, de még mindig ez a kisebbik rossz – ahhoz képest legalábbis, ha semmit nem lát.

Ha már mossa az eső az utat, mert hosszú ideje esik vagy mert hirtelen leszakadt az ég, figyelni kell a nyomvályúkra, amelyek vízzel telve még veszélyesebbek, mint szárazon, mert nehezebben észrevehetőek.

Ugyanakkor az egybefüggő vízfelületek nyomvályú nélkül is veszélyesek lehetnek, különösen a ritkásabb mintázatú gumikkal közlekedők számára. Autósok körében is jól ismert veszély az aquaplaning. Bizonyos sebesség felett a gumi mintázata már nem képes kiszorítani az alákerülő vizet. Ilyenkor a jármű „felúszik” a víz felületére, a gumik tapadása megszűnik és a gép megy, amerre a lendület viszi. Az még a négykerekűeket is nagy bajba képes sodorni.

Látni és látszani, a sötétben ugyanis minden szamár fekete. Párátlanító és vízlepergető spray mindig legyen a motorosoknál, most már túlzás nélkül mondhatjuk, hiszen a szép időt jósló időjárás előrejelzések sem jelentenek garanciát arra, hogy nem tör ki út közben lokális vihar vagy valami hasonló.

Egyre inkább elengedhetetlen kellék továbbá, hogy legyen a motorosoknál plusz fényvisszaverő karszalag, mellény, takaró, hogy akár menet közben, akár, ha megállásra kényszerülnek, ők és a gépjük jól látható legyen a többi közlekedő számára.

Szükség lehet továbbá olyan fóliára, műanyag zsákra, amivel a csomagokat megvédhetik az esőtől. Elvileg maga a motor bírja az esőt, ezzel együtt, ha félreáll és úgy várja meg, hogy elálljon az eső, nem árt vízálló ponyvával vagy műanyag takaróval lefedni a kezelőszerveket. Ha nincs menetszél, nincs ami az esővizet kifújja a kapcsolók réseiből, ahol idővel műszaki hibát okozhat a nedvesség.

Induláskor pedig érdemes alaposan körbejárni, s ha szükséges kitakarítani a láncot, a gumik redőzetét a sártól és más szennyeződésektől.

Ha egy mód van rá, azaz, ha jól belátható az út és nem zavar senkit, érdemes ilyenkor egy gyors gumitesztet is elvégezni. Lassan haladva addig kell nyomni a hátsó féket, amíg a kerék csúszni nem kezd, így lehet a legegyszerűbben ellenőrizni, mennyire csúszik az adott útfelület (a rajta lévő vízmennyiséget figyelembe véve).

Miért ragyog az út?. Alapszabály, ami vizes és száraz útra egyaránt érvényes, hogy minél durvább az aszfalt, annál inkább tapad. Érdemes azonban kifejezetten óvatosan ráhajtani „fehér” aszfaltfelületekre, mert azok rendkívül finomak és ilyetén rendkívül csúszósak is.

Eső után persze azért is ragyoghat az út, mert egyes szakaszokon nem folyt le róla a víz. Dimbes-dombos hegyi utakon elsősorban a lejtő alján, főleg a kanyarokban gyűlhet össze a csapadék, és ami még annál is rosszabb, az eső hordaléka; gallyak, sár, falevelek, a szél által összefújt szemét.

Pánikra semmi ok, de itt is fontos betartani azt a szabályt, amelyről már korábban is szóltunk: semmi kapkodás, hirtelen kormánymozdulat, kapkodó kitérő manőver és óvatosan a gázzal, a fékkel egyaránt.

A motorosokat már a tanfolyam kezdetén megtanítják arra (az autósokat sajnos nem mindig és nem mindenhol), hogy soha se az orruk elé nézzenek. Ha csak (vagy elsősorban) az előttük lévő útszakaszt pásztázzák csupán a tekintetükkel, túl későn veszik észre a veszélyt, és már csak hirtelen manőverekkel tudják elkerülni azokat, már ha el tudják.

Célszerűbb, ha a motoros tekintete egy három-öt kilométeres sávot pásztáz folyamatosan, keresve a potenciális veszélyforrásokat, akadályokat, a gyanúsan csillogó aszfalttól a felhordott kőig. Ez esetben hirtelen fékezés és kormánymozdulat nélkül is ki tudja kerülni az akadályt, méghozzá biztonságosan, mert a veszélyforrás felderítésével egyidejűleg a „menekülési” utat is feltérképezheti.

F.Gy.A.