Te vagy a hibás, mondja a robotsofőr

  • A következő évtizedek az emberek és az embert helyettesítő automatikák együttműködéséről szólnak majd a közutakon.
  • A sofőrsegéd funkciók lépésről lépésre válnak általánossá, és változtatják meg a közlekedők viselkedését.
  • Még a jól ismert sebességtartó automatika használata is feszültségeket okozhat a mindennapi életben.

Kiváltotta egy kamionos haragját olvasónk, mert 80-nal haladt folyamatosan a kétszer egy sávos főúton. A személygépkocsi tempomatot használt, ami a mai autók esetében már nem a motor fordulatszámának rögzítését jelenti, hanem valóban a haladási sebesség megtartását. A kétszámjegyű úton elvileg volt lehetőség az előzésre, a kamionnak azonban ez nehézséget okozott, részben a szembejövő forgalom, részben a gyakori emelkedők, illetve a teherautó terheltsége miatt.

Amikor a kamionos utolérte egy sík szakaszon a személyautót, szorosan a nyomába állt, ahogy mondani szokták, tolta. Azaz csak tolta volna, mert a tempomat rendíthetetlenül tartotta a 80-at. Emelkedőhöz érve a kamion lemaradt, súlyos terhével nem tudta tartani a lépést a személyautóval, amely megőrizte a tempóját. A következő sík szakaszon azonban a kamion ismét utolérte a személykocsit, és immár nem csak tolta, de villogott és dudált is. Ki tudja, mivé fejlődött volna a konfliktus, ha olvasónk nem tér le egy mellékútra.

A tempomat használata során megmutatkozik, hogy az automatika és a folyamatosan változó, a vezető indulatait pillanatról pillanatra követő gázpedál-kezelés találkozása konfliktusokhoz vezethet a közúton, pedig a sebességtartó igazán nem mondható újdonságnak. Az USA-ban már a múlt század 50-es éveiben több gyártó kínált cruise controllal ellátott modelleket. Az első igazán működőképes rendszer a vak feltaláló és gépészmérnök, Ralph Teetor nevéhez fűződik 1948-ból. Az ötlet onnan származott, hogy Teetort idegesítette sofőrje, amikor beszéd közben akaratlanul gyorsított vagy lassított. Az első Teetor-féle rendszerrel rendelkező sorozatgyártású autó az 1958-as Chrysler Imperial volt, a gyártó autopilot-nak nevezte a műszerfalon elhelyezett mechanikus sebességszabályozó tárcsát.

A sebességtartó automatika használata rávilágít, hogy a sofőrök haladás közben ösztönösen vagy tudatosan, de folyamatosan változtatják a gázpedál állását. Kanyar előtt finoman visszaveszik a gázt, kanyar után kigyorsítanak. Emelkedőn akkor is lelassulnak, ha a motor ereje egyébként alkalmas lenne a sebesség megőrzésére, illetve akaratlanul lassítanak, ha a műszerfalon vagy a telefonjukon matatnak. Személyes támadásnak érzik, ha utolérik, pláne leelőzik őket. Vannak, akik ilyenkor még vissza is előznek, akkor is, ha ezzel lényegesen nagyobb sebességgel utaznak tovább, mint korábban, és akkor is, ha ezzel áthágják a sebességkorlátozást.

A sebességtartó automatikának kétségtelenül van néhány fontos előnye. Hosszú utakon csökkenti a vezető fáradtságát, javítja a kényelmet azáltal, hogy biztonságosabb helyváltoztatást tesz lehetővé. Egyes, kevésbé tudatos sofőröknek segít, hogy elkerüljék gyorshajtást. A folyamatos haladás révén csökkenti a gumiabroncsok kopását, a fogyasztást, növeli az üzemanyag-hatékonyságot.

De vannak hátrányai is. Relatív gyorshajtást eredményezhet a használata a lassítást igénylő kanyarokban. Kényelmessé teszi a vezetőket, megszokják, hogy kevesebb figyelmet kell fordítaniuk a vezetésre, ami növelheti a balesetek kockázatát. Van egy meglepő következménye is az elkényelmesedésnek. A vezető sokáig használaton kívül lévő jobb lába elveszíti térérzékelését, és forgalmi vészhelyzet esetén hirtelen nem találja a megfelelő pedált, ezért a fék helyett a gázpedálra taposhat.

Nem nehéz elképzelni, hogy mennyi súrlódás keletkezhet majd az utakon, ha számos gépkocsinak nemcsak a sebességét kezeli automatika, de kanyarodását, sávváltását, besorolását vagy akár egy zsúfolt kereszteződésen való áthaladását is a rendkívül óvatosra és körültekintőre szabályzott mesterséges intelligencia irányítja majd. Elfelejthetjük a kicentizett előzéseket, a villámgyors sávváltásokat, a gyalogosok közötti elsuhanást. Apropó zebra: mi itt Kelet-Európában gyakran úgy közelítjük meg a gyalogos átjárót, hogy csak akkor álljunk meg, ha tényleg nagyon muszáj. A jól nevelt mesterséges intelligencia bizonyára szó szerint veszi a KRESZ-t, tisztes távolban lefékez, és csak akkor indul el, ha biztosan nincs ember a zebra környékén sem. Rossz belegondolni, hogy a robotsofőrrel párhuzamosan haladó, türelmetlen humán sofőr miként suhan át megállás nélkül a kereszteződésen, és esetleg tekegolyó módjára üti ki a gyalogost.

És ha a „ki a hibás” kérdésre kell válaszolnia, bármennyire szeretné, ilyenkor egyszerűen nem mondhatja, hogy a robotsofőr volt az.

N.V.