Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 17.

A veszélyes manőverek egész tárházát szolgáltatják a járművezetőknek a különböző időjárási viszonyok. Éppen ezért az olyan négyévszakos országban, mint hazánk, nem árt felkészülni legalább a legjellemzőbb, évszakokhoz köthető időjárási tényezőkre, mint amilyen a hó, az eső, a köd, a szél vagy éppen a forróság. Ezek mindegyike külön-külön is komoly kihívások elé állíthatják az autósokat, illetve veszélyes manőverek végrehajtására kényszeríthetik még a rutinosabb sofőröket is.
Kezdjük a sort a téllel, amely talán a legtöbb veszélyt rejti, hiszen a forróság kivételével a felsorolt jellemzők mindegyike előfordulhat akár egy napon belül is. Telente érdemes a napot úgy kezdeni, hogy már az első métereken próbára tesszük a járművünket. Természetesen, ha arra ébredünk, hogy hó lepi be a tájat, tudhatjuk, hogy nem volt kidobott az a pénz, amit téli gumira szántunk. Ám a hónál lényegesen több kockázatot jelent a szinte láthatatlan pára vagy eső lefagyás, ezért is fontos, hogy elindulás után – alacsony sebesség mellett – hajtsunk végre egy fékpróbát, amely azonnal megmutatja, hogy az út nem egyszerűen csak nedves, hanem vékony, filmszerű jégréteg is kialakult rajta. Az első kormánymozdulatoknál is gyanakodhatunk arra, hogy jéghártya fedi az utat, ha a kormány – még a szervós autók esetében is – a megszokottnál sokkal „könnyebb” lesz, ami egyet jelent a tapadás csökkenésével. Ha napközben a hőmérséklet nem változik, nyugodtan kalkulálhatunk azzal, hogy azon a napon hosszabb menetidővel és még hosszabb féktávolsággal kell közlekednünk. Nem szabad elfelejteni, hogy nincs az a téli gumi, ABS vagy összkerékhajtás, ami képes a fizika törvényeit felülírni, s bár ezek az eszközök valóban sokat segítenek a téli körülmények közötti vezetésben, azért nem mindenhatók. Írhatnánk még oldalakat a havas, jeges utakon való manőverezési lehetőségekről, de legegyszerűbb ezeket személyesen megtapasztalni és gyakorolni valamelyik vezetéstechnikai tanpályán, amelyeken – akár még nyáron is, de mindenképpen célszerűbb a szezonkezdetkor – balesetveszély nélkül érezhetünk rá az autónkra. Fontos, hogy lehetőleg a saját autónkat használjuk a gyakorláshoz, hiszen egy más típusú autónak más tulajdonságai vannak, nekünk pedig – a balesetek megelőzése szempontjából – a sajátunkkal kell közös hullámhosszra kerülnünk.
A hó önmagában még könnyebben kezelhető veszélyforrás, ám a gyakorta hozzá kapcsolódó széllel már különösen kockázatos elegyet jelent. A hófúvás még a gyakorlott gépkocsivezetőkön is kifoghat, még akkor is, ha amúgy a jármű minden tekintetben megfelel a télies körülményeknek. Ha nem szeretnénk egy árokban vagy egy fa tövében végezni, érdemes inkább megfogadni a meteorológusok, közutas szakemberek javaslatait, és csak akkor útnak indulni, ha az időjárás lecsendesedik.
És ha már szóba hoztuk a szelet, maradjunk is annál, hiszen az bármelyik évszakban próbára teheti a sofőrök vezetési tudását és veszélyes manőverekre kényszerítheti őket. A szél inkább lakott területeken kívül okozhat kellemetlen meglepetéseket, hiszen ott szabadon „garázdálkodhat”, erőteljes oldalnyomásnak kitéve az autónkat. Nyilván hozzá lehet szokni ehhez, egy kis kormány ellentartással korrigálhatók a széllökések, bár hozzá kell tenni, hogy minél nagyobb egy jármű felülete, annál nehezebb lesz egyenesben tartani. Kamionsofőrök sokat tudnának mesélni arról, hogy erős szélben, szélviharban milyen érzés egy nagy oldalfelületű járművet a sávjában tartani. A személyautót vezetőknek sem árt tudni erről, hiszen akár egy kamion előzése közben is előfordulhat, hogy a megelőzendő hosszú szerelvény egyszer csak „kacsázni” kezd, ami komoly balesetveszélyt jelenthet.
A szél igazán veszélyes akkor tud lenni, amikor váratlanul tör rá az autósra. Ilyen helyzet lehet, amikor például egy autópályán kiépített zajfogó fal megszűnik, és az addig szélvédett útszakaszt követően a levegő akadálytalanul áramlik át a pályán. Ilyenkor mindig számolni kell azzal, hogy az autónk óriási lökést kap majd oldalról, amelyre nyilvánvalóan készülni lehet, és kell is. De hasonló helyzetbe kerülhetünk akkor is, amikor egy alagútból vagy más szélvédett helyről hajtunk ki a szeles útszakaszra. Nem véletlen az sem, hogy a különböző hidakon, felüljárókon, völgyhidakon folyamatos a sebességkorlátozás, hiszen a szél ereje ezeken a helyeken tudja a legjobban megmutatni magát. Ugyancsak fel kell készülni arra is, hogy a szél képes felkapni az útról bármilyen kisebb-nagyobb tárgyat, amit aztán teljesen kiszámíthatatlanul dobál a levegőben. Ha kellően figyelmesek vagyunk, ráadásul csökkentjük a járművünk sebességét, jó eséllyel elkerülhetjük, hogy ezek a tárgyak a szélvédőnknek csapódjanak.

(Folytatjuk)

S.G.