Öltözőszekrény a motorosoknak?

• Hová teszik a motorosok a nyári melegben a védőruháikat, ha kötelező lesz hordani?
• Miért olyan fontos, hogy eleséskor ne csak a fejüket védjék a kétkerekűekkel közlekedők?
• Milyen gyakorlatot követnek a motorosbarát országok a motoros-védőruhaviselés terén?

 

Hol öltözhetnek majd át a motorosok, ha a jövőben csak lakott területen kívül lesz kötelező a motoros védőruha viselése, azon belül nem? – kérdezte egy olvasónk, aki saját bevallása szerint évtizedek óta motorozik, van protektoros védőruhája, amikor azonban nem azt viseli, akkor is a ruhájára (vagy az alá) erősít egy pár térd- és könyökvédőt – biztos, amit biztos.

A kérdés azután vetődött fel, hogy a kormány által még el nem fogadott új KRESZ tervezetében megjelent, hogy [171. § (2)] „A zárt utastérrel nem rendelkező motorkerékpáron a járművezetőnek és az utasnak motorkerékpáros-bukósisakot és motorkerékpáros-védőruházatot kell viselnie”. Továbbá, hogy (3) „A (2) bekezdéstől eltérően lakott területen nem kell motorkerékpáros-védőruházatot viselni.” (Persze, levenni sem kell, ha már felöltötte a motoros!)

Sok motoros a terhei további növekedésétől tart emiatt. Bár a tervezet nem határozza meg pontosan mit kell érteni a motoros védőruházaton, milyen elvárásoknak kell megfelelnie, félnek, bárhogy is lesz az új szabályozás megnöveli majd a motorozás költségeit.

Mások életszerűtlennek tartják, hogy a nyári melegben védőruhában motorozzanak. Ezt még azok is túlzásnak tartják, akik lakott területen már ma is felveszik a meglévő védőruhájukat, de legalább egy protektoros mellényt, térd- és könyökvédőt.

„Lesznek majd öltözőszobák a városhatárokban, ahol átöltözhetünk, ha motorral átruccanunk a szomszéd településre a haverokhoz?”, kérdezte egyikük.

Sokan még a bukósisakot sem viselik

Azt senki nem vitatja, karosszéria hiányában létfontosságú lehet a motorosok számára a megfelelő védőruházat. Bukósisakot az Európai Unió valamennyi országában kötelező viselni a motorosoknak és utasaiknak is egyaránt. És már nemcsak a nagymotorokon.

Ami azonban a többi védőfelszerelést illeti – kesztyű, protektor vagy speciális motoros védőruha, motoros cipő vagy bakancs – már korántsem egységes a gyakorlat.

Azt senki sem vitatja, hogy a bukósisak használata elesés esetén életet menthet. Az Európai Közúti Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközpont 2024-es jelentése szerint a helyesen viselt motoros bukósisak 42 százalékkal csökkenti a halálos balesetek kockázatát, a súlyos fejsérülését pedig csaknem 70 százalékkal.

Ennek ellenére sokan motoroznak bukósisak nélkül. Az Európai Bizottság 2024-es adatai szerint (ami azonban csak 14 tagállam motorosainak sisakviselési gyakorlatát vizsgálta) a vezetők körében 97, az utasoknál 94% sisakviselés aránya.

Ennek a felmérésnek a megbízhatóságát azonban kétségessé teszi, hogy egy évvel korábban egy önbevalláson alapuló felmérés során a motorosok 24%-a ismerte el, hogy az előző 30 napban legalább egyszer motorozott sisak nélkül. Azonban az egyes országok között jelentős a különbség ezen a téren. Luxemburgban 7,1%-ra teszik a rendszeresen sisak nélkül motorozók arányát, Görögországban 42 százalékra.

Magyarországon a KTI 2018-as ESRA2 online felmérése szerint „a bukósisak-viselési hajlandóság Magyarországon némileg elmarad az európai átlagtól.” A felmérés készítői azonban arra is rámutattak, hogy az önbevallásos online felmérés eredményei több témában is eltérhetnek a mindennapi tapasztalattól, a válaszadók kedvezőbb képet festhetnek magukról a valóságnál. Azaz a helyzet még rosszabb is lehet, mint amilyennek a motorosok önbevallása alapján látszik.

Gyakran a motorosok a vétlen áldozatok

Ennek fényében nem csoda, hogy a védőruha ellen oly sokan ágálnak. Elsősorban anyagi okai vannak az ellenállásnak – egy jó motoros védőruha ugyanis nem olcsó. Sok motoros emellett úgy gondolja, elég a sisak, nem kell pluszban védőruha, „tudunk mi motorozni”.

Csakhogy a motoros balesetek kevesebb mint harmada csupán „egyszereplős”, amikor a motoros nem megfelelő sebességgel haladt, rossz íven hajtott be a kanyarba vagy más hibát vétett és ezért elesett. Közel 70 százaléka a baleseteknek többszereplős.

Motoros balesetekben is három legfőbb baleseti ok játszik szerepet: az elsőbbségi szabályok be nem tartása, a gyorshajtás és az előzés, továbbá a kanyarodás szabályok megsértése.

A motoros balesetek jelentős hányadában a motorosok a vétlen áldozatok. Kisebbek, gyorsabban mozognak az autóknál, ezért azok vezetői – különösen így a szezon kezdetén – sokszor nem veszik észre őket időben. Csakhogy a gépkocsiktól eltérően a vészfékezésre kényszerített motorok könnyen elveszítik a stabilitásukat és a motorost azután már semmi nem védi, csak a védőruhája.

Már ha van neki.

Sokan nem veszik tudomásul, hogy a motoros védőruhának más a funkciója, mint a sisaknak. A ruha az egész testet védi az aszfalttal, illetve másik járművel való érintkezéskor. Nemcsak a be- vagy hozzácsapódás erejétől, hanem később az ütközéskor, az aszfalton csúszáskor keletkező hőtől, és attól, hogy pár tíz méteres csúszás alatt az aszfalt vagy az út széli murva, homok, bármi más ne dörzsölje le a bőrét.

Szó szerint a motoros bőrére megy

A horzsolásos-égéses sérülések komoly fertőzésveszélyt hordoznak magukban, mivel eltávolítják testünk első és legfontosabb védvonalát, a bőrünket! Ha ebből indulunk ki, a védőruha már egyáltalán nem luxus, nem is divat vagy kulturális kérdés. Sokkal inkább a motorozás speciális kockázatára adott válasz.

Egy másik gyakran elhangzó érv a védőruha kötelezővé tétele ellen – nemcsak a háborgó magyar motorosok, hanem az európai szakmai jelentések szerint is – a túlságosan nagy elvárásokra is visszavezethető magas ára, a viselésével járó kényelmetlenség és a nyári használatának életszerűtlensége.

Ezek még a közlekedésbiztonság iránt legelkötelezettebb szakértők szerint is valós problémák.

A kérdés nem is az, hogy kényelmesebb-e pólóban és sportcipőben motorozni, hanem az, hogy mi történik egy esésnél vagy egy súlyosabb balesetnél?

A közlekedésbiztonság történetében azonban számos olyan újítással találkozhatunk, amiket kezdetben túl szigorúnak, életszerűtlennek ítéltek vagy éppen túlszabályozásnak tartottak, később mégis természetessé váltak. Ide sorolható a biztonsági öv használata is.

A motoros védőruha ügye sok szakértő szerint hasonlónak tűnik.

Nyilván nem komoly az a kérdés, hogy hol fog átöltözni a motoros, ha csak a lakott területek között kell védőruhát viselnie, a településhatáron belül nem. Végül is, lakott területen belül sem lesz tilos viselni! De vajon indokolt teljes védőruhába öltöznie a motorosnak ahhoz, hogy elmotorozzon a pár kilométere lévő szomszéd faluba tejfölért a szombati ebédhez?

A nyilvánvalóan költői kérdés mellett azért nem mehetünk el szó nélkül, mert ha a védőruha valóban életeket menthet, és jelentősen csökkentheti a sérülések súlyosságát, a sebek elfertőzésének kockázatát, akkor mi magyarázza, hogy csak a lakott területen kívül lenne kötelező.

Érdemes körülnézni más országok hogyan kezelik ezt a problémát Európában!

Franciaországban a szabályozás egyértelmű minimumokat határoz meg. A bukósisak kötelező, továbbá a vezetőnek és az utasnak is CE-minősítésű motoroskesztyűt kell viselnie, aminek a kopási ellenállása, szakítószilárdsága és rögzíthetősége (hogy ne essen le csak úgy a kézről) megfelel a szigorú európai előírásoknak. Még jobb, ha a KP (Knuckle Protection) kód is szerepel rajta, ami azt jelzi, hogy bütyökvédő protektor van a kesztyűbe, így eleséskor nem töri össze a motoros kézfejét.

Már a tanfolyamon hozzászoktatják őket

Spanyolországban más megoldást választottak. Úgy módosították az A kategóriás gépjárművezető-képzés szabályait, hogy kötelezővé tették a képzésben az airbag használatát, így már a tanfolyam alatt hozzászoktatják a tanulókat a motorozás speciális veszélyeihez és az azokkal szemben védelmet nyújtó eszközök használatához. Továbbá nagyobb hangsúlyt helyeztek a valós forgalmi helyzetekben követendő magatartások gyakorlására is. Emellett külön biztonságos és hatékony vezetési tanfolyamokat hirdettek, amelyeken a részvétel önkéntes, de jutalompont jár azoknak, akik elvégzik, így nagyobb eséllyel szerezhetnek jogosítványt.

A hollandok ezzel szemben óvatosabb gyakorlatot követnek. A bukósisak kötelező, motoros védőruházatot viszont nem írnak elő. De van „hivatalos ajánlás” a motoros kabát, nadrág, kesztyű és csizma viselésére, amit „erősen ajánlott” szem előtt tartaniuk a motorosoknak.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy legyen vagy ne legyen motoros-védőruha a motorosokon, hanem az, hogy milyen legyen, mikor legyen kötelező, milyen alternatív megoldások elfogadhatók még, hogyan lehessen ellenőrizni a használatukat, viselésüket és miként lehet elérni, hogy a szabályozást ne büntetésként éljék meg az érintettek, hanem elfogadják.

És választ kell adni persze olyan praktikus kérdésekre is, mint hogy hová teszi a motoros a ruháját, ha a motorozás élményén túl másra is vágyik. Ha betérne egy múzeumba, étterembe, ahol a motorosruházat nem a legpraktikusabb öltözék.

Azokban az országokban, ahol jelentős a motoros turizmus a „probléma” már nem probléma. Múzeumok és sok helyen már az éttermek is gondolnak a motorosokra.

Hová teszik majd a motoros-védőruhákat?

Számos különféle megoldás létezik már. A Louvre hivatalos tájékoztatója szerint a sisakot lockerben kell hagyni, a párizsi Musée d’Orsay pedig külön nevesíti, hogy a motoros sisakot a ruhatárban helyezhetik el. A spanyol Museu Moto Bassella többféle méretű  ingyenes lockereket kínál sisakhoz és csomagokhoz, a brit National Motorcycle Museum pedig „a látogatás és az étterem használata idejére ingyen tárolja a teljes motoros felszerelést”.

A legkézenfekvőbb megoldás persze a motorra szerelt zárható tárolók jelentik. Azok mindig kéznél vannak. A MoHo (Motorbike Hotels) szálláshelyek (Magyarországon is léteznek ilyenek) viszont még a motoros-védőruha szárítására alkalmas helyiségeket is működtetnek, így a túramotorosok jó körülmények között, biztonságban tudhatják a holmijukat.

A brit önkormányzati parkolási szabványokban előírják, hogy a hosszú tartózkodású motoros parkolóknál – így a munkahelyeknél is – legyen locker a ruházatnak és a bukósisaknak, valamint biztosítani kell az öltözési lehetőséget is.

A bevezetésben feltett öltözőszobás kérdés bár ironikus volt, a mögötte lévő ellentmondások már egyáltalán nem azok. Az a szabály, amely csak a városhatáron kívül kötelez motoros-védőruha viselésére, miközben egy esésnél a következmények a városhatáron belül is ugyanolyan súlyosak lehetnek, ma még több kérdést vet fel, mint amennyit megold.
Pedig bárhogy is nézzük: a nap végén mindenkit hazavárnak!

F. Gy. A.