Összeborulnak a fák a fejünk felett

• Nyári melegben nincs kellemesebb látvány, mint egy árnyékos fasor.
• A buja zöld növényzet minden élőlénynek áldás, de a kereszteződésnél belógó lombok balesetet okozhatnak.
• Időről időre felmerül az ötlet, hogy az utak, vasutak mellé telepített növényzettel növeljük az oxigént, csökkentsük a CO2-ot a légkörben. Az előírt védőtávolság elhagyása azonban balesetveszélyes.

Kicsit hűvös, de szép tavasz van a hátunk mögött. Ennek minden élőlény érzi a jótékony hatását, a virágok, cserjék, fák. Csakhogy ami a kertben színtiszta öröm (és persze fűnyírás, gyomlálás), az a közterületeken rengeteg többletmunkát jelent. Kerülgetik is az autósok szorgalmasan a közútkezelők padka- és rézsűnyíró gépeit, amelyeket kivezényelnek eltakarítani a gyomot.
De nem mindenki gondolja úgy, hogy véget kell vetni a buja vegetációnak az útpadkán. Egy ír polgár például segélykiáltást tett közzé a sajtóban. Mint írta, “a közelmúltban tett utazásom során megdöbbentett annak az ajánlásnak a hatása, hogy ne nyírják az út mentén a füvet. A látási viszonyok sok kereszteződésben kifejezetten megromlottak és nehezítették a betekintést. Másodsorban azt tapasztaltam, hogy az országutakon a gyalogosok tere jelentősen beszűkült a gyomok miatt. Ez pedig növeli a sérülések vagy halálesetek kockázatát. A biológiai sokféleség előmozdítása valóban dicséretre méltó, de azon tűnődöm, vajon helyes-e, ha ez az útjaink biztonságának rovására megy.”
Nem az írországi az első eset, hogy a közterületekért felelős szereplők a közlekedési vonalak környékére kívánják telepíteni azokat a növényeket, amelyektől a légkör CO2-tartalmának a csökkentését várják. Nálunk is előállt egy környezetvédő aktivista azzal az ötlettel, hogy a szén-dioxid-elnyelő kapacitás növelése érdekében gyarapítani kell az erdősített területek nagyságát. Erre jó módszer lehet a fasorok telepítése az utak, vasutak mentén. A számítások szerint hazánkban összesen mintegy 40 ezer hektárnyi terület lehet fásítható, amelynek CO2 elnyelő kapacitása 400 ezer tonna lenne évente.
Csakhogy a közutak és vasutak tervezésekor védőtávolságot kell meghatározni. Ez az útmenti biztonsági zóna koncepciója. “A pályaszerkezet szélétől kezdődő térrész az útpadkából, a ráhajtható lejtőből és egy tiszta kifutási területből tevődik össze. A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az utat elhagyó járművek sebességüktől függően az út széléhez viszonyítva 20° alatt hajtanak le az úttestről és általában 10 méteren belül képesek megállni. Az útról nagy sebességgel és kis szögben (5°) lefutó jármű számára 90 km/h-s sebességnél minimum 7 méteres, 110 km/h-nál 12 méteres biztonsági sávot kell fenntartani, hogy a baleset lehetősége a minimálisra csökkenjen.”
Mindebből látszik, hogy az útmenti fasor, sövény, bozótos nevelése ellentétes a közutak tervezési előírásaival. A széndioxid megkötésére szánt növényeket az utaktól, vasutaktól biztonságos távolságban szabad csak telepíteni, az elburjánzott gazt pedig le kell vágni.

N.V.