Ő lehetne az ország legpofátlanabb autóvezetője
- Ittasan okozott halálos közlekedési balesetet, amit aztán a barátjára kent
- A térfigyelő kamerák tisztázták az ártatlanul megvádolt egykori barátot
- Részeg volt a sofőr, cserben hagyta áldozatát, és még hamisan vádolt
Sz. Lajos alighanem joggal tarthatna igényt az Ország legpofátlanabb autósa címére, miután a múlt pénteken Salgótarjánban halálra gázolt egy 24 éves nőt a Rákóczi úton, majd segítségnyújtás nélkül elhajtott a helyszínről. De nem ezért érdemelné ki az egyáltalán nem megtisztelő címet. Sokkal inkább azért, ami az után történt.
A fiatal nő, akit Sz. elgázolt a megyei kórházban dolgozott, a Tv2 Tények műsorának nyilatkozó egykori tanára szerint csendes, szorgalmas, szabálykövető, lelkiismeretes ember volt. Épp egy születésnapi bulira tartott, amikor Sz. Lajos furgonjával elgázolta. A balesetben a fiatal nő olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már nem lehetett megmenteni az életét, a helyszínen meghalt.
Sz. Lajos megállás nélkül továbbhajtott. De hiába. Kis idő elteltével a rendőrök kopogtattak nála. Ekkor tette azt a kijelentést, amivel azóta is a győzelem reményében pályázhatna az Ország legpofátlanabb autósa címre. Azt közölte ugyanis a rendőrökkel, hogy a baleset valójában nem ő okozta, mert a baleset idején nem ő vezette azt az autót, amely halálra gázolta a fiatal nőt, hanem az egyik barátja.
Percig sem habozott, megnevezte V. Rolandot, mint az áldozatát halálra gázoló, majd sorsára hagyó sofőrt, akit nem sokkal később a rendőrök – Sz. Lajossal együtt – elő is állítottak a városi kapitányságra. Beletelt egy kis időbe, amire a rendőrök a tanúvallomások és a baleset helyszíne közelében működő térfigyelő kamerák felvételei alapján kiderítették, hogy Sz. Lajos hazudik.
Valójában ő vezette a baleset pillanatában az autóját, ő gázolta el a nőt, s hagyta el segítségnyújtás nélkül a helyszínt. Azért fogta az egészet a barátjára, mert a baleset előtt nem sokkal ivott, ittas volt akkor is, amikor a halálos gázolás történt. Meg akarta azonban úszni a dolgot, s ennek érdekében szemrebbenés nélkül a barátjára a kent mindent.
Aznap a barátja ugyan valóban ült az ő autójában, de még jóval az előtt kiszállt, hogy Sz. elindult volna a tragédiába torkolló utolsó ámokfutására. Amikor a baleset történt. V. Roland viszont épp az édesanyjánál volt. Nem is értette, hogy mit akarnak tőle a rendőrök, amikor érte mentek.
A térfigyelő kamerák felvételei később egyértelműen tisztázták: Sz. Lajos állításával ellentétben, nem a barátja, V. Roland, hanem ő maga vezette az autót a gázoláskor. V. Rolandot a rendőrök azonnal el is engedték. Sz. Lajossal szemben viszont a halált okozó ittas járművezetés mellett hamis vád miatt is eljárás indult.
A Btk. kettőtől nyolc évig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezetve halálos áldozatot követelő balesetet okoz. S. Lajos esetében ehhez jön még az a maximum három év szabadságvesztéssel fenyegetett hamis vád.
A hamis vád miatt kiszabható büntetés azonban lehet több is, ha a rendőrség Sz. Lajos vallomása alapján formálisan is megindította az eljárást V. Roland ellen, hogy kiderült volna, hogy Sz. hazudik. Abban az esetben ugyanis, ha a hamis vád alapján eljárás indul valaki ellen, úgy a hamisan vádló akár öt évre is börtönbe küldhető.
V. Roland nem érti, egykori barátja – mert az eset után már nem tartja a barátjának és mint mondta soha nem fog megbocsátani neki –, hogy gondolhatta, hogy a rendőrség bemondásra elhiszi, hogy más valaki vezette a baleset idején a kocsiját. Nem érti, miért nem vállalta barátja a felelősséget azért, amit elkövetett, miért próbálta meg másra kenni az ügyet.
V. Rolandnak mindezek ellenőre lelkiismeret furdalása volt (van) a történtek miatt. Az eset után a Tv2-nek nyilatkozva azt mondta, a bűne csak annyi az ügyben, hogy korábban beült abba az autóba, noha tudta, hogy Sz. nem sokkal az előtt ivott. Ez persze nem bűn. Legfeljebb mérhetetlen felelőtlenség, ostobaság. Amit azonban Sz. Lajos tett, az mindennek az alja.
F.Gy.A.
