Sózás helyett savanyított szőlőhéj és uborkalé segíthet a csúszós utakon?

• A téli utak síkosságának mentesítésére a legelterjedtebb módszer a sózás.
• A szemcsés só, valamint a sóoldatok alkalmazása jelentős környezeti károkat okoz: kedvezőtlen a növény- és állatvilág szempontjából, továbbá az utakat is rongálja.
• Ezért egyre nagyobb igény mutatkozik új, környezetbarát módszerek kifejlesztésére.
• Az Egyesült Államokban növényi alapanyagokkal kísérletezgetnek, az eddigi eredmények alapján a kipréselt és savanyított szőlőhéjak, valamint az alma és cukorrépa maradékok – megfelelő eljárást követően – egyaránt alkalmazhatók az utak jégmentesítésére.
• Németországban már nem csak kísérleteznek környezetbarát módszerekkel, hanem alkalmazzák is azokat.
• Alsó-Bajorországban négy éve a savanyú uborka gyártása során visszamaradt sós vizet használják fel téli szolgálatra, egy kormányzati szerződés keretében.
• A tapasztalatok igen kedvezőek, az „uborkalé” hatékonyan helyettesíti a sóoldatot, és használata valamennyi hatályos előírásnak megfelel.
• Ezzel a környezetbarát módszerrel évente legalább 100 tonna sót és 800 000 liter vizet takarítanak meg a felhasználási helyeken (jelenleg három bajor járásban).

Télen a szilárd burkolatú utak síkosságának mentesítésére több módszer is kínálkozik, a legáltalánosabb ezek közül a sózás. A legolcsóbb, ámde kevésbé környezetbarát megoldás, ha nátrium-kloridot szórnak az utakra, Ausztriában a több komponensből álló keveréket, az úgynevezett „Mischung”-ot használják, míg Skandináviában főleg homokos, illetve rendkívül apróra zúzott, ezáltal a gépjárműben keletkezett károk okozását lényegében kizáró kavicsos törmeléket terítik szét a munkagépek.

De miért is káros az utak sózása? Egyrészt egyértelműen rongálja az utakat, másrészt a talajvízbe, tavakba, forrásokba bekerülve teljesen felforgatja az élővilág ritmusát. A klasszikus sózás rendkívül megterhelő a környezet, különösen a növény- és állatvilág számára, károsítja az útburkolatot és az út környezetét, de a gépjárművek gumiabroncsai és fém alkatrészei, továbbá a vadon élő állatok mancsai is jól elvannak a maró hatású só nélkül. Megdöbbentő adat, de csak az Egyesült Államokban évente kb. 27 millió tonna sót használnak el a téli utak járhatóbbá tétele érdekében. De hát mivel lehetne a sót helyettesíteni? Például lebomló növényi hulladékokkal, vagy élelmiszeripari melléktermékekkel. A Washington State University kutatói olyan megoldásokat keresnek, amelyek hatékonyabbak és környezettudatosabbak, mint a hagyományos sózás. Tekintettel arra, hogy az államban a bazsarózsa termesztésének jelentős hagyományai vannak, így először a savanyított rózsaszirommal próbálkoztak, és a kísérlet sikeresnek is bizonyult.

Savanyított szőlőhéj sózás helyett (Kép: WSU USA)

Ennek mintájára még behatóbban tanulmányozták a biológiai lehetőségeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a cukorrépa és almahulladékok, valamint a kipréselt savanyított szőlőhéjak is megoldást jelenthetnek a csúszós utak problematikájára, legalábbis részben, az időjárási körülményeknek és a növényi kapacitásoknak megfelelően. (Más kísérlet során a céklával is próbálkoztak, de ez az út nem bizonyult járhatónak, mert a céklában található cukrok – a baktériumok gyors szaporodása miatt – ugyancsak káros hatást gyakorolnának a talajvízre.)

Németországban a kísérletezéseknél már jóval előrébb tartanak, bár a németek egészen más alapanyag felé fordultak. Alsó-Bajorországban immár több mint négy éve a folyékony sóoldat mellett egy környezetbarát módszert is alkalmaznak a téli utak hó- és jégmentesítésére. Ennek hátterében egy egészen különös együttműködés áll, mely a Develey Senf & Feinkost GmbH és a Bajor Szabadállam Lakásügyi, Építésügyi és Közlekedési Minisztérium között valósul meg. A napjainkban is érvényes szállítási szerződés értelmében az uborkagyártásból visszamaradt sós vizet a használják fel téli szolgálatra. A sós víz a sózott uborka előállítása során keletkezik, amelyet 2019-ig többnyire szennyvíztisztító telepeken semlegesítettek. Ahelyett, hogy a gyártás során feleslegessé váló folyadékot kiöntötték volna, 2019/2020 telétől kezdve az uborkás vizet útszóró só helyett kezdték el használni Dingolfing kisváros körzetében. A felhasználhatóságot elősegítve a cég előzetesen megszűri az élelmiszeripari mellékterméket, és valamivel több sót ad hozzá az optimális eredmény elérése érdekében.

Uborkalé permetezése jégmentesítésre (Kép: Shutterstock/Maleo)

A kísérleti projekt nagyon sikeresen indult, és számos pozitív visszajelzést kapott. Alsó-Bajorországban jelentősen csökkent a só környezetkárosító hatása a felhasználási helyeken. A kezdeti vizsgálati eredmények, valamint a kémiai elemzések alapján az erjesztett, sózott és szűrt uborkalé hatékony helyettesítője a folyékony sóoldatnak, emellett a környezet fokozottabb védelmét is ellátó szer használata a vonatkozó gyártási és környezetvédelmi jogszabályi előírásoknak egyaránt megfelel.

Az alkalmazás a következő években tovább folytatódott. „A projekt teljes mértékben sikeres” – jelentette ki sajtóközleményében Christian Bernreiter bajor közlekedési miniszter, majd hozzátette: „Ezért folytatjuk együttműködésünket a Develey céggel, és évente legalább 100 tonna sót és 800 000 liter vizet takarítunk meg a Dingolfing környéki útkarbantartó telepeken.”.

Napjainkban már nem csak Dingolfing-Landau, hanem Kelheim és Landshut járásokban is a savanyú uborka gyártása során keletkező folyadékot használják az utak jégmentesítésére. Az előállító cég azon dolgozik, hogy az uborkaerjesztés folyamatának sóoldatát a hatékonyabb felhasználhatóság érdekében tovább optimalizálja.

Gépjármű feltöltése a speciális szóróanyaggal (Kép: Staatliches Bauamt Landshut, Bayern)

Végezetül egy megjegyzés: a növényi jellegű alapanyagok mennyiségi korlátjaira, valamint egyéb tényezőkre tekintettel a sót a közeljövőben a síkosság-mentesítő anyagok arzenáljából mellőzni nem lehet, ugyanakkor a mezőgazdasági hulladékok és az élelmiszeripari melléktermékek – további kísérletezéseket követően – egy sokkal zöldebb megoldást adhatnak az utak karbantartóinak a kezébe.

G.I.