Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 14.

Fotó: police.hu

Hír: 2022. március 14-én éjszaka, kevéssel 23 óra előtt egy 21 éves fiatalember gyalogolt szembe a forgalommal az 53-as úton Soltvadkert térségében, amikor egy autóbusz elütötte.

Sötét ruhában volt és nem viselt láthatósági mellényt. A busz vezetője első kihallgatásán a rendőröknek azt mondta, későn vette észre az úttesten gyalogló férfit, már nem tudta el kerülni a balesetet. A gázolás után azonnal mentőt hívott, de már ők sem tudták megmenteni a fiatalember életét, aki a helyszínen meghalt.

A busz nem szállított utasokat, a balesetben más nem sérült meg.

A rendőrség még vizsgálja a baleset körülményeit. Önmagában ugyanis azt a tény, hogy az áldozat nem viselt láthatósági mellényt és a forgalommal szemben gyalogolt az úton lakott területen kívül, még nem magyarázza a baleset bekövetkezését. Azt viszont nagy valószínűséggel sosem tudjuk meg, hogy az áldozat miért sétált az út közepén, amikor az úttal párhuzamosan bicikliút is haladt.

A KRESZ egyértelműen fogalmaz:

„A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie”. [21. § (1)]. Előírja továbbá azt is, hogy A lakott területen kívül az úttesten, a leállósávban, vagy at útpadkán a gyalogosnak – ide nem értve a zárt csoportban közlekedő gyalogosokat vagy a gépjárművekből műszaki hiba vagy más okból kiszállni kényszerült – éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén fényvisszaverő mellényt (ruházatot) kell viselniük. [21. §. (12)]

Az áldozat e két szabály mindegyikét megsértette és ezzel olyan veszélyhelyzetet teremtett, ami végül egy – a jelek szerint – elkerülhetetlen balesethez vezetett és amiért a legnagyobb árat kellett megfizetnie.

Fotó: police.hu

Önmagában nem lett volna súlyos szabályszegés, ha az áldozat ennek ellenére az útpadkán gyalogolt volna, ha egy rendőr arra jár és észreveszi, minden bizonnyal rászólt volna, hogy folytassa az útján inkább a kerékpárúton. Sokkal biztonságosabb.

Még úgy is elkerülhető lett volna a baleset, ha a gyalogos figyelmesebben közlekedik, és a közeledő busz elől időben lelép az útpadkára. Nem tudni mi volt az oka, hogy a busz fényszóróit látva ezt mégsem tette meg…

Magazinunkban rendszeresen visszatérő téma a közlekedés egyik alapelve, ami nem csak az éjszakai közlekedésre igaz: Látni és látszani! Ami nemcsak a gépjárművezetőkre és a kerékpárosokra vonatkozik! És nemcsak az őszi-téli időszakra, noha a rendőrség baleset-megelőzési kampányai elsősorban a megváltozott időjárással összefüggésben igyekeznek felhívni a közlekedők figyelmét a láthatóságra.

Pedig éjszaka nyáron is sötét van!

Sok gyalogos nem is gondol bele abba, hogy a gépjárművek tompított fényszórói jellemzően 35-45 méterre képesek bevilágítani az utat és részben az útpadkát az autó előtt. Két másodperces reakcióidővel számolva ez azt jelenti, hogy lakott területen kívül, ahol többnyire nincs közvilágítás, ennyi idő alatt a 90 km/h sebességgel haladó autók 50 métert tesznek meg, azaz valamivel többet, mint amekkora távolságot a tompított fény bevilágít. Ha a semmiből bukkan fel egy gyalogos, azaz sem láthatósági mellényt nem visel, és a szemből jövők lámpái sem világítják meg valamelyest, a sofőrnek szinte esélye sincs időben észrevenni és kikerülni.

Akinek kétségei vannak, végezzen el egy kísérletet! Mondja ki hangosan, hogy „Hát az meg mi a fene ott?” (fogalmazhat másképp is, ha gondolja) és mérje le, hogy mennyi időt vett igénybe kimondani ezt a mondatot. Két másodperc körül lesz az eredmény.

Márpedig az autósok többsége, ha észlel valamit, először tágra nyílt szemekkel megpróbálja kideríteni, hogy mi az a valami, amit látni vélt, ami megmozdult, vagy csak mintha feltűnt volna előtte egy pillanatra. Ilyenkor még jó esetben csak épp leveszik a lábukat a gázról, de még nem kezdenek fékezni, pláne nem kezdenek intenzív fékezésbe, hiszen még azt sem tudják mit láttak, hogy van-e előttük egyáltalán valamit. Mindeközben az autójuk 50 métert tett meg.

Sok esetben mire tisztázódik az, min is ragadt meg a sofőr tekintete, újabb néhány másodperc telik el és tovább nő ennek az esélye, hogy már csak hirtelen, éles manőverrel és vészfékezéssel sikerülhet elkerülni a tragédiát. És a baleset megelőzésére ilyenkor már többnyire arra is szükség lenne, hogy az úton álló vagy sétáló gyalogosok is megtegyenek mindent a baleset elkerüléséért. Például, hogy azonnal lépjenek le az útról, a közelegő jármű elől!

Más a helyzet, ha a jármű reflektort használ, erre azonban nincs mindig lehetőség – például a szemből érkezők miatt. Akkor távolabbról is észlelhetik a gyalogost – elvileg. Mert a sötét ruházatával a fekete környezetbe tökéletesen beleolvadó gyalogos, a világítás nélkül közlekedő kerékpáros még akkor is pillanatok alatt vészhelyzetben találhatja magát és – mint azt a soltvadkerti eset is mutatja – még akkor is igen rosszak a túlélési esélyeik, ha a gázoló azonnal segítséget hív. (Sajnos sokan vannak azonban, akik inkább továbbhajtanak, s ha elkapják őket azzal védekeznek, hogy ők „észre sem vették a gyalogost”.)

Lakott területen belül, 50-es tempó mellett is megtesz 28-30 métert egy autó két másodperc alatt. Ez a távolság elvileg tompított fény használata mellett is bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy autó biztonságosan megálljon az elé lépő vagy előtte haladó gyalogos előtt. Feltéve, hogy van és működik közvilágítás és a gyalogos nem egy autó, fa, kerítés takarásából lép ki körültekintés nélkül.

A statisztikák szerint évente ezer körüli gyalogosgázolás történik Magyarországon, ezek közel fele a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken, ahol főszabályként a gyalogosoknak elsőbbségük van. De nem mindig. Az utóbbi időkben a térfigyelő és az autókba épített fedélzeti kamerák ugrásszerű elterjedésének köszönhetően kiderült, hogy igen gyakran (az esetek közel felében) a gyalogosok felelőtlensége is közrejátszott a közlekedési tragédiák bekövetkezésében. Piroson keltek át, hogy még elérjék a megállóban álló buszt vagy a villamost, a mobiljukkal babráltak és nem is foglalkoztak a lámpa színével, vagy lámpával nem védett átkelőhöz érve nem győződtek meg arról, hogy biztonságosan átmehetnek-e az úttesten, s féktávolságon belül léptek egy közeledő autó elé.

A gyalogosgázolások közel ötöde halálos kimenetelű, változó arányban, de nagyjából fele-fele részben a gyalogosok és járművezetők hibájából.

Az európai statisztikák hasonló képet festenek az unió közlekedésbiztonságáról, mint a hazaiak. A halálos közlekedési balesetek 53 százaléka a „vidéki utakon”, azaz lakott területen kívül, de nem gyorsforgalmi úton történik (ez utóbbiakon csak a halálos balesetek kilenc százalékát jegyzik fel átlagosan). Városi utakon az összes halálos balesetnek csak a 38 százaléka következik be.

Az ok nyilvánvaló: Lakott területen kívül nagyobb sebességgel haladnak az autók és ezeken az utakon épp a nagyobb sebesség miatt a Látni és látszani elv is nagyobb hangsúlyt kap.

Nem egy gyalogos mondta azt miután szerencsésen túlélt egy gázolást, hogy látta ő a közeledő autót, le is akart lépni az úttestről, de nem gondolta, hogy olyan gyorsan odaér…, vagy, hogy ahol állt akkor éppen gödör/pocsolya/sár volt, nem akart belelépni, bízott abban, hogy lesz még ideje pár lépést megtenni mielőtt az autó odaérne. Nem volt. És vannak, akik értetlenkednek, hogy nem látta őket a sofőr (még ha nem is viseltek láthatósági mellényt), amikor ők látták az autót…

Nem feltétlen kell láthatósági mellényt viselniük a gyalogosoknak, bár az a legbiztonságosabb. Sokat segíthet még egy-egy, a karokra könnyen felhelyezhető tépőzáras fényvisszaverő pánt is. Bár az idősebbek kigúnyolják, de legalábbis megmosolyogják a világító cipőben vagy éppen világító övet viselve bandázó fiatalokat, a világító nyakörvvel és/vagy pórázzal sétáltatott kutyákat, aki vezetett már rossz közvilágítású településen éjszaka, pontosan tudja, ezek a sokak szemében nevetségesnek számító holmik már kilométeres távolságból látszanak, még tompított fény mellett is.

Sötét ruhában gyalogolni az éjszakai országúton finoman szólva is ön- és közveszélyes. Azt, hogy mitől önveszélyes talán itt nem kell már taglalni. Közveszélyesnek pedig azért mondható, mert ha a sofőr az utolsó pillanatban észlelt gyalogos miatt hirtelen és intenzív manőverekre kényszerül, könnyen magát hozhatja veszélyes helyzetbe vagy egy másik, szabályosan közlekedőt.

Egy-két ezer forintért is kaphatók már olyan mellények, pántok, övek és más holmik, amikkel láthatóvá teheti magát a gyalogos, a kerékpáros, az e-rolleres – mindenki. De kaphatók már olyan divatos (és nemcsak a fiatalok számára viselhető) ruhák, nadrágok és kabátok is, amelyek részben fényvisszaverő anyagból készültek, vagy amelyek egyes részeiből néhány gomb kigombolásával vagy egy cipzár félrehúzásával fényvisszaverő részek varázsolhatók elő, így akár egy színházból, bálból kilépve pár mozdulattal biztonságossá tehető még a legelegánsabb öltözék is.

Mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.