Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 1.

Kétség sem férhet hozzá, a közúti közlekedés legkockázatosabb manővere az előzés. Nem véletlen, hogy a KRESZ 34. paragrafusa terjedelmesen foglalkozik a szabályaival, amelyből írásom kiindulópontjaként most csak az első bekezdést idézem.
Eszerint:

Előzni abban az esetben szabad, ha
a) az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy – figyelemmel az előzni kívánó és a megelőzendő jármű sebessége közötti különbségre – az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja;
b) az előzni kívánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg;
c) az előzni kívánó jármű előtt ugyanabban a forgalmi sávban haladó másik jármű előzési szándékot nem jelzett;
d) az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani;
e) a vezető az előzés befejezése után a járművel a megelőzött jármű elé, annak zavarása nélkül vissza tud térni.

Mindezek alapján mondhatnánk akár azt is, hogy ez nem is olyan bonyolult, a szabályok logikusak, ahogy mondani szokás, józan paraszti ésszel is könnyen megérthetők és beláthatók. Csakhogy a gyakorlat egészen mást mutat. Nézzük részleteiben, miért is igényel nagy tapasztalatot és még nagyobb figyelmet az, hogy biztonságosan legyen végrehajtható egy másik jármű megelőzése.
„Előzni abban az esetben szabad, ha az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy – figyelemmel az előzni kívánó és a megelőzendő jármű sebessége közötti különbségre – az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja.” – olvasható a KRESZ-ben. Önmagában már ez a feltétel is rendkívül összetett feladat elé állítja az autóst, hiszen egyfelől tisztában kell lennie a saját vezetői képességeivel, a járműve teljesítményével, és az útpálya milyenségével. Mindezeket az információkat másodpercek alatt kell komplex módon értékelnie, és a helyes döntést meghoznia. Másfelől pedig ezt az ismerethalmazt kell helyesen alkalmazni a konkrét forgalmi helyzetbe. A legtöbb tragédia azért következik be, mert a sok fontos információból valamelyik hibás vagy egyáltalán nem számolt vele a sofőr.

Lássuk egy példán keresztül, mire is gondolok.
Adott egy átlagos képességű gépkocsivezető, aki amúgy tisztában van azzal, hogy nem egy Forma-1-es pilóta, de néhány éve vezet már baleset nélkül, tehát rutinosnak mondhatja magát. Évek óta ugyanazt az autót vezeti, következésképpen volt már alkalma bőven felmérni a járműve gyorsulási képességeit, a sebességfokozatok szükségszerű kapcsolását, gumijainak állapotát, tapasztalatból tudhatja, hogy körülbelül mennyi idő és út kell az utolért teherautó megelőzéséhez még akkor is, ha szemből egy másik autó közeledik. Ránézésre fel tudja mérni, hogy be tudja-e fejezni biztonságosan az előzést vagy sem, még mielőtt elkezdené a manővert.

Eddig tehát minden együtt van ahhoz, hogy az előzést biztonságosan végrehajtsa. Ám néhány fontos tényezőt még sem vett figyelembe az szükséges ismerethalmazból. Jelesül az útpálya állapotát, az időjárási viszonyokat, illetve az utat övező környezetet.

Nagyon nem mindegy, hogy az adott út burkolata milyen állapotú: tükörsima, frissen aszfaltozott, kissé rücskös, kiépített útpadkával és jól látható felfestésekkel, vagy éppen elhanyagolt, „kitaposott”, töredezett útpadkájú, ahol bármikor útjába kerülhet egy kisebb kátyú, netán gyűrődés, esetleg felhordott szennyeződés. Ezek külön-külön is befolyásolhatják az előzés végrehajtását, és akkor még nem is szóltam arról, hogy a burkolat állapota az évszakoktól, a napszakoktól, illetve az esős órák számától is függ. Ugyanígy nem hagyható figyelmen kívül az utat övező környezet, amely lehet jól belátható, de lehet erdős, bokros is, ahonnan bármikor előbukkanhat valamilyen vadállat, párzási időszakban akár több is.
A járművezető számára előzés előtt feldolgozandó ismerethalmazból most az útpályára vonatkozó „adatok” hiányán keresztül mutattam be a lehetséges veszélyeket, de – ahogy már jeleztem – bármelyik információ mellőzése komoly baleseti kockázatot jelent. Gondoljunk csak arra, hogy a sofőr túlértékeli a saját képességeit, vagy naivan azt reméli, hogy 70 lóerős autója szemvillanásnyi idő alatt maga mögött tudja hagyni az előtte vánszorgó teherautót.
Az előzési manővert nagyon nehéz oktatni, talán ezért is vétenek oly sok hibát előzéskor a kezdő autósok. Bár nemcsak ők néznek be olykor egy-egy előzést. Ha a járművezetők gyakorlati képzése alatt adódik is lehetőség a gyakorlatban kipróbálni hogyan is kell előzni, többnyire az oktató utasításait – tehát az ő döntéseit – követik a tanulók. Adódik tehát a kérdés: hogyan sajátíthatók el a biztonságos előzéshez szükséges ismeretek a gyakorlatban, amikor már nem ül a sofőr mellett az oktatója? És, hogyan lehet készségszinten begyakorolni a közlekedés legveszélyesebb manőverét?
– Mindenekelőtt legyünk türelmesek, mert kezdő sofőröknek érdemes lépésről lépésre haladni, azaz, kezdjük az autónk megismerésével! Ezt megtehetjük előzés nélkül is, akár egy forgalommentes úton, a lényeg, hogy tisztában legyünk autónk gyorsulási képességével!
– Az első előzések esetében adjunk magunknak nagyobb, egyben biztonságosabb teret, ne menjünk bele kiszámíthatatlan helyzetekbe! Ne felejtsük el, hogy igen nagy gyakorlat kell egy szembejövő jármű sebességének felméréséhez! Rutint úgy lehet szerezni, hogy mindig egy kicsivel rövidítjük az előzéshez rendelkezésre álló út hosszát, és természetesen ne egy összefüggő kocsioszlop előzésével kezdjük az autós pályafutásunkat!

– Azok a sofőrök, akik megszokták, hogy általában egyedül utaznak az autójukban, adott helyzetekben, például amikor rokonok, barátok, ismerősök is helyet foglalnak a járműben, számoljanak azzal is, hogy a nagyobb össztömeg miatt még a legnagyobb teljesítményű autók gyorsulási adottságai is csökkeni fognak!
– Az előzés nagyon összetett művelet. Érdemes ezekre fokozottan koncentrálni, voltaképpen megtervezni a kivitelezését! Miután sokszor csak másodpercek állnak a rendelkezésünkre, semmiképpen se figyeljünk ilyenkor másra (rádióra, telefonra és hasonlókra), sőt, még a kocsiban zajló beszélgetés felfüggesztése sem ciki. Főként, amíg még kevésbé rutinos sofőrök vagyunk.
– Próbáljuk végig gondolni a lehetséges veszélyeket, mert bármikor előfordulhat, hogy a megelőzendő jármű váratlan manőverbe kezd. Legyen ez a lehetőség is a fejünkben, amikor a gázt nyomjuk!
– És még egy szabály, amit mindenkinek célszerű betartani, a nem kezdő sofőröknek is! Ha nem biztos abban, hogy biztonságosan be tudja fejezni az előzést, ne kezdjen bele! Amennyiben egy megkezdett előzés közben mégis úgy érzi, hogy azt nem tudja biztonságosan befejezni, ne habozzon haladéktalanul visszatérni a megelőzendő jármű mögé! Ne tekintse ezt presztízsveszteségnek! Ha pedig nem csupán egy megelőzendő járműről van szó, igyekezzen mielőbb „búvóhelyet” találni a sorban!

S.G.