Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 20.

Hogy kerülnek egy Veszélyes manőverekkel foglalkozó kiadványba a vezetést támogató rendszerek? Joggal kérdezheti ezt az olvasó, hiszen e gyűjtőnév alatt olyan elektronikai berendezéseket, megoldásokat értünk, amelyeket arra fejlesztettek ki, hogy segítsék a gépjárművezetőket az olyan veszélyes manőverek végrehajtásában, mint a megfelelő követési távolságtartás, a vészfékezés vagy éppen a biztonságos sebesség tartása. Lehet ezek használata ennek ellenére veszélyes?

Fontos! Ez egy olyan része a sorozatunknak, amelyhez keresve sem találnánk jogesetet, nem tudjuk bemutatni, milyen büntetőjogi következményekkel jár, ha valaki nem tartja be a szabályokat, azaz nem használhat megfelelően, vagy egyáltalán nem használja az autójába épített elektronikus segítséget. Magyarországon ugyanis (ma még) nem kötelező használni az autókba gyárilag beszerelt vezetést támogató berendezéseket, noha mind több típusban ma már sok segítő berendezés szériatartozék. Épp ezért következmények nélkül kikapcsolhatók, jelzéseik az eszközök egy részénél legalábbis figyelmen kívül hagyható.

Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. „Nekem ne csipogjon egész úton a kocsim, csak mert rá-ráhajtok néha a záróvonalra! Miért ne tenném egy kanyargós erdei úton, ha nem jön szemből senki?” Mondhatnánk, épp azért, hogy akkor se történjen baj, ha jön. Vagy érvelhetnénk azzal is, hogy 2022 áprilisának elején több olyan halálos baleset is történt az ország útjain, amikor is „tisztázatlan körülmények között” áttért egy autó a szemből érkezők oldalára és frontálisan ütközött az ott szabályosan közlekedő járművel – ha lett volna bennük sávtartó és használták volna azt a vezetőik, talán nem történtek volna meg azok a balesetek vagy kevésbé lett volna súlyos a kimenetelük.

Szóval akkor miért írunk itt mégis ezekről az eszközökről, ha rendeltetésszerű használatuk mellett baleseteket előzhetnek meg?

Azért, mert bizonyos esetekben még ezek a veszély elhárítására, csökkentésére hivatott eszközök is lehetnek veszélyesek! Például, ha a sofőr nincs tisztában azzal, hogy az egyes berendezések „mit tudnak”, milyen sebességhatárok között vagy mekkora távolságon belül tudják kifejteni jótékony hatásukat, és hol van az a pont, amin túl már majdnem mindegy, hogy léteznek-e az autóban vagy sem.

Akkor is veszélyesek lehetnek, ha többen használnak egy autót a családban vagy a munkahelyen, és az egyik sofőr kikapcsolja a támogató rendszert, mert idegesíti, hogy az szabályos közlekedésre próbálja kényszeríteni, de a többinek nem szól, vagy ő maga is elfelejti, hogy a hipermodern autó segítő eszközeit ínaktiválta.

A balesetek több mint 90 százaléka emberi hiba, figyelmetlenség vagy felelőtlenség miatt következik be. Ezeket az emberi tényezőkre visszavezethető baleseti kockázatokat hivatottak csökkenteni a vezetést támogató rendszerek. Érdemes tehát használni őket. Tudni kell azonban, hogy egyik  rendszer sem mindenható, s nem képes gondolkodni az ember helyett. Nem vezetik az autót – legfeljebb csak rövid távon tudja egyik-másik az úton tartani –, csak segítenek helyesen és biztonságosan közlekedni! Ezeknek a berendezéseknek a helyes használatát elsajátítani és gyakorolni szerintünk éppolyan fontos, mint magának az autónak a biztonságos vezetését megtanulni.

Az autóvezető-tanulóknak legalább egyszer a rutinpályán ki kell próbálniuk hogyan kell vészfékezéssel megállni. Ennek ellenére egyes felmérések szerint a sofőrök jelentős része (tízből kilenc) még valódi vészhelyzetben sem nyomja tövig a pedált, amikor pedig az élete múlhat rajta, hogy képes-e időben megállni, vagy, ha már nyilvánvaló, hogy nem, még akkor sem mindegy mekkora sebességgel csapódik a falnak, fának, a szembejövőbe. Mégsem nyomja padlóig a fékpedált!

Valamiért nem merjük. Félünk, hogy kifarol és irányíthatatlanná válik alattunk az autó, mert az ellenkormányzást sem tanultuk meg igazából, tréningpályán gyakorolni pedig sok autósnak nincs pénze (akinek van esetleg sajnálja rá) vagy túl messze van az efféle gyakorlási lehetőség a lakóhelyétől? Féltjük a gumit, hogy tönkremegy az erős fékezéstől? Vagy soha nem is tanultunk meg igazából vészfékezni, mert talán már az oktatónk is féltette az autóját és a gumijait?

Erre találták ki a Vészfékasszisztenst, amire – ahogy a vészfékezésre is – ritkán van szükség, ám akkor igen jó szolgálatot tehet. Érzékeli, ha a sofőr vészfékezésre kényszerül, és ha az ember nem teszi meg, megteszi ő: maximálisra növeli a fékerőt.

Létezik másfajta vészfékező rendszer is, amit Fejlett vészfékező rendszernek neveznek és ami a sajnos minden féle úton meglehetősen gyakori ráfutásos balesetek megakadályozására szolgál. Már ha bekapcsolják. Szenzorival a rendszer érzékeli, ha az autó túl közel kerül az előtte haladóhoz, és szükség esetén „rátapos a fékre” akkor is, ha sofőr éppen mással van elfoglalva – például sms-t ír vagy facebookozik. De a büntetőfékezők ellen is védelmet jelent, mert jobbak a reflexei a sofőrénél.

És van még egy, a fentiekhez hasonló, az egyszerű vészfékező rendszert, más néven a városi vészfékező vezetést támogató berendezés, amit arra találták ki, hogy ne hajtson át az autó egy gyalogoson, kerékpárosok, elektromos akármivel közlekedőn, ha városi körülmények között az autó elé lépnek, hajtanak. Fontos, hogy a rendszert városi körülményekre fejlesztették, azaz nagyjából 30 km/h sebességig működik biztonságosan.

Az ABS, azaz blokkolásgátló ma már szériatartozék szinte minden öt évesnél nem idősebb autóban, de sok régebbiben is. Megakadályozza az autó megcsúszását erőteljes fékezés esetén, segít a fékezendő gépjármű egyenesen tartásában, stabilizálja a fékező autót. Talán ez az a berendezés, amit senki nem akar kikapcsoltatni. Bár sokan azt sem tudják, hogy milyen balesetektől, kicsúszásoktól mentheti meg, mentette meg már őket az e berendezés, annyira magától értetődő, hogy van.

Egy másik népszerű eszközzel, a Távolságtartó tempomattal ACC-vel azonban már érdemes óvatosnak lenni, különösen, amikor használt autót vásárolunk, ilyen berendezéssel!

Fontos tisztázni, hogy milyen fajta ACC van az autóban, mert nagyon nem mindegy. A tempomat „figyeli” az előttünk haladó autót, és ha az lassít lefékezi az autónkat, ha ez után az előttünk haladó gyorsít, engedi visszagyorsulni az autónkat arra a sebességre, amelyről korábban lelassította. Aki gyakran jár autópályán, mindenképpen gondolkodjon ebben a felszerelésben.

Csakhogy körforgalomban, élesen kanyargó úton bizony érheti meglepetés a rutintalan autóst, ha régebbi típusú tempomat üzemel az autójában, ami csak az előtte futó kocsira figyel, a környezetre nem. Ez esetben ugyanis, ha a körforgalomból kihajt az előttünk haladó autó, a tempomat azonnal elkezdi visszagyorsítani az addig követő üzemmódban haladó autót, ami pillanatok alatt a korlátnak rohanhat, ha a vezetője nem figyel kellőképpen.

A tolatóradar vagy kamera és a holttér-figyelő elvileg nem okozhat gondot, ha jól állították be őket, ahogy a kipörgés- és a visszacsúszás gátló sem. A sávelhagyás-jelző és főleg a sávtartó automatika már igen. Ezek a vezetést támogató rendszerek azok, amelyek használatát a leggyakrabban mellőzik az autósok. Idegesíti őket, ha a sávelhagyást jelző csipog, amiért el-elhagyják a sávjukat, vagy ha a sávtartó automatika „belebeszél” a vezetésbe, azaz vissza-visszakormányozza az autót a saját sávjába.

Sávtartó rendszert még nem kellően ismerő sofőrök küzdenek egy ideig a kocsijukkal, mire rádöbbennek ki és miért próbálja kormányozni helyettük az autójukat, aztán kiiktatják a berendezést, ami pedig kisebb távolságon belül egyedül is képes lenne az úton tartani a kocsit.

Csakhogy, ha működik a sávtartó automatika, azonban a sofőr az adott úton az adott autóval  szabályosan közlekedve (azaz folyamatosan a sávon belül maradva) biztonságosan már nem tartható sebességgel hajt, abból könnyen baleset lehet. Lesodródás, kicsúszás. Jeges-havas vagy más okból csúszós úton sem egészséges, ha hol az autó, hol a sofőr akarja vezetni a gépkocsit!

A szakemberek azt tanácsolják, az autó átvételekor szánjanak időt a vezetést támogató rendszerek megismerésére. Kérdezzenek rá a működésükre, hogy pontosan mit tudnak, mire valók, milyen meglepetéseket okozhatnak, hogyan befolyásolják egymást és az autó haladását. Ezek bemutatása, a vevő betanítása a kereskedők dolga.

Később díjfizetés ellenében egyes tréningpályákon is megtanulható mindez, és gyakorolni is lehet, hogyan kell vezetni, mit kell másképp csinálnia a sofőrnek akkor, ha minden segítő kütyü működik az autóban.

F.Gy.A.