Szem az úton, kezek a kormányon mindig!

• Miket tanácsol az USA közlekedésbiztonsági szervezete a kezdő sofőrök családtagjainak?
• Az NHTSA szerint a szülők sokkal nagyobb hatással vannak a gyermekekre, mint gondolnák.
• Másolják, amit a szülőktől láttak, noha nekik még nincs hozzá elég rutinjuk, tapasztalatuk.
• Kössön szerződést a gyermekével a családi autó használatáról – legyen tétje a szabadságnak!

 

„A mai fiatalok gőgösek…, azt hiszik mindent tudnak és ebben mindig nagyon biztosak…” Mindezek igazak lehetnének akár a mai fiatalok gépjármű-vezetési tudására, stílusára is, csak hogy mindezt nem egy sértett autós, még csak nem is egy közlekedési szakértő vagy rendőr állította. Ezek Arisztotelész szavai Krisztus előtt a 300-as évekből. Már akkoriban is baj volt a „mai fiatalokkal” – legalábbis az idősebb generációk részéről – és ez azóta sincs másképp.

Bezzeg a mi időnkben…!

Az Egyesült Államokban a washingtoni székhelyű Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Igazgatóság (NHTSA) a jelek szerint véget vetne a „bezzeg a mi időnkben…” gyakorlatnak a közlekedésben. Szerintük attól nem fognak biztonságosabban és körültekintőbben vezetni „a mai fiatalok” (közéjük értve a nem annyira fiatal, ám kezdő sofőröket is), ha unos-untalan kritizálják őket.

Az NHTSA honlapján alig burkoltan hívja fel az amerikai szülők figyelmét: szülőkként nekik is meg van a maguk felelőssége abban, milyen sofőr, milyen közlekedő lesz a gyermekükből. Szerintük sok múlik azon, mire tanítják meg a gyermeküket, hogyan készítik fel az önálló autós közlekedésre és azon is, milyen példát mutatnak a gyereküknek, amikor ők ülnek a volán mögött.

„Nagyobb hatással vagy a gyermekeidre, mint gondolnád. Légy jó példa, és már a kezdetektől fogva figyelj a vezetési szokásaidra, és maradj is befolyásos tinédzserkora végéig!”, figyelmezteti a szülőket az NHTSA.

Aki soha nem köti be magát, káromkodik, másokat szapul vezetés közben, nem tartja be a sebességhatárt, sokszor még az elsőbbségadás szabályait sem, hogy az udvariasságiakról már ne is beszéljünk, ne csodálkozzon, ha a gyermeke is agresszív, gyorshajtó sofőr lesz.

A számos tanáccsal szolgáló írás itt olvasható.

„Segítünk fejleszteni tinédzser gyermeke vezetési képességeit”, írják. Ami ez után következik azonban nem egy KRESZ-átismétlő, még csak nem is szokványos nevelési tanácsadó.

Kockázati tényezők

A kezdő sofőrök értelemszerűen messze nem kezelik olyan magabiztosan a járművet, mint a sok éves rutinnal közlekedők. Nem ismerik még kellőképpen sem a saját, sem a gépjárművük határait. Sokszor ezért és nem holmi öncélú vagányságból lépik túl a megengedett sebességet oly mértékben, hogy végül se idejük se terük nem lesz elkerülni az ütközést másokkal vagy épp az út széli fával.

Több fiatal egy autóban bandázva kiemelt kockázatot jelent. Gyakran épp a sofőrrel egykorú utasai kergetik őt veszélyes helyzetekbe! Ha nem tud, mert nem is tanították meg nemet mondani, ha a szülei nem vagy rosszul készítették fel arra, hogy a haverok esetleg olyat kérhetnek tőle, amit veszélyes lehet teljesíteni, mert nekik semmi nem drága, az se, ha az árokban köttök ki, nagy az esélye, hogy nem lesz képes nemet mondani a többieknek, gyorsabban fog hajtani, mint amilyen sebesség mellett ura tud maradni az autójának.

Gyakori tapasztalat, nálunk is, hogy a szülő hamar „kölcsön adja” a gyereknek az autót, ha már meg van a jogosítványa, anélkül, hogy pontos képe lenne arról, mennyire vezet biztonságosan. „Annyi mindenben ügyes, kiváló sportoló, miért pont vezetni ne tudna? Van jogosítványa…” – gondolja a legtöbb szülő a gyermekéről, az első bírságcsekkig vagy balesetig.

Nem kérdezi meg, kikkel és hová mennek, nem hívja fel a figyelmét, hogy nem ihat, akkor se, ha tukmálják. Arra sem, hogy „övé az autó” ő dönti el mekkora sebességgel hajlandó mennyi, és akinek ez nem teszik, mehet gyalog.

Sok fiatal persze nemcsak ezért adja be a dereket a többieknek, és hajt gyorsabban a kelleténél, iszik meg egy italt, esetleg többet is, mert a többiek bíztatják és ő nem akar lúzer lenni. A csoporthoz tartozás (a kikerülés elkerülése) erősebb motiváló erő a szülői tiltásnál, de még a KRESZ-nél is. Főleg akkor, amikor még amúgy sincs túl nagy tapasztalata, milyen az, amikor valóban veszélybe kerül és az ő kezében a volán, neki kell megoldania a helyzetet.

Legyen jelen a szülő!

Ne a buliban legyen mellette, hanem a gyerek vezetésének a kezdeti időszakában hasznos a szülői jelenlét! Sokan megengedik a gyermeküknek, hogy haza vezessen a rokonoktól, ahol a szülei elfogyasztottak pár italt, de hosszabb útra már inkább nem adják át neki a kormányt. Mert sietnek! Így viszont a szülő soha nem tapasztalhatja meg, hogy vezet a gyerek hosszabb úton, mennyi idő (megtett kilométer után) kezd fáradni, lankadni a figyelme, hogyan reagál mások veszélyes manővereire, egyáltalán mennyire lát az úton.

Gyakran hallani manapság, hogy a fiatalok beülnek a szülők autójába és azonnal a telefonjukba merülnek. Nem figyelik mit csinál az apa vagy az anya (aki éppen a volán mögött ül) ezért, ahogy egy gépjárművezető-oktató elmondta, amikor vezetni tanulnak már azt sem értik miért van három pedál előttük.

Persze, ha anya/apa is ezt csinálja az anyósülésen, sőt a volán mögött is, miért viselkedne másképp a gyerek. Csakhogy míg utasként nem gond a telefonálás, a szörfözés a neten, az üzenetírás, sofőrként már nemcsak tilos, veszélyes is. A hátsó ülésből ez nem látszik, vagy ha látszik is, nem érzékeli az ember, micsoda különbség van, hogy egy vagy két kézzel fogja a kormányt, miközben hirtelen ki kellene kerülnie egy váratlan akadályt. A gyerekek azonban többnyire csak azt látják, a Józsi bácsinak sikerült és a haver bátyja is mindig fél kézzel vezet, elég vagány… Persze tízezer kilométerrel a háta mögött sikerülhet, bár akkor is veszélyes, na de kezdőként…?

Indokolt lenne már a jogosítvány megszerzése előtt, a tanfolyam részeként, de a sikeres vizsga után mindenképpen és utána is évente legalább egyszer elmenni egy tréningpályára. Egy ismerős szülő ezt azonban nagyon rossz ötletnek tartaná, mivel szerinte a gyermek ott vérszemet kapna és őrültségeket csinálna az utakon.

Minek mi a következménye?

E sorok írója többször járt már tréningpályán és tapasztalatból tudja, nagyon vissza tudja vágni az ember egóját a csúszóspálya vagy éppen a rántópad. Ott és akkor ugyanis csak a fizikai törvénye és a vezetéstechnikai szabályok működnek. Mindent meg lehet magyarázni, de senkit nem érdekel. Viszont a közúti forgalommal ellentétben a pályán nem kerülhet szembe a résztvevő megoldhatatlan kihívásokkal és nem is sérülhet meg – sem ő, sem a kocsija.

Persze túl kevés a tréningpálya Magyarországon ahhoz, hogy mindenki kipróbálhassa magát speciális körülmények között. Arra azonban van lehetőség, hogy járműforgalom elől elzárt területeken gyakoroljon a kezdő sofőr, például szülővel. Ez nemcsak egy jó családi program lehet, hanem egyben lehetősége is arra, hogy a szülő felmérje gyermeke tényleges vezetési tudását.

Szerencsésnek mondhatják magukat azok a döntően vidéken élő fiatalok, akik mire beiratkozhatnak az autósiskolába, már rutinos sofőrnek számítanak, mert a „kertek alatt”, ahol senki nem jár, legalább a jármű kezelését már megtanulták…

Ha egyik megoldás sem tetszik, még mindig ott a lehetőség, hogy visszatérjen a már jogosítvánnyal rendelkező sofőr egykori oktatójához (vagy elmenjen egy másikhoz) és megkérje, hogy a rutinpályán, immár saját autóval gyakoroljanak közösen egy keveset. Akár a szülők jelenlétében is. Így egyszerre láthatja a szülő mire is képes a gyereke a volán mögött és kaphat a gyerek szakszerű, elfogulatlan véleményt a vezetési stílusáról.

23-szoros baleseti kockázat

Az NHTSA kutatása szerint a tinédzserek tapasztalatlanságuk miatt fogékonyabbak – a volán mögött (is) – az olyan figyelemelterelő tevékenységekre, mint a filmnézés, az üzenetírás, az TikTok, az Instagram, a Facebook Reels videóinak a pörgetése. Minden harmadik amerikai tinédzser bevallotta, hogy vezetés közben is írt már üzenetet. Ugyanakkor a fennemlített kutatások eredményei arra is felhívták a figyelmet, hogy a vezetés közbeni telefonálás (már maga a tárcsázás is) hatszorosára, az üzenetküldés pedig 23-szorosára növeli a fiatal, kezdő sofőrök baleseti kockázatát, mivel elvonják a figyelmüket a vezetéstől, jelentősen csökkenti veszély esetén a reagálásra fordítható időt.

Mindezekről persze hiába beszél a gyermekének az az apa, anya, aki maga is ír üzenetet vezetés közben. Az, hogy „nekem már van ebben rutinom” inkább csak kihívást jelent a fiatalok számára, és nem azt üzeni, hogy ilyet ne tegyél.

„Gyakran emlékeztesd a gyermeket, hogy a vezetés egy olyan készség, amely a vezető teljes figyelmét igényli”, javasolja az NHTSA. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ahogy azt sem, hogy „Szem az úton, kezek a kormányon. Állandóan!”

Szerződés a gyerekkel?

Nálunk (ma még) talán megmosolyogtató, az NHTSA azonban azt javasolja az amerikai szülőknek, kössenek szerződést gyermekükkel az autóhasználatról.

• Nulla alkohol, nulla drog, nulla telefon (telefon a kesztyűtartóban). Jó, ha ezeket a szabályokat a szülő is betartja!
• +5 km/h tartalék a sebességhatárig, a megengedettnél gyorsabban soha
• Az első egy-három hónapban ne vigyen kortárs utast; később is csak legfeljebb egyet.
• Időjárási és napszakos korlátozás: Az első hetekben csak nappal, száraz úton; éjszaka és eső/hó esetén csak később, vezetett tapasztalat birtokában.
• Autóhasználati megállapodás: ki tankol, hol parkol, saját felelősségvállalás, és ha úgy adódik hogyan vesz részt a gyerek a kárrendezésben.

F. Gy. A.