Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 15.

Sorozatunk ezen fejezetében egy olyan manőverrel foglalkozom, ami yoltaképpen csak közvetett módon értelmezhető veszélyesnek, hiszen olyan alapvető vezetéstechnikai kérdésről lesz szó, amely a gépjárművezetés-képzés során már az első órákban helyet kap. Kivételesen nem is az autóval történő tolatás KRESZ-ben megfogalmazott szabályait taglalnám, hiszen – tételezzük fel, hogy – a tolatást tiltó rendelkezéseket minden jogosítvánnyal rendelkező sofőr kívülről fújja. Ezért inkább a tolatás technikai megvalósítását, illetve az azokban rejlő veszélyeket veszem górcső alá. Teszem ezt azért, mert a tolatás ugyan tényleg nem tartozik a legveszélyesebb manőverek közé, de hogy nem árt megfelelő gyakorlat hozzá, azzal kapcsolatban engedjenek meg egy régi történetet.
2009-ben készítettem egy interjút Szobi Balázzsal, a hazai és a nemzetközi kamionversenyzés egyik nagy ígéretével (aki sajnos egy évvel később életét vesztette egy tragikus repülőgép balesetben), és a beszélgetés során azt állítottam, hogy nyilván nem lenne különösebb nehézsége, ha a mindennapok kamionsofőrjeihez hasonlóan egy telephely rámpájához kellene tolatnia. Balázs töprengés nélkül rávágta, hogy egy ilyen manőver bizonyára hosszú időbe telne neki, hiszen nyilvánvalóan nem a géppel, hanem a hosszú szerelvénnyel lenne problémája. Majd hozzátette: ezt sokat kellene gyakorolnia. Ebből persze nem következik, hogy Lewis Hamiltonnak gondot okozna egy pláza parkolójában utcai autójával beparkolni két kocsi közé, de az kétségtelen, hogy az is egy másik műfaj.
Ezek után nézzük a tolatási manőverek „legnehezebbikét”, amikor egy forgalmas útszakaszon kell a járdával párhuzamosan beállni két autó közé. A feladat egyik nehézségét az adja, hogy tekintettel kell lennünk a mögöttes forgalomra, miközben a tekintetünkkel keressük magunknak a megfelelő nagyságú helyet. Érdemes ilyenkor lassítani és indexelni, hogy a mögöttünk türelmetlenkedők tudtára hozzuk a szándékunkat. Ha nem így járunk el, előfordulhat, hogy a kiszemelt helyre éppen a mögöttünk érkező miatt nem tudunk majd betolatni. Mindenképpen fontos tehát, hogy a mögöttünk jövő autós tisztában legyen azzal, hogy parkolóhelyet keresünk, hagyjon számunkra kellő nagyságú helyet. Sajnos sok sofőr türelmetlen lesz, ha feltartják (pedig egyszer ők is kerülhetnek ilyen helyzetbe!), de sokkal jobban járunk, ha ezzel nem foglalkozunk, hanem igyekszünk a legjobb tudásunk szerint betenni az autónkat a két kocsi közé. Előfordulhat, hogy ez a manőver nem sikerül elsőre. Ha van elég helyünk, megpróbálhatjuk már a két kocsi között igazítgatni az autónkat, de néhány sikertelen próbálkozás után sokszor célszerűbb a műveletet elölről kezdeni. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy az addig mögöttünk haladó autós hiheti azt, hogy már befejeztük a tolatást, ezért mire újrakezdenénk, már mellettünk áll. A tükör vagy még inkább a hátra pillantás sokat segíthet az ilyen – immár veszélyes – helyzetekben. A parkolóhelyre való tolatás esetében nagyon fontos, hogy jól mérjük fel a rendelkezésre álló hely nagyságát. A korszerű autók már rendelkeznek olyan vezetéstámogató rendszerrel is, amely képes önállóan beparkolni a járművet, vagy legalábbis megmutatni, hogy a kiszemelt hely elegendő lesz-e.
Vannak olyan sofőrök is, akik tartva a mögöttes forgalom türelmetlenségétől, a tolatás helyett inkább az orral előre való beállást választják. Az ilyen manőver kétségtelenül gyorsabban végrehajtható, de nem szabad elfelejteni, hogy szűk – alig egy autónyi – helyre történő beállás esetén erre nem sok esély van, hacsak az illető nem sajnálja a gumijait, és felhajt a járdára. Az orral előre való beállásra akkor van reális esélyünk, ha legalább két autónyi hely van szabadon. Az úgynevezett 45 fokos parkolóhelyekre természetesen orral előre kell beállni, hiszen így „adja” magát, ezeknél azonban a távozáskor kell majd különösen figyelnünk a mögöttes forgalomra.
Nagy forgalmú parkolóhelyeken, bevásárlóközpontok környékén vagy mélygarázsokban általában 90 fokos parkolóhelyekkel találkozhatunk, amelyekre a legcélszerűbb „farral” beállni. Azt is mondhatnám, hogy orral előre csak akkor lehetséges, ha a parkolóhelyre való ráforduláshoz elegendő hely áll a rendelkezésünkre. Azonban ez általában nem így van, marad tehát a farral való beállás, amikor is érdemes ébernek maradnunk. Bárhol, bármikor kerülhet mögénk egy figyelmetlen vásárló, de ha például mögöttünk fal van, érdemes annak kialakítására vagy az arra felszerelt tárgyakra (tűzoltó berendezés, kapcsolószekrény stb.) is figyelni, mert komoly anyagi károkat szenvedhetünk el. Nem véletlen, hogy az ilyen parkolóházakban, mélygarázsokban szinte nincs is olyan tartópillér, amelyen ne találnánk különböző színű autófestéket, amely egyértelműen a sofőrök figyelmetlenségére utal. Az ilyen esetek elkerülése érdekében ismét csak hangsúlyozni tudjuk: bár a tolatás valóban nem tartozik a legveszélyesebb manőverek közé, különösen a kevésbé rutinos gépkocsivezetőknek ajánlható, hogy keressenek inkább olyan helyet, ahol lényegesen kevesebb autó áll, mert így jelentősen megkönnyíthetik a saját dolgukat. Néhány méter talán megér annyit, hogy se a saját, se mások járművét, testi épségét ne veszélyeztesse. Később aztán, amikor már „megjön” a megfelelő gyakorlat, egyre többet vállalhatunk be, ha éppen a bejáratokhoz közelebb akarunk állni.
Sajnos jó néhányan vannak, akik a tolatást letudják azzal, hogy sikerült végrehajtaniuk. Azzal már kevésbé törődnek, hogy lehetőleg a parkolóhely közepére helyezzék el a járműveiket, így aztán vagy saját maguk tudnak nehezen kiszállni az autóikból, vagy a mellettük állók helyzetét nehezítik meg. És akkor még nem is szóltam arról az anyagi kárról, amely a szűk helyeken való ajtórányitás következménye lehet. Aki tehát félti az autóját, a tanácsunk ugyanaz, mint a kezdő sofőrök esetében, álljon távolabbi, kevésbé zsúfolt helyre. Az autója biztosan meghálálja majd!

S.G.