Veszélyes engedmény a gyereknek - Közlekedésbiztonság

Elfogadhatatlanul sok gyermek utazik még mindig védtelenül
Az autó addig nem indul, amíg mindenki be nem kötötte magát
A biztonsági gyermekülés használata nem lehet alku tárgya!
Sok szülő enged a gyerek hisztijének, de ennek súlyos ára lehet
„Hogyan beszéljem rá a gyereket, hogy maradjon az ülésében?”

„Óvatos becslések szerint a gyermekek 20-40 százaléka – úttípustól és távolságtól függően – védtelenül utazik a család autójában.” Lakott területen belül a rosszabb a gyermekülés-használat aránya. Szüleik jellemzően azért nem ültetik őket biztonsági gyermekülésbe, mert

„csak ide megyünk a közelbe”, mert

„a gyerek nem szeret az ülésbe szíjazva utazni”, mert

„annyi idő alatt, amíg rábeszélem, hogy üljön be a székébe, és becsatolom, oda is érnénk”, mert

„egész úton hisztizik, ha a gyermekülésben kell utaznia”.

Legalábbis ilyen és hasonló „érvekkel” magyarázzák a szülők a helyzetet, ha a rendőrök rajtakapják őket.

Pedig a hazai kutatások szerint pontosan tudják, a gyermek korának és magasságának megfelelő méretű szabályosan rögzített biztonsági ülés baleset esetén életet menthet. Jelentősen – akár 70-80 százalékkal is – csökkentheti a gyermekek a halálos és súlyos sérülésének kockázatát a biztonsági övhöz képest. Ugyanis az öv bizonyos kor, illetve magasság alatt alkalmatlan arra, hogy az ülésben tartsa a gyermekeket, mert egyszerűen kicsúsznak alóla. A legveszélyesebb tévhit a gyermekülésekkel kapcsolatban az, hogy ha csak a sarki boltig megyünk nem érdemes abban utaztatni a gyereket. Pedig a hazai és a nemzetközi statisztikák egyaránt azt mutatják, a balesetek zöme a lakóhelytől számítva 2-20 km-en belül történik, és jellemzően 60 km/h vagy alacsonyabb sebesség mellett.

Azaz a „jól ismert út” sem biztonságosabb a többinél, sőt!

Nem véletlen figyelmeztetnek a világ gyermekvédelmi egészségügyi és közlekedésbiztonsági szervezetei egyaránt arra, hogy „a gyermekeket minden utazás alkalmával, minden úton, az út hosszától, az utazás várható időtartalmától függetlenül biztonsági gyermekülésben kell utaztatni!”

Nem általában, nemcsak amikor hosszabb útra indul a család, hanem mindig.

A hazai rendőrségi ellenőrzések tapasztalatai szerint a magyar autósok jórésze még mindig nem használ biztonsági gyermekülést. A KTI kutatása 2023-ban azt állapította meg, hogy tízből négy gyermek nem a számára előírt biztonsági gyermekbiztonsági rendszerben utazott. Pedig a megkérdezett felnőttek 95%-a felelőtlennek tartotta – és tartja ma is – azokat a szülőket, akik nem használják a gyermekülést.

Bár az azóta készült felmérések némi javulást mutatnak, az ideális állapotot, amikor minden gyermek gyermekülésben utazik, nem sikerült elérni, de még a 90 százalékos gyermekülés-használatot sem. Még a legutóbbi Roadpol akció alatt is mintegy 300 ellenőrzött járműben találtak szabálytalanul utaztatott gyermeket a rendőrök. Pedig az is egy előre bejelentett akció volt, és mégis.

Ahogy a biztonsági övhasználat mellőzésénél, a gyermeküléseknél is jellemző, hogy főleg lakott területen belül nem tartják fontosnak a szülők a használatát. Országosan és évente több ezer esetben intézkednek és bírságolják meg ezért őket a rendőrök.

De miért nem ültetik gyermekülésbe a szülők a gyerekeket, ha tudják – és a felmérések szerint pontosan tudják –, hogy abban nagyobb biztonságban vannak?

A már fent említetteken túl gyakran elhangzik, hogy a gyermekülés túl sok helyet foglal egy kis (második) autóban. Gyakorlatilag olyan a hatása, mintha eleve csak három személyes lenne a kocsi. A kisautók csomagtartójában alig fér el, ha oda teszik mást már nem pakolhatnak bele – bár mindez a nagyobb személygépkocsikra is igaz lehet.

Amikor elérik a gyerekek azt a kort, amikor már nem feltétlen kell a gyermekbiztonsági rendszerben utazniuk, a magasabbak gyakran piszkálják a kisebbeket, amiért ők „még mindig gyerekülésben utaznak”. Emiatt sok gyerek már akkor szabadulna a biztonságos utazást biztosító eszköztől, amikor a testmagassága miatt még szüksége volna a védelmére. És ha a szülő hagyja, el is éri, hogy ne kelljen gyermekülésbe ülnie, akkor is, ha még ez lenne a biztonságos megoldás.

Hisztizik, követelőzik, tiltakozik, és a szülő a békesség kedvéért előbb-utóbb enged.

Ahogy enged akkor is, amikor egy rövid utazás idejére is „biztonsági gyermekülésbe akarja a szülő kényszeríteni”.

Minden korosztálynak meg vannak a maga kifogásai. A 3-7 évesek tipikus panasza, hogy túl szoros az öv, meleg van, nyom a csat, nem látnak ki, nem akarnak „lekötve” ülni. Vagy csak éppen a dacos korszakukat élik.

De miért olyan nehéz következetesnek maradni – még akkor is, ha a szülő tisztában van a kockázatokkal?

A chicagói Lurie Children’s kutatása szerint az ilyen mindennapi „nyűgök” szorosan összefüggenek a szülők későbbi szabályszegéseivel. Minél több kellemetlenséget él meg a szülő a gyermeküléssel kapcsolatban, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer csak enged, akkor is, ha ezzel szabályt sért. És utána már nincs vissza út. A gyerek már tudja meddig kell feszíteni a húrt, hogy az történjen, amit ő akar.

A hisztis gyerek kellemetlen a szülőnek, ha mások is látják és hallják, de amennyiben ezért enged neki, úgy akaratlanul is veszélyezteti. Sokszor már azzal is, ha túl korán ülteti át „egy számmal nagyobb” gyermekülésbe. Vagy engedi már, hogy már majdnem úgy utazzon, ahogy a felnőttek, biztonsági övet használva, igaz ülésmagasítóval.

Ez a gyakorlat is lehet azonban veszélyes a gyermekre. Pont úgy, ahogy a rosszul beállított biztonsági öv is okozhat sérülést a felnőtteknek.

A HealthyChildren (Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia) ajánlása szerint az esetenkénti könyörgés és hiszti kezelés helyett világos szabályokat kell kialakítani, olyanokat, amelyeket a gyerek is megért.

„Az autó addig nem indul, amíg mindenki nincs rendesen becsatolva”. Fontos! A szülő is legyen ezesetben bekötve, „még akkor is, ha csak a sarki boltig autóznak”.

A HealthyChildren szerint kisgyereknél sokkal jobban működik a megelőzés, az átmenetek előkészítése, a korlátozott választási lehetőség és a konkrét dicséret, mint a büntetés vagy a kiabálás. Épp ezért nem az a jó kérdés, hogy „beülsz-e az ülésedbe?”, hanem hogy „te magad csatolod be az övedet, vagy segítsek?” A gyermekülés használata nem lehet vita tárgya!

Egy megértő szülő mondhatja azt, hogy „Látom, most nincs kedved, de be fogunk csatolni. Segítek, ha kéred” Vagy azt, hogy „Az autó csak úgy megy, ha mindenki be van kötve.” „Te kattintod, vagy segítsek?” „Kész vagy? Akkor út közben meghallgathatjuk a kedvenc számod!”

A jó szülői reakció nem a keménykedés, hanem a nyugalom. Nem fenyeget, nem alkudozik, nem moralizál hosszasan. Szabályt tart, keretet ad, és következetes marad. A HealthyChildren szerint azonban a dicséret is számít: Nem általánosan kell megdicsérni a gyereket, hanem csakis és pontosan azért, amit jól csinált. Például: „Örülök, hogy első szóra beültél.” „Tetszett, hogy végig becsatolva maradtál.” Ezekből tanul a gyerek és akkor már nem lesz olyan nagy kihívás beültetni a gyermekülésbe.

F. Gy. A.