Vadmacska veszély az utakon

• Február, március a vadmacskák párzási időszaka, ilyenkor ez a rejtőzködő állat is a kerekek alá szaladhat az ország számos vidékén.
• Aki a gázolás tényét, esetleg korábbi gázolás nyomait bejelenti a természetvédelmi őrszolgálat szakembereinek, az sokat segít a visszaszorulóban lévő faj megmentésében.
• Sebesült példányt ne vegyen senki gondozásába, részben mert megtámadhatja, részben mert a természetes környezetébe csak akkor engedik vissza, ha nem szelídült az emberhez.

Forrás: www.bnpi.hu
Fotó: Mucsi Krisztina

Eger környékén, Ostoros mellett gázolta el egy autó a Juharka névre keresztelt vadmacskát, szerencsére csak a lába tört el. Megtalálói házi macskának vélték, ám hamar kiderült, hogy otthoni körülmények között kezelhetetlen, és végül a nemzeti parki szakemberek gondozásába került. A vadmacska szabadon engedésére a hosszú gyógyulás és visszavadítás után kerülhetett sor. A balesetet szenvedett példány tehát visszakerült a vadonba.

A fenti szerencsés kimenetelű vadgázolás vélhetően a ritka kivételek közé tartozik.

Mint a Budakeszi Vadaspark a minap felhívásában közzétette, a lakosság sokat segíthet a szerelemtől fűtött vadmacskák védelmében. A vadmacskák párválasztási időszaka februártól márciusig tart, ebben az időszakban az állatok nagyobb területeket járnak be és gyakrabban haladnak át főútvonalakon, ami gázolásokhoz vezethet. Kérik, hogy a közlekedők körültekintően vezessenek, illetve, ha gázolt egyedeket észlelnek a Pilis Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, jelezzék a Vadaspark és a természetvédelmi őrszolgálat felé az esetet.

De nemcsak a Dunakanyar tágabb vidékén találkozhat az autós vadmacskával. Bár már számos vidékünkről eltűnt, ma is jelentős populációi élnek az Északi- és Dunántúli-középhegységben (Zemplén, Gömör–Tornai-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony, Mecsek), a Gödöllői-dombságban, síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszát, a Drávát, a Tiszát és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőkben. A közelmúltban vadkamerával fotóztak le egy példányt Vas megyében is, ahol korábban nem volt adat a jelenlétére.

A párzási időszakon kívül ritkán találkozhat autós vagy kiránduló vadmacskával az állat rejtett életmódja és éjszakai aktivitása miatt, másrészt azért, mert a vadmacskák eleve nehezen viselik el az emberi zavarást, így igyekeznek kerülni az ember járta helyeket. Olyan élőhelyet választanak maguknak, ahol van erdő, de nyílt tér is, és találnak megfelelő búvóhelyet, például sziklaüregeket, faodvakat, mert nappal ezekben, illetve farakások alatt húzódnak meg, de az is előfordul, hogy kotorékot alakítanak ki maguknak.

Gyakran összetévesztik őket a kóborló házimacskákkal, pedig lényeges különbségek vannak: sokkal zömökebb testalkatú, mint a házi macska, melytől jól elkülöníti sűrűbb, tömöttebb bundája és nagyobb mérete. A hím 5-7 kilósra is megnő, de vadászati leírások ennél nagyobb kandúrokról is beszámolnak, melyek súlya állítólag meghaladta a 8 kg-ot. Fekete István gyermekkori vadász-mentora, akit később a Tüskevár és Téli berek regényekben Matula Gergelynek nevez az író, veszélyes ragadozónak írta le. Mint mondta, óvatosan kell bánni vele, “amíg végleg ki nem nyújtózott, mert könnyen csúffá teszi az embert”.

A vadmacskát gázoló, vagy gázolt állatot találó autósnak mindenképpen azt javasolhatjuk, hogy jelentse az esetet a Vadaspark szakembereinek, akik a Vadmacska Fajmegőrzési Program gazdái, de nem javasoljuk, hogy a sebesült állatnak elsősegélyt nyújtsanak, különösen nem, hogy megkíséreljék a hazaszállítását, gondozását. A legjobb, amit tehet bárki, aki vadmacskával ütközött, hogy a helyszín pontos meghatározásával a a természetvédelmi őrszolgálathoz fordul.

N.V.