Szájból szájba most inkább ne!

• A mentők most csak a feltétlen szükséges esetekben riasztják a regisztrált elsősegélynyújtókat.
• A koronavírus-járvány nem lehet ok, sem indok sem arra, hogy ne segítsünk a bajba jutottakon.
• Mentőt hívni kötelező, újraéleszteni csak óvatosan, a kellő óvintézkedések megtétele után.

Balesetek (munkahelyiek éppúgy, mint háztartásiak és közlekedésiek) a koronavírus-járvány alatt is történhetnek és történnek is, ahogy szorulhatnak idegenek segítségére emberek az utcán, a boltokban és a piacokon akkor is, amikor amúgy minden felelősen gondolkodó ember, otthon maradna, ha tehetné.

Sokan eddig is katasztrófaturistákként nézték végig a balesetet szenvedettek vagy az utcán minden előzmény nélkül elvágódók szenvedését, és azt, ahogy néhányan megpróbálnak segíteni rajtuk a mentők kiérkezéséig. Ők ezekben a napokban, kissé távolabbról nézik, de továbbra is csak nézik a bajba jutottak szenvedését.

Most azonban azok is elbizonytalanodhatnak, akik máskor minden további nélkül segítenek a rászorulóknak. Akik azonnal indulnak, ha megszólal a Szív City alkalmazás riasztása, ami jelzi, ha valahol az önkéntes elsősegélynyújtó 500 méteres sugarú környezetében valaki újraélesztésre szorul. Valakinek fenn kellene tartania az illető légzését és keringését a mentők kiérkezéséig.

Különben az illető meghalhat.

Létrehozása óta több tucat ember életét mentette meg a Szív City azzal, hogy rajta keresztül olyan önkénteseket tudott küldeni a mentőszolgálat a bajba jutott emberek segítségére, akik készek és képesek életet menteni, regisztráltak a Szív Citynél és épp a közelben (azaz ötszáz méternél nem távolabb) tartózkodnak. Ők ugyanis igen nagy valószínűséggel hamarabb érnek a bajbajutottakhoz a mentőknél.

De mi a teendő most, amikor senki se tudhatja, hogy nem fertőződött-e meg már a koronavírussal az, akit újra kellene éleszteni? Sőt, abban sem lehet biztos, hogy ő maga nem fertőződött-e meg, csak éppen tünetmentes.

Neki merjen-e látni ebben a helyzetben egy védőruhával és más speciális eszközökkel nem rendelkező önkéntes az életmentésnek? A szakemberek válasza erre a kérdésre egyértelmű: igen. Persze csak kellő körültekintéssel.

Az Országos Mentőszolgálat ezzel kapcsolatos megkeresésünkre azt írta:

„A járvány hazánkban jelenleg a csoportos megbetegedések fázisában van, de hamarosan elérkezhetünk a tömeges megbetegedésekhez, ami azt jelenti, hogy potenciálisan bárki hordozhatja a vírust.

Ebben az időszakban csak feltétlenül indokolt esetben vonunk be elsősegélynyújtókat, és felhívjuk a figyelmüket arra, hogy az újraélesztés elemei közül csak a mellkaskompressziók és a defibrillálás tekinthető némileg alacsonyabb fertőzési kockázatú beavatkozásnak”.

Azaz, ha bárki balesetet lát és az érintetteknek segítségre van szükségük, vagy valaki az orra előtt a szívéhez kap és összeesik, ne menjen el segítségnyújtás nélkül pusztán azért, mert járvány van. Az elsősegélynyújtáskor követendő protokoll lépéseinek többsége végrehajtható „némileg alacsonyabb fertőzési kockázat” mellett.

Ehhez persze az is kell, hogy aki segítséget tud és akar is nyújtani, maga is felkészült legyen a megfertőződés kockázatának csökkentésére. Legyen rajta maszk, ha egy mód van rá gumikesztyű is, és jó, ha van kéznél valamilyen fertőtlenítő kendő vagy spray.  Így tényleg minimális kockázatvállalás mellett elháríthatja a bajba jutott embert fenyegető veszélyeket.

Mit kell tennie annak, aki segíteni akar?

Mindenekelőtt legyen határozott és nyugodt, ez az eszméleténél lévő sérültre és a környezetére is pozitívan hat. Próbáljon mindenkit megnyugtatni, a sérültet (ha eszméleténél van) és közelben lévőket egyaránt.

Szüntesse meg a lehető legrövidebb időn belül a sérültet és/vagy beteget és a környezetét fenyegető veszélyforrásokat! Ha például áramütés érte a sérültet, valamilyen áramot nem vezető tárggyal távolítsa el az áram alatt lévő vezetéket a közelében, ha tudja, hol lehet megtenni, áramtalanítsa.

Győződjön meg arról, hogy a sérült mozgatható-e (nem sérült-e a gerince). Ha igen, vigye biztonságos távolságba onnan, ahol veszély fenyegeti. Baleset esetén például tanácsos kiemelni az autóból és távolabb vinni, hogy egy esetleges benzinrobbanás se okozhasson még nagyobb bajt a sérültnek és a segítőinek se.

Ha vérzik, aki segítségre szorul, állítsa el vagy legalább mérsékelje a vérzést – nyugalom, az orvosok szerint a koronavírus cseppfertőzéssel terjed, vérrel nem!

A régebbi szakkönyvek nyomatékosan figyelmeztettek: az elsősegélynyújtónak törekednie kell arra, hogy beavatkozásával ne okozzon még nagyobb bajt, mint aminek a túléléséhez éppen segítséget kíván nyújtani. Ma már ezt nem szajkózzák!

Ma már az ajánlás úgy szól, hogy tegyen meg mindent a sérült vagy beteg életben tartása érdekében. Ne aggódjon amiatt, hogy túl erős a mellkaskompresszió, esetleg eltörheti a megmentendő ember bordáit! Még mindig jobb törött (majd összeforrt) bordákkal élni, mint meghalni!

Amit viszont most ellenjavallott az a szájból szájba történő lélegeztetés!

A mentőszolgálat ajánlásából is kiderül: akit mégis riasztanak egy újraélesztendő sérülthöz vagy beteghez, vagy aki egy baleset helyszínén ilyen szituációba keveredik, ezt a lépést hagyja ki. Tegye szabaddá a sérült/beteg légútját, amennyire csak lehetséges, és kezdje meg a mellkaskompressziót.

Tudják: percenként 100 lenyomás és nem kell visszafogni magukat. Aki a vöröskereszt vagy a mentőszolgálat próbababáin már próbálta, tudja, 4-5 centi mélyre simán benyomható a mellkas egy átlagos felnőttnél!

Ha nem a mentők riasztására megy valaki segíteni, mindenekelőtt hívja a mentőket. Ne bízzon abban, hogy valaki már biztos telefonált az ott lévők közül, mert előfordulhat, hogy ők is mind így gondolkodnak, s a végén senki nem hív segítséget.

Egyidejűleg kérjen meg egy járókelőt, vagy valakit a bámészkodók közül, hogy menjen el a legközelebbi helyre, ahol defibrillátor található és hozza el azt. Konkrétan bökjön rá valakire, mert ha csak úgy általában kéri, hogy „valaki menjen el”, van rá esély, hogy a végén senki nem teszi meg.

A szívmasszázsként is emlegetett mellkaskompresszió is elegendő lehet a keringés fenntartásához és ahhoz, hogy az eszméletlen ember bizonyos mennyiségű levegőhöz jusson. Az amerikai elsősegélynyújtó protokollok többségében nem is szerepel a szájból szájra történő lélegeztetés, még ajánlásként sem.

Arra azonban célszerű ügyelni, hogy a mentendő ember levegőhöz jutását ne korlátozzuk. Ne takarjuk el a száját és az orrát, mert akkor még kevesebb levegőhöz jut. Őt és magunkat is azzal védjük inkább, hogy maszkot viselünk a mentés alatt, esetleg, ha van egy plexi lap, vagy más anyag, amit pajzsként használhatunk, azt tegyük az eszméletlen ember mellkasára úgy, hogy némiképp felfogja és részben el is terelje a mellkaskompresszió során kifújt levegőnket.

A bámészkodókat pedig küldjük minél messzebbre. Aki nem tud vagy nem akar segíteni, menjen el. Menjen haza, végül is kijárási korlátozás van, és a biztonsága érdekében fertőtlenítsen.

F.Gy.A.

Utóirat: Az elmúlt hetekben több cserbenhagyásos balesetről is beszámoltunk. Ezért is gondoltuk itt külön is jelezni: senki nem ússza meg a felelősségre vonást, ha azzal próbálja menteni magát, hogy ő csak a koronavírus-fertőzés elkerülése végett nem nyújtott segítséget!