Nem mindegy kinek a gyermeke?!

Értem én, hogy az őt igazoltatni szándékozó rendőrök elől bedrogozva, 180 km/h-s tempóval kilométereken át menekülő férfi se nevelője, se felügyelője, se gondozója nem volt a kocsija hátsó ülésére fektetett pótkerékre ültetett gyermeknek, ezért nem lehetett kiskorú veszélyeztetésével is meggyanúsítani. Ezt a bűncselekményt ugyanis elsősorban az követheti el, aki a gyermek nevelésével, gondozásával, felügyeletével összefüggő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését.

Ha a felsorolt kötelezettségek egyike sem áll fenn, akkor szinte következmények nélkül lehet bedrogozva száguldva menekülni vele a rendőrök elől. A törvény betűje – és a jelek szerint a joggyakorlat – szerint a nem nevelésére, felügyeletére, gondozására bízott gyermek veszélyeztetése nem számít, azért önálló bűncselekményként akkor sem ítélik el a veszélyeztetőt, ha egy laikus számára legalábbis napnál világosabb, hogy súlyosan veszélyeztette a gyermek testi épségét, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését.

Jó, jó, ez így nem teljesen igaz. Mint egy konkrét eset kapcsán az ügyészség illetékese elmondta, a bíró a tárgyaláson majd minden bizonnyal súlyosító körülményként veszi figyelembe, hogy a bedrogozott ámokfutó férfi mögött egy gyermek is utazott. Minden bizonnyal? Szóval vagy igen, vagy nem, de nem biztos. És ez azért mégsem ugyanaz, mintha eleve bekínálna az ügyészség a vádiratban egy alapesetben önmagában is öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt a többi mellé!

Nyilván alaposan végiggondolta a jogalkotó a fenti rendelkezést, a hiba tehát azoknak a készülékében van, akik a fentiek alapján úgy érzik, a törvény különbséget tesz a szülei, nevelői által veszélyeztetett és a mások által veszélyeztetett gyermekek között. Függetlenül a veszélyeztetés mibenlététől! Mintha egy autóban nem lenne mindegy, hogy az apa vagy az anya barátja veszélyezteti a gyermeket, mutat neki rossz példát jogkövetésből, szabálytiszteletből, felelősségvállalásból.

Ha az apa száguldott volna bedrogozva 180-nal a saját fiával, a kábítószer birtoklása, az új pszichotrop anyaggal visszaélés és a gépjárművezetés bódult állapotban tényállása mellé bekerült volna még a kiskorú veszélyeztetése is, amiért alapesetben akár öt év börtönt is lehet kapni a törvény betűje szerint.

A konkrét esetben azonban a férfi csak a barátja volt a gyermek édesanyjának, ő tehát nem követhette el a kiskorú veszélyeztetését, hiszen senkije és semmije a gyermeknek. Emiatt aztán csak a bírón múlik, hogy ha bűnösnek találja és elítéli a férfit, a büntetés kiszabásakor mekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy mégiscsak ült egy gyermek abban az autóban, amit a vád szerint bedrogozva vezetett.

De mi van az édesanyával?

Rendben van, hogy nem ő vezetett, ő csak a kocsiban (a gyermek mellett) tartott fogyasztásra szánt drogot próbálta elrejteni a rendőrök elől a melltartójában, amiért kábítószer birtoklásáért és bűnpártolásért kell felelnie, mivel az előállításuk után megtalálták nála a drogot.

Bár elég súlyosan veszélyeztethette a gyermeke testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését az anya már pusztán azzal is, hogy egy általa minden jel szerint tudottan drog hatása alatt álló sofőr kocsijába beültette a gyermekét…, ráadásul nem gyermek biztonsági ülésbe, ahogy kellett volna, hanem csak úgy vagányul, a pótkerékre. Az is jó hely. Végül is 180-nal tépett a betépett barátja, mégsem lett semmi baja a gyereknek – fizikai értelemben legalábbis.

Nem értem, pedig már nem ez az első eset, amikor efféle dilemmákkal találkozom. A biztonsági öv be nem kapcsolásáért mindenki maga felel. Gyermekek esetében a szülő, annak távollétében az autó vezetője. Akkor miért nem lehetett számon kérni ebben az esetben az anyán, hogy ugyan miért nem ültette biztonsági gyermekülésbe a kicsijét?

2007 óta mindenki maga felel azért, hogy be legyen kötve a biztonsági öve. Gyermekek esetén a szülőé, annak távollétében, azé a felnőtté, akinek a felügyeletére bízta a szülő, végső soron a sofőr felelőssége, hogy a gyermek biztonsági ülésbe bekötve utazzon. Elvileg. Egy nevének mellőzését kérő közlekedési szakjogász szerint ugyanis hiába 15 éves ez a szabály, a joggyakorlat még koránt sem egységes. Sokszor inkább nem is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de ha vizsgálják is, jellemzően csak a sofőr szerepét vizsgálják, az ilyen helyzetekben őt tartják még mindig a felelősnek azért, hogy a passzív biztonsági eszközöket mindenki szabályosan használja az autóban. Amúgy, ha egy közúti ellenőrzés során a rendőrség észreveszi, hogy valaki nem kötötte be magát, azt bünteti meg, aki nem használta az övet, és nem a sofőrt – mert amúgy ez lenne a szabály.

Bármilyen is a joggyakorlat, az azért elgondolkodtató, hogy még csak fel sem vetődik a kiskorú veszélyeztetésének a gyanúja az említett anyával szemben, mert nem ő ült a volán mögött, ő csak fenntartások nélkül beült, és beültette a gyermekét is egy drog hatása alatt álló sofőr kocsijába. Furcsa ez, amikor a rendőrségi baleset-megelőzési propaganda évek óta arra figyelmeztet mindenkit, hogy „Ön is felel azért, hogy ne érje baleset egy ittas sofőr autójában!” „Ne üljön be a részeg barátja autójába, ne fogadja el ilyen körülmények között az ingyen fuvart, mert az akár az életébe is kerülhet”.

A felnőttek dönthetnek, hogy vállalják-e a kockázatot (már, ha nem olyan részegek ők maguk is, mint a sofőr, és még képesek felelős döntést hozni), hogy beülnek-e az ittas barát, ismerős autójába, a gyermek azonban azt teszi, amit a szülő, és általában a felnőttek mondanak. Ők nem tudják, mekkora veszélynek teszik ki őket…

F.Gy.A.