Segítsük egymást! Látogatóban a vezetéstechnikai tanpályán - I. rész

Tudja Ön hogyan kell a sofőrülésben ülni?

A sokezer kilométert levezetett hivatásos sofőrök sem tudnak sokkal biztonságosabban vezetni a kevésbé gyakorlott úrvezetőknél!
Azok a cégek, ahol fontos, hogy a dolgozók kis fogyasztással és biztonságosan közlekedjenek, kötelező a vezetéstechnikai tréning!
A szakemberek fontosnak tartanák, hogy a jövőben a jogosítvány megszerzéséhez legyen követelmény legalább egy tréningpálya-gyakorlat.
Meg lehet tanulni az okos autók vezetést támogató rendszereinek a használatát, és akkor valóban támogatni fogják a sofőrt a vezetésben.
A biztonság nem lehet szerencse kérdése! – Ezért is érdemes talán évente legalább egyszer minden sofőrnek próbára tenni magát egy tréningpályán.

Forrás: tanpalya.hu

A Groupama Tanpálya a Hungaroringen évente mintegy tízezer sofőrt fogad a különböző tréningein. Többségük céges ügyfél, akiket munkaadójuk fizet be az elérhető 15 tréning valamelyikére. Jellemzően multinacionális vállalatok és olyan cégek küldik a Groupama Tanpályára tréningre alkalmazottjaikat, ahol a dolgozók úgymond „fél életüket a volán mögött töltik”, és ahol fontosnak tartják, hogy közlekedési baleset miatt ne essen ki senki a munkából

A tanpályára rendszeresen visszatérő cégek jellemzően nagy flottát működtető vállalatok, ahol az érintett dolgozók számára alapvető munkaeszköz a gépjármű. Némely társaságnál épp ezért a vállalat munkavédelmi szabályzata is kötelezi a cégvezetést, hogy rendszeresen küldje vezetéstechnikai vagy a járművezetéssel összefüggő más speciális tréningre a dolgozóit.

Bármi is motiválja a társaságokat, a cél minden esetben az, hogy a társaság alkalmazottai a lehető legbiztonságosabban közlekedjenek, lehetőség szerint balesetmentesen és, hogy az elérhető legkisebb üzemanyag-fogyasztás mellett a lehető legnagyobb futásteljesítményt érjék el.

Ritkán, de arra is van persze példa, hogy egyes cégek csapatépítő tréning gyanánt küldik el alkalmazottjaikat a Groupama Tanpályára – azonban ma már egyre kevésbé jellemző; bár a „buli kedvéért” a pályán töltött órák alatt is tanulhatnak valamit az autósok.

De mire is jó egy kétórás, félnapos vagy akár több napon át tartó tréning a tanpályán?

A hivatásos sofőrök – ideértve azokat is, akik bár foglalkozásukra nézve nem számítanak sofőrnek, de évente több százezer kilométert autóznak a körzetükben ügynökökként, szerelőkként vagy éppen futárokként – kevés kivételtől eltekintve azt tartják magukról, hogy tudnak biztonságosan vezetni. Mi sem bizonyítja ezt jobban szerintük, mint hogy „soha nem volt még balesetük”. Épp ezért sokan közülük úgy tartják, nekik már nemigen lehet újat mutatni. A tréningpályán sem. Ez persze hatalmas tévedés, amire a legtöbben akkor döbbennek csak rá, amikor először hajtanak ki a vizes műgyantapályára.

Kőrös András, a Groupama Tanpálya vezető instruktora szerint önmagában keveset árul el egy sofőr vezetési képességeiről, tudásáról az, hogy „hány százezer vagy akár millió kilométert vezetett le balesetmentesen”. Nem zárható ki, hogy egyszerűen szerencséje volt, nem került olyan közlekedési szituációba, nem kellett olyan útviszonyok között vezetnie, amik próbára tették volna a tudását, a képességeit. Az is lehet, hogy jókor, jó helyen hibázott, így ki sem derülhetett számára mekkora veszélyben volt. Vagy mások támogató manőverei miatt nem történt baleset, amikor hibázott.

– Amíg egy sofőr nem kerül valódi vészhelyzetbe, amíg nem kell vészfékezéssel megállni úgy, hogy tényleg az élete múlik azon, képes-e időben állóra fékeznie az autóját…, amíg nem tapasztalta meg, milyen az, amikor a csúszós úton önálló életet kezd élni alatta az autója…, amíg nem kényszerül akár másodperc törtrésze alatt több gyors irányváltásra úgy, hogy közben tartja az irányt és nem sodródik le az útról, addig nem mondhatja, hogy tudja mit kell tennie vész esetén – állítja Kőrös.

Az instruktor szerint sok „hivatásos sofőr” autóvezetői képességeit tekintve semmiben sem különbözik az átlagos autósoktól. Sokkal több kilométer van a lábukban, sokkal többet láttak, de korántsem biztos, hogy többet is tapasztaltak. Kevés kivételtől eltekintve a sokezer kilométer vezetés nem tette próbára jobban vagy másképpen a tudásukat és a képességeiket, mint amennyire egy úrvezető tudását teszi a hétköznapi közlekedés.

Csakhogy, mint a Groupama Tanpálya hitvallása is fogalmaz: A biztonság nem lehet szerencse kérdése!

Forrás: tanpalya.hu

A Groupama Tanpályán visszatérő vendégnek számító cégek többsége már tudja mit akar, a sofőrjeinek mely képességeit kívánja edzeni, és előre kiválasztja a tanpálya tréningkínálatából az ahhoz leginkább illő programot. Azonban arra is bőven van példa, állítja Kőrös, hogy a megbízó azt kéri, derítsék ki, mi állhat a társaság dolgozóit érintő hirtelen elszaporodott kisebb-nagyobb balesetek hátterében vagy, hogy egyes sofőrök üzemanyag-fogyasztása miért nőtt meg hirtelen jelentősen.

– Olykor a magyarázathoz nem kell semmiféle speciális tréneri tudás – mondja Kőrös. – Volt egy eset, amikor a sofőr napi rutinjának vizsgálatakor kiderült, abban a hónapban futárként olyan körzetet kapott, ahol kész csoda volt, ha a dobozos furgont fel tudta kapcsolni hármasba. Egyes-kettesben pedig törvényszerű, hogy megugrik egy áruszállító fogyasztása.

Az elszaporodó balesetek és az azokkal járó sérülések okait azonban az esetek többségében már nem ilyen egyszerű kideríteni. Az esetek többségének hátterében olykor olyan banális dolgok állnak, mint például, hogy nem megfelelően állították be az ülést vagy éppen rosszul fogta a kormányt a sofőr.

– A legtöbben nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az ülés helyes beállításának – jegyezte meg Kőrös András. – Megelégszenek azzal, hogy erőlködés nélkül elérjék a pedált. Nem törődnek ugyanakkor azzal, hogy a hátuk és a derekuk is belesimuljon az ülésbe. Felfeküdjön a háttámlán. A legtöbben egyszer sem próbálják ki, hogy képesek-e az adott ülésbeállítás mellett vészfékezni. Ez csak akkor derül ki számukra, amikor először kell – azaz csak kellene – satuféket nyomniuk.

(Folytatjuk)

F.Gy.A.