Speedcontrol: a szükséges rossz?

• Minden magyar autós belesápad, ha egy bizonyos nyugat-magyarországi városból kap levelet.
• A nyilvános sebességmérők környezetében érezhetően lassul a közúti forgalom átlagsebessége.
• Azokban az országokban, ahol ráálltak a lesből mérésre, nőtt a büntetések száma, de nem csökkent a baleseteké.

Lehet, hogy a gyerekkori Auto Quartett kártya a hibás, bár az is lehet, a levegőben lebegő pihékkel szívtuk magunkba, hogy a jó autó a gyors autó, és hogy ami még jobb, az még gyorsabb. Ez olyan igazság, amit soha senki nem bizonyított és nem cáfolt, egyszerűen alaptétel, magától értetődő. Amíg az M7-esen 80 km/h volt a csúcssebesség, azt hágtuk át, amikor 120, akkor azt, és most, hogy 130, mindenki lúzernek érzi magát, ha a zsúfoltság miatt csak 90-nel lehet haladni néhány kilométeren át. Pedig, emlékezzünk csak, az autó 80-nal is elvitt Balatonra, nem maradt el a nyaralás egy alkalommal sem csak azért, mert még nem készült el Zamárdiig a sztráda.

Mindenki siet, mindenki késésben van, és addig nyomja a gázt, amíg az autó eleje már-már hozzá nem ér az előtte haladóhoz. Senkinek eszébe sem jut, hogy egy szellős forgalmú úton szabályosan, 90-nel suhanjon a célja felé, netán csak 80-nal, ha kissé kanyargós, bukkanós az út. Nem azért, mert mérnek, hanem mert úgy esik jól. Felforgató gondolatok?

Sebességmérőkre szükség van, ezt minden autós elismeri, kivéve persze azt a pillanatot, amikor megérkezik az a bizonyos levél. Ha kéz- és lábtörés nélkül szeretnénk hazaérni, akkor szabályokat kell hoznunk, de a szabályok csak akkor érnek valamit, ha betartják, akikre vonatkoznak. Innen nézve a betartatás működhet erkölcsi alapon: ki a bűnös és ki nem, és lehet edukációs alapon: ki az, aki már megtanulta, és ki az, aki még mindig nem?

Ha a büntetés a cél, akkor nem kötjük az autósok orrára, hogy mérünk – akinek jogosítványa van, annak tudnia kell, hol a határ. Ha az alkalmazkodás a cél, akkor előbb figyelmeztetünk, és csak azután büntetünk.

A USA-ban a sebességmérő kamerákkal kapcsolatos 35 tanulmány adatainak összegzése alapján kimutatták, hogy hosszabb időszak, több évtized alatt azok 15 százalékkal lassították a járművek átlagsebességét, 65 százalékkal csökkentették a gyorshajtó járművek arányát, és akár 44 százalékkal csökkentették a halálos és súlyos sérüléses balesetek számát.

A denveri rendőrség 1998 óta használ sebességmérő kamerákat. Egy 2016-os tanulmány szerint az átlagsebesség 7,6 százalékos csökkenést mutatott egy héttel azután, hogy egy kamerával felszerelt sebességellenőrző furgont elhelyeztek az egyik forgalmas út mentén, és 8,6 százalékos átlagos növekedést négy héttel azután, hogy a mérést befejezték. A Transportation Alternatives New York-i civil szervezet tanulmánya szerint a gyorshajtáson ért autósok több mint fele nem bukott le másodszor is, a túlnyomó többség pedig soha nem kapott kettőnél több büntetést. Vagyis az autós társadalom jelentős része alkalmazkodik és tanulékony.

Egy ausztráliai tartományban a kormány visszavonta azt a döntését, miszerint a mobil sebességmérő kamerákat elrejti az utak mellett, miután két év alatt több mint kétszeresére nőtt a bírságokból származó bevétel, és rekordszámú sofőr veszítette el jogosítványát. Ugyanakkor nem csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma, ellenkezőleg: nőtt. Az egyik civil szervezet vezetője feltette azt a kérdést, hogy mi a cél: a bírságbevételek növelése vagy a gyorshajtók számának a csökkentése?

Denverben most egy új szemléletű sebességmérési rendszert szeretnének bevezetni. A sebességmérő kamera felszerelése utáni első időben csak azokat a gyorshajtókat bírságolnák meg, akik legalább 18 km/órás sebességgel haladják meg a kiírt határértéket. A gyorshajtók közérdekű munkát is végezhetnek a bírság elkerülése érdekében. Az alacsony jövedelmű gyorshajtók bírságát 50 százalékkal csökkentenék. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a bírságokból származó bevételt a gyorshajtás helyén közlekedésbiztonsági és infrastrukturális projektekre kell fordítani.

N.V.