Ügyes „versenyzők”

Megrögzött autósként mindig is irigyeltem a motorosok bátorságát. Sokszor elképedve nézem, amint cikáznak a kocsisorok között, itt-ott átlépve a záróvonalat, frászt hozva ezzel az autójuk épségéért, kilógó visszapillantó tükreikért aggódó sofőrökre. De tény, hogy legtöbbjük ügyes „versenyző”, centiméterekre tudják kiszámolni a rendelkezésükre álló helyet. Egészen addig nincs is baj, ameddig a körülöttük lévő autókban is hozzájuk hasonló ügyes „versenyzők” ülnek.

Forrás: Pixabay

Egy motoros barátom mesélte a minap, hogy a városban való motorozás nagyon fárasztó tud lenni. Mert minden pillanatban együtt kell élnie a közlekedő partnerekkel, ha lehet, a szemkontaktust is fel kell vennie az autósokkal, és nem árt megjósolni az előtte haladók szándékait sem. S amíg az autósok – jó esetben kihangosítóval – önfeledten telefonálgatnak a kocsijukban, addig ő – noha van mikrofon a bukósisakjában – inkább félreáll, ha tudja, halaszthatatlan ügyben keresik. Máskülönben pedig a motorozás idejére inkább mellőzi a telefont, mert mint mondta, motorosként egy elszalasztott pillanat is az életébe kerülhet. Közel húsz éve járja a főváros útjait, eddig még megúszta.
Nem úgy, mint az a 73 éves motoros, aki az elmúlt napokban halt meg Pilisvörösvár területén, amikor egy álló kocsisort előzve, nagy sebességgel nekiütközött egy, a sorból balra kikanyarodó autónak. Nem szeretnék ennél a konkrét esetnél leragadni, hiszen még tart a baleset vizsgálata, inkább csak példának használnám fel a barátom által elmondottak alátámasztásaként. Hogy a motoron minden pillanatban figyelni kell! Autóban ülve, araszolva egy kocsi sofőrje talán még büntetlenül szöszmötölhet, beszélgethet az autó utasterében, ám a motor az más. Elég egy benézett úthiba, egy autó kinyíló ajtaja, és rosszabb esetben már meg is van a következő napok kórházi programja.
Az imént vázolt tragédia körülményei tipikusak, de minden esetben komoly fejtörést okoznak az ilyen típusú balesetek vizsgálóinak, szakértőinek. Ki volt a hibás? A motoros, aki úgy gondolja, hogy nagy sebességgel előnyre tesz szert az álló vagy lassan haladó autósor mellett? Aki nem számol azzal, hogy oka van annak, hogy az autók nem haladnak? Hogy ilyen helyzetekben még a lassú menet is jelentős kockázattal járhat, hiszen előfordulhat a sorban egy türelmetlen autós, aki egyszerűen csak kilép a sorból? Vagy inkább az autós a hibás? Aki a kanyarodás előtt nem győződik meg arról, hogy – ha még szabálytalanul is – nem jön-e valaki mögötte, mellette? Aki annak biztos tudatában kanyarodik ki a záróvonal megszakadásakor a sorból, hogy mögüle – a hosszú záróvonal miatt – senki nem jöhet? A bíróságon nyilván választ kapunk ezekre a kérdésekre, de ezektől egyik fél sem lesz boldog.
El kellene fogadnunk, hogy a közlekedésben nem mindenki egyformán ügyes „versenyző”.

Fotó: Író Zoltán

A folyamatos figyelem persze mindenkitől elvárható, de nagyon sokféle reakcióval kell számolnunk, hiszen ki-ki a tehetségéhez mérten kezeli a járművét. Az utakon nemcsak Hamiltonok és Rossik járnak, hanem olyanok is, akiknek komoly kihívás, szabályos túlélő túra egy öt kilométeres út megtétele. Vezetés közben sokszor jutott már eszembe, hogy síelés közben mennyire másként viselkedünk, viszonyulunk a környezetünkhöz. Pedig ott is vannak profik, haladók és kezdők egyaránt. A sí etikettje szerint azonban vigyázunk egymásra. Így kellene tennünk a közutakon is.

S.G.