Nemcsak az idősek tévednek el az autópályák felhajtóin!

• Egy vizsgálat szerint alaptalanul támadták az influenszerek az időseket, amiért rendszeresen szembe mennek az autópályán a forgalommal.
• Az autópályák rossz oldalára „tévedt” autósok között minden korosztály nagyjából arányosan képviselteti magát.
• Sem a rendőrség, sem a közútkezelő nem érti, hogyan véthetik el oly sokan a felhajtókat, és utána miért autóznak mégis szembe a forgalommal.

Forrás: https://www.instagram.com/magyarkozut

Lassan már akár egy egész estét betöltő mozifilmet is össze lehetne vágni a Magyar Közút azon felvételeiből, amiket a sztrádákra, gyorsforgalmi utakra a forgalommal szemben felhajtó autósokról készítettek. Havonta legalább egyszer, de olykor már többször is előfordul az ilyesmi. Sőt, az utóbbi időben már segédmotoros-kerékpárost, elektromost rollerest és gyalogost is lefilmeztek a sztrádán, holott nekik a KRESZ szerint semmi keresnivalójuk. A kismotoros ráadásul a forgalommal szemben robogott, és a képek tanúsága szerint fel sem fogta, hogy az életével játszik.

Egy autós 26 kilométert autózott az autópálya belső sávjában – szembe a forgalommal. Csodával határos módon, ép bőrrel megúszta a kalandot és nem is tört össze másokat. Egy másikat 10 kilométer megtétele után állítottak meg a több autós riasztására kiérkező rendőrök. Megpróbálta megmagyarázni hogyan került oda és miért nem állt félre, amikor rájött (ha valóban rájött), hogy rossz oldalon autózik.

A Magyar Közút és a Budapesti Autósok közössége közösségi médiafelületeire gyakran feltöltenek olyan felvételeket, amelyekből egyértelműen kiderül: azoknak, akik a forgalommal szembe hajtanak fel és közlekednek a sztrádákon, az esetek többségében fogalmuk sincs, hogy mit tesznek éppen, hogy hol vannak vagy hogy miképpen kerülhetnének ki ép bőrrel abból az életveszélyes helyzetből, amibe figyelmetlenségük sodorta őket.

Állítólag olyankor sokk hatása alá kerülnek, nem mernek megállni, inkább csak mennek, keresik az előttük lévő legközelebbi kihajtót.

Némelyek visszavillognak azokra, akik fényjelzéssel próbálják figyelmeztetni őket, hogy rossz helyen vannak. Mintha fel sem fognák mekkora veszélyben vannak, vagy csak nem veszik komolyan a helyzetet, amibe belenavigálták magukat?

Másoknak még akkor sem igen akaródzott megfordulni, amikor segítőkész autósok lényegében lezárták előttük a pályát, hogy biztonságosan jó irányba állhassanak. Nemrég egy hölgy hajtott fel az M6-os sztrádára szembe a forgalommal. Szemtanúk szerint egy gyermek is ült az autóban. Hiába jeleztek neki, ment tovább.

Az esetek többsége – szerencsére – nem végződik tragédiával. Olykor a többi közlekedőnek, de jellemzőbb, hogy a rendőrségnek sikerül még időben közbelépni, leállítani őket. Szakemberek szerint azonban ez inkább csak a vakszerencsén múlik, mint sem az érintettek figyelmességén.

Több esetben idős sofőrök tévedtek el az autópálya-felhajtón, s okoztak súlyos balesetet, amire egyes médiumok műsorvezetői és önjelölt influenszerek követelni kezdték az idősek vezetési jogának korlátozását. „Bizonyos életkor felett ne kaphassanak jogosítványt az idősek!”.

Sokan eddig azért nem mennének el, de azzal egyetértenének, hogy szigorúbb egészségügyi alkalmassági vizsgálatnak kellene alávetni az idősebb sofőröket, valamint, hogy korlátozni kellene mikor, hol és milyen feltételek mellett ülhetnek volán mögé.

De mi legyen az a bizonyos életkor? És miért pont az?

Széles körben hangoztatott elképzelés, hogy az idősek ne vezethessenek például sötétedés után vagy olyan utakon, ahol korábban még nem jártak, amit nem ismernek. Mert – a városi legenda szerint – a forgalommal szemben jellemzően olyan helyeken hajtanak fel az autósok, amit nem ismernek. Igaz, egy másik városi legenda szerint jellemzően ott hajtanak fel rossz irányba a sztrádákra, ahol „a közelmúltban átépítették a csomópontot”, ezért tévednek el a rutinból vezető helyiek.

Mindkét magyarázatnak van egy alapvető hibája. Általában mindenki jobban figyel, körültekintőbben vezet ismeretlen utakon, valamint ott és akkor is, ahol és amikor az évek óta meglévő forgalmi rendet hirtelen jelentősen megváltoztatták, átalakították, átépítették a kereszteződéseket, csomópontokat.

Forrás: bpiautosok.hu

De akkor mi az oka annak, hogy most már majdhogynem heti-kétheti rendszerességgel jelennek meg a híradásokban olyan esetek, amikor valaki a forgalommal szembe hajtott fel a sztrádára és kilométereket is autózott ott folyamatos életveszélyben?

Erre a kérdésre a Magyar Közút és az ORFK is szeretné ismerni a választ. De egyelőre ők is tanácstalanok.

Az ORFK a Magyar Közúttal közösen három évre visszamenően közel száz esetet elemzett. Azt vizsgálták, kimutatható-e bármiféle tendencia, hasonlóság az esetek között, tipizálhatók-e a tragédiával fenyegető ámokfutások bármilyen szempontok szerint is.

Óberling József ezredes, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályvezetője a Közlekedésbiztonságnak azt mondta, teljes bizonyossággal csak az derült ki, hogy egyik városi legenda sem állja meg a helyét! Nem tipizálhatók, sem utak, csomópontok, sem életkor, állampolgárság, vagy lakhely szerint a sofőrök sem.

Nem igaz tehát, hogy többségében az idősek tévednek el a felhajtókon. 18 és 72 év között mindenféle korosztályból hajtottak már fel a forgalommal szembe autópályára, és az érintettek életkori eloszlása is egyenletesnek mondható, egyik korosztály sem túlreprezentált.

Nem igaz, hogy gyakrabban tévednek el az autósok ismeretlen kereszteződésekben és hajtanak fel emiatt a forgalommal szembe a sztrádára, mint máshol. Ahogy az sem, hogy egyes sztrádákon gyakrabban történnek efféle esetek az átlagnál. Sőt, az sem felel meg a valóságnak, hogy az újabb csomópontokban könnyebb eltévedni, mint a régiekben.

Nem igaz, hogy a külföldiekre jellemzőbb inkább az iránytévesztés, de az sem, hogy a helyiek, a környéken rendszeresen közlekedők indulnának el szembe a forgalommal gyakrabban, miután átépítették a megszokott csomópontjukat, mert még rutinból vezetnek.

Az ittas vagy kábítószer hatása alatt vezetők aránya sem tér el az átlagostól, tehát nem a részeg vagy a drogos sofőrök szoktak szemben menni a forgalommal az autópályákon.

A nap- és az évszakok sem mutatnak drámai különbséget, tehát a jelek szerint sem az időjárási, sem a látási viszonyok nem játszanak szerepet abban, hogy egyesek szembe mennek a forgalommal az autópályán.

A vizsgált közel száz esetben semmi sem tipizálható. Ha csak az nem, hogy minden esetben felvetődik a sofőr figyelmetlensége, gondatlansága. És, hogy kevés kivételtől eltekintve az első hibát – tudniillik, hogy rossz irányba indultak el a sztrádán – sokan újabb és újabb hibákkal tetézik. Például, hogy megpróbálnak megfordulni, gyorsítanak, hogy mielőbb elérjék a kihajtót.

Bár nehéz megérteni, hogy tévedhet rá valaki az autópálya rossz oldalára, de ha már valahogy  megtörtént, a szakemberek szerint egyet tehet az eltévedt sofőr. Szorosan a szalagkorlát mellé húzódik, kirakja az elakadásjelzőt, ő is és az utasai is felveszik a láthatósági mellényt, elhagyják a gépkocsit, a szalagkorlát mögé húzódnak, majd onnan segítséget kérnek.

Életkortól függetlenül!

F.Gy.A.